KritikaTóth Péter Pál: RévészekKi viszi át...?Pintér Judit Nóra
A dokumentumfilm három, fogyatékossá vált személyeket segítő önkéntes életét mutatja be, akik maguk is fogyatékossággal élnek. Egy hosszú szőke hajú, csinosan és nőiesen öltözött nőt látunk, hol a parkban, hol az egyetemen, hol éppen másokba lelket öntve. Általában miniszoknyát hord, mindig tökéletesen van kisminkelve, ha épp a kutyával labdázik a parkban, akkor is. Mosolyogva beszél, életvidám és humoros, csak úgy sugárzik belőle az élet szeretete. Mellesleg tolószékben ül és teljesen vak. Ő Gabi, a Révészek című dokumentumfilm egyik főszereplője. A kutatások szerint Magyarországon a „fogyatékos” szerep az összes betegséggel kapcsolatos változatok közül a legalacsonyabb státuszú, a többségi társadalom ettől ódzkodik a leginkább: csak „fogyatékos ne legyek”. Az idei BIDF magyar szekciójának fődíját elnyerő dokumentumfilm olyan sajátélményű segítők világába kalauzol el minket, akik baleset vagy betegség következtében mozgáskorlátozottá vált embereknek segítenek lelkileg átvészelni a traumatikus tapasztalatot. Ezek a segítők a révészek, akik maguk is – fontos a nyelvhasználat: nem fogyatékosok, hanem – fogyatékossággal élő személyek. A film három ilyen segítőt követ nyomon, akik nagyon eltérő előtörténettel rendelkeznek. Márta sztrókját követően bal oldalára lebénult, s nyolc hónap rehabilitáció után tudott újra önálló életet élni, elhagyta alkoholista férjét, s bár azóta is három lábú bottal, s igen nehezen közlekedik, megtalálta az életcélját. Jánost tíz évesen elütötte egy autó, mellkastól lefele lebénult, kerekesszéket használ. Húsz évesen elköltözött alkoholista szüleitől egy bentlakásos intézménybe, elvégezte a gimnáziumot, parasportolóként részt vett a sidney-i olimpián, kislánya született. A fent említett harmincas Gabi egy sejtdegeneráció következtében fokozatosan kerekesszékbe kényszerült, majd, amikor elvesztette a látását is, vőlegénye elhagyta, ő pedig öngyilkos akart lenni. Ezután a családja támogatásával és a budapesti vakok intézete segítségével megtanult önállóan élni, szociális munkás diplomát szerzett, kisbabája született. Önmagában ezek a tömör életrajzok is meglehetősen impresszívek, de a vásznon látni ezt a három embert segítőként a betegágynál, megindító és felemelő élmény. Ha valaki képes lebénult, ágyhoz kötött, megvakult, reményvesztett stb. embereknek segíteni, akkor ők azok, akik pontosan tudják, hogy miről van szó, s akik kijöttek belőle. A „hitelesség” a fontos – mondja Márta, s valóban: nehéz kívülről azt mondani valakinek, aki egy életre megnyomorodott, hogy minden rendbe fog jönni, szedd össze magad. Sokszor ilyen helyzetben lévő embertársainknak a szemébe sem tudunk belenézni, nemhogy őszintén bíztatni őket. A révészek könnyedén belenéznek a betegek szemébe. Gabi is, akin a lábadozók általában észre sem veszik, hogy nem lát. Addig a néző sem kapcsol, amíg Gabi maga el nem árulja, pedig még vakvezető kutyáját is látjuk. Mindhármuk története mélyen megindító, de velem ennek a lánynak története maradt meg a leginkább, aki – mondhatnánk – mindent elveszített, de ő nem adta meg magát. Hasonló élmény volt a rendező korábbi filmje, a Fehér kard, amelyben egy vak aikidó mester, egyben jogász és apuka életébe nyerünk bepillantást. Ő is úgy állt az életéhez, mint Márta: „Ha egy tündér adna egy varázspálcát, amivel visszavarázsolna a sztrók előtti életembe, azt válaszolnám, hogy nem”. Ezt hívja a pszichológiai szakirodalom poszttraumás fejlődésnek, amin a súlyos életkrízist megélő emberek jelentős része átmegy. Olyannyira átmegy, hogy még a legvadabb traumát, a legsúlyosabb fizikai, testi veszteséget sem tennék semmissé. A reményteli attitűd a nézőkre is átragad, s a film valóban szemléletformálónak bizonyul: a három ember személyes történetét megismerve a filmkészítő képes elérni, hogy ezt a kezdetben kétségkívül traumatikus léthelyzetet a játékidő végére a szereplőkkel együtt a néző is elkezdje természetesnek, normálisnak látni. Révészek – magyar dokumentumfilm, 2021. Rendezte, kép, vágó: Tóth Péter Pál. Kép: Kürti István, Pápai Gergely. Producer: Czutor György. Közreműködők: Harmath János, Mészáros Gabriella, Szilágyi Márta. Gyártó: Official Film. 58 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
