Mai magyar animációBeszélgetés Erhardt DomonkossalA vágy autóbuszaMosolygó Miklós
Interjú a Berlinalén díjazott animációs diplomafilm rendezőjével. Erhardt Domonkos tavaly végzett animációs-film rendezőként a Moholy Nagy Művészeti Egyetem mester szakán. A Szemem sarka című diplomafilmjét idén meghívták a Berlinale Generation 14plus szekciójába és elnyerte a Special Mention különdíjat is. A fiatal rendezővel arról beszélgettünk, milyen érzés egy diplomafilmmel kijutni a berlini fesztiválra, mit adott neki a MOME képzése és mire képes az animációs film médiuma. * Honnan jött a filmed alapötlete? Egyrészt egy generációs problémából. Másrészt olvastam József Attila Vágó Mártával folytatott levelezését, amiben a költő nem tudja eldönteni, hogy Mártiba vagy csupán a szerelembe szerelmes, ami Márti alakját ölti a számára. A harmadik inspiráció pedig egy vizuális jelenség volt. Ha éjjel utazunk a buszon, busz belső világítása miatt az ablak elsötétül és tükörként kezd viselkedni. A MOME minden évben jelöli a diplomafilmjeit a jelentősebb fesztiválokra. A 2022-es végzős évfolyamról a Berlináléra egyedül az én filmemet válogatták be, így az egyik szemem sír, a másik nevet. A Berlinale egy hihetetlen élmény volt számomra, egyszerre ijesztő és megható érzés. Hogyan nézett ki a menetrended a Berlinben? Nagyon szigorú protokollt kellett követnem, de úgy bántak velem, mint egy hímestojással. A díjátadón személyesen sajnos már nem tudtam ott lenni. A Berlinalén előre szokták jelezni, hogy az esélyesek vegyenek részt a kategóriájuk eredményhirdetésén, de nekünk nem szóltak. Hajnal 2-kor már Budapesten kaptam egy e-mailt, amiben gratuláltak az elnyert különdíjhoz. Így egy videóüzenet formájában köszöntem meg díjat. Elmondtam, hogy nagyon örülök, hogy a film eljutott az igazi célcsoportjához. Az meglepett, hogy egyfajta rút kiskacsaként a Generation szekcióban egyedüli animációs filmesként vettem részt, de a többi rendező nagyon kedvesen fogadott. Az idei Berlinale másik magyar animációs filmje, a Műanyag égbolt alkotói is a MOMÉ-n végeztek. Milyen látásmódot adott számodra az intézmény? A MOME előtt két évig a budaörsi Illyés Művészeti Szakképzőben tanultam, amiért máig hálás vagyok. A MOME képzésének az előnye és hátránya is, hogy aktív szakemberek oktatnak, így valódi gyakorlati tudást kapunk. Viszont látszik az oktatókon, hogy ez a munka nem az egyedüli állásuk. Ezt magamon is érzem, hiszen jelenleg animációt tanítok a Metropolitan Egyetemen. A Szemem sarkában érezhető egy folyamatos ritmikus lüktetés. Ezt erősíti Nóvé Soma zenéje is. Célod volt a kép és a zene ilyen összhangzata? Azt el akartam kerülni, hogy a film egy videóklip legyen. Én szeretek elidőzni a részleteken. A kamaradarab helyszínéül szolgáló busznak is van egy komótos lüktetése. A hitelesség érdekében ellátogattunk BKV óbudai garázsába is, ahol a régi buszok eredeti hangjait rögzíthettük. Miért a 90-es évekbe helyezted a történeted világát? Ekkor nyílt ki számomra a világ és kézenfekvő volt, hogy az ebből a korból származó tárgyakkal rendezem be a történetet. Persze csaltam egy kicsit, hiszen a 70-es és 80-as évekből is csempésztem be elemeket, amiket éppen stílusosnak találtam. De a Nokia telefon, a busz lámpáiban lötyögő víz vagy a nyikorgó csavar a fogantyúkon mind ezt az évtizedet idézik. Milyen magyar vagy nemzetközi animációs filmek voltak rád hatással? A Magyar Népmesék egyik rendezője, Nagy Lajos tanított a MOMÉ-n, tőle sokat tanultam. Jankovics Marcell látványvilágát, főleg a pszichedelikus tömegjeleneteit is megemlíteném. A külföldiek közül sok rajzfilmet néztem a Cartoon Network-ön. Genndy Tartakovsky animációs filmrendező, Frank Miller, Mike Mignola képregényrajzolók munkái tetszenek még, de a francia Gobelins Egyetemről kikerülők filmjeit is fantasztikusnak tartom. Mit tud megmutatni az animáció, amit más médium nem? Mindent és mindent máshogy. Bármilyen vizualitást létre lehet vele hozni. Azt a látványt, ami azonnal beránt vagy eltaszít, nem lehet reprodukálni egy élőszereplős filmen. Ráadásul egy animációs filmben nincsen fizikai kamera, így oda tehetem a nézőpontot, ahová akarom. Én a rajzanimációt választottam, ami visszahozza az animáció szépségét és romantikáját. A Piros Animation nevű stúdiónkban is így dolgozunk a munkatársaimmal. Itt minden egyes képkockán látszik, hogy nagy szeretettel készült, ez pedig remélem a nézőknek is át fog jönni.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
