KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
   2023/április
TRAUMA ÉS NOSZTALGIA
• Paár Ádám: Nem, nem, soha? Trianon magyar filmvásznon
• Varga Balázs: A szocialista képernyők hősei A Kádár-korszak tévésorozatai 2.
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: Szembenézni a tudatlanságunkkal Beszélgetés Császi Ádámmal és Oláh Edmonddal
MAI MAGYAR ANIMÁCIÓ
• Pauló-Varga Ákos: Az ember helye Gauder Áron: Kojot négy lelke
• Herczeg Zsófia: Plasztikszerelem Bánóczki Tibor – Szabó Sarolta: Műanyag égbolt
• Mosolygó Miklós: A vágy autóbusza Beszélgetés Erhardt Domonkossal
• Orosz Anna Ida: A mítoszokból a mába Cigánymesék animációsfilm-sorozat
FELNŐTTMESÉK
• Beregi Tamás: Fába szorult élet Pinokkió átváltozásai
• Varró Attila: A jó pornó Alan Moore – Melinda Gebbie: Lost Girls
• Bárány Bence: Szép rémálmokat! Klasszikus mesék kortárs rémfilmben
• Csomán Sándor: Világok (h)arca Don Hall: Fura világ / Peyton Reed: Kvantummánia
SZEGÉNY GAZDAGOK
• Géczi Zoltán: A szemérmetlen luxus Szatírák a felső tízezerről
• Baski Sándor: A piramis csúcsán Gazdasági szemfényvesztők a tévében
ELFELEJTETT ŐSÖK ÁRNYAI
• Gerencsér Péter: Éjszakák és keresztek Jerzy Kawalerowicz (1922-2007)
FESZTIVÁL
• Pazár Sarolta: A finnek hava Finn Filmnapok
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: A messzi Dél kincsei A globális filmörökség nyomában
KRITIKA
• Forgács Nóra Kinga: Itt szeretnek téged Szakonyi Noémi Veronika: Hat hét
• Vajda Judit: #YouToo Yvan Attal: A vád
• Gyöngyösi Lilla: A madárka nyomában Kapronczai Erika: KIM
• Pintér Judit Nóra: Ki viszi át...? Tóth Péter Pál: Révészek
• Gerencsér Péter: A sajtómunkást lelövik, ugye? Matt Sarnecki: Egy újságíró meggyilkolása
• Árva Márton: Szélmalomharc Rodrigo Sorogoyen: Szörnyetegek
• Gelencsér Gábor: Virtus Szikora János: Hadik
MOZI
• Buzsik Krisztina: Talán igent mondok
• Pauló-Varga Ákos: Éjszakai átutazók
• Benke Attila: Creed III
• Fekete Tamás: Kokainmedve
• Baski Sándor: Sikoly VI
• Árva Márton: 13 ördögűzés
• Varró Attila: 65
• Kovács Patrik: 129
STREAMLINE MOZI
• Kiss Dalma: Poppie Nongena
• Varró Attila: A zöld lovag
• Kovács Kata: A nevem: Chihiro
• Huber Zoltán: Bajkeverő
• Kránicz Bence: 50 vagy két bálna találkozik a parton
• Déri Zsolt: Stiv
• Gyöngyösi Lilla: Az utolsó metró
• Orosdy Dániel: Szerencsevadászok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Tóth Péter Pál: Révészek

Ki viszi át...?

Pintér Judit Nóra

A dokumentumfilm három, fogyatékossá vált személyeket segítő önkéntes életét mutatja be, akik maguk is fogyatékossággal élnek.

 

Egy hosszú szőke hajú, csinosan és nőiesen öltözött nőt látunk, hol a parkban, hol az egyetemen, hol éppen másokba lelket öntve. Általában miniszoknyát hord, mindig tökéletesen van kisminkelve, ha épp a kutyával labdázik a parkban, akkor is. Mosolyogva beszél, életvidám és humoros, csak úgy sugárzik belőle az élet szeretete. Mellesleg tolószékben ül és teljesen vak. Ő Gabi, a Révészek című dokumentumfilm egyik főszereplője. A kutatások szerint Magyarországon a „fogyatékos” szerep az összes betegséggel kapcsolatos változatok közül a legalacsonyabb státuszú, a többségi társadalom ettől ódzkodik a leginkább: csak „fogyatékos ne legyek”. Az idei BIDF magyar szekciójának fődíját elnyerő dokumentumfilm olyan sajátélményű segítők világába kalauzol el minket, akik baleset vagy betegség következtében mozgáskorlátozottá vált embereknek segítenek lelkileg átvészelni a traumatikus tapasztalatot. Ezek a segítők a révészek, akik maguk is – fontos a nyelvhasználat: nem fogyatékosok, hanem – fogyatékossággal élő személyek. A film három ilyen segítőt követ nyomon, akik nagyon eltérő előtörténettel rendelkeznek. Márta sztrókját követően bal oldalára lebénult, s nyolc hónap rehabilitáció után tudott újra önálló életet élni, elhagyta alkoholista férjét, s bár azóta is három lábú bottal, s igen nehezen közlekedik, megtalálta az életcélját. Jánost tíz évesen elütötte egy autó, mellkastól lefele lebénult, kerekesszéket használ. Húsz évesen elköltözött alkoholista szüleitől egy bentlakásos intézménybe, elvégezte a gimnáziumot, parasportolóként részt vett a sidney-i olimpián, kislánya született. A fent említett harmincas Gabi egy sejtdegeneráció következtében fokozatosan kerekesszékbe kényszerült, majd, amikor elvesztette a látását is, vőlegénye elhagyta, ő pedig öngyilkos akart lenni. Ezután a családja támogatásával és a budapesti vakok intézete segítségével megtanult önállóan élni, szociális munkás diplomát szerzett, kisbabája született. Önmagában ezek a tömör életrajzok is meglehetősen impresszívek, de a vásznon látni ezt a három embert segítőként a betegágynál, megindító és felemelő élmény. Ha valaki képes lebénult, ágyhoz kötött, megvakult, reményvesztett stb. embereknek segíteni, akkor ők azok, akik pontosan tudják, hogy miről van szó, s akik kijöttek belőle. A „hitelesség” a fontos – mondja Márta, s valóban: nehéz kívülről azt mondani valakinek, aki egy életre megnyomorodott, hogy minden rendbe fog jönni, szedd össze magad. Sokszor ilyen helyzetben lévő embertársainknak a szemébe sem tudunk belenézni, nemhogy őszintén bíztatni őket. A révészek könnyedén belenéznek a betegek szemébe. Gabi is, akin a lábadozók általában észre sem veszik, hogy nem lát. Addig a néző sem kapcsol, amíg Gabi maga el nem árulja, pedig még vakvezető kutyáját is látjuk. Mindhármuk története mélyen megindító, de velem ennek a lánynak története maradt meg a leginkább, aki – mondhatnánk – mindent elveszített, de ő nem adta meg magát. Hasonló élmény volt a rendező korábbi filmje, a Fehér kard, amelyben egy vak aikidó mester, egyben jogász és apuka életébe nyerünk bepillantást. Ő is úgy állt az életéhez, mint Márta: „Ha egy tündér adna egy varázspálcát, amivel visszavarázsolna a sztrók előtti életembe, azt válaszolnám, hogy nem”. Ezt hívja a pszichológiai szakirodalom poszttraumás fejlődésnek, amin a súlyos életkrízist megélő emberek jelentős része átmegy. Olyannyira átmegy, hogy még a legvadabb traumát, a legsúlyosabb fizikai, testi veszteséget sem tennék semmissé. A reményteli attitűd a nézőkre is átragad, s a film valóban szemléletformálónak bizonyul: a három ember személyes történetét megismerve a filmkészítő képes elérni, hogy ezt a kezdetben kétségkívül traumatikus léthelyzetet a játékidő végére a szereplőkkel együtt a néző is elkezdje természetesnek, normálisnak látni.

Révészek – magyar dokumentumfilm, 2021. Rendezte, kép, vágó: Tóth Péter Pál. Kép: Kürti István, Pápai Gergely. Producer: Czutor György. Közreműködők: Harmath János, Mészáros Gabriella, Szilágyi Márta. Gyártó: Official Film. 58 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2023/04 51-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15719