KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
   2023/április
TRAUMA ÉS NOSZTALGIA
• Paár Ádám: Nem, nem, soha? Trianon magyar filmvásznon
• Varga Balázs: A szocialista képernyők hősei A Kádár-korszak tévésorozatai 2.
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: Szembenézni a tudatlanságunkkal Beszélgetés Császi Ádámmal és Oláh Edmonddal
MAI MAGYAR ANIMÁCIÓ
• Pauló-Varga Ákos: Az ember helye Gauder Áron: Kojot négy lelke
• Herczeg Zsófia: Plasztikszerelem Bánóczki Tibor – Szabó Sarolta: Műanyag égbolt
• Mosolygó Miklós: A vágy autóbusza Beszélgetés Erhardt Domonkossal
• Orosz Anna Ida: A mítoszokból a mába Cigánymesék animációsfilm-sorozat
FELNŐTTMESÉK
• Beregi Tamás: Fába szorult élet Pinokkió átváltozásai
• Varró Attila: A jó pornó Alan Moore – Melinda Gebbie: Lost Girls
• Bárány Bence: Szép rémálmokat! Klasszikus mesék kortárs rémfilmben
• Csomán Sándor: Világok (h)arca Don Hall: Fura világ / Peyton Reed: Kvantummánia
SZEGÉNY GAZDAGOK
• Géczi Zoltán: A szemérmetlen luxus Szatírák a felső tízezerről
• Baski Sándor: A piramis csúcsán Gazdasági szemfényvesztők a tévében
ELFELEJTETT ŐSÖK ÁRNYAI
• Gerencsér Péter: Éjszakák és keresztek Jerzy Kawalerowicz (1922-2007)
FESZTIVÁL
• Pazár Sarolta: A finnek hava Finn Filmnapok
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: A messzi Dél kincsei A globális filmörökség nyomában
KRITIKA
• Forgács Nóra Kinga: Itt szeretnek téged Szakonyi Noémi Veronika: Hat hét
• Vajda Judit: #YouToo Yvan Attal: A vád
• Gyöngyösi Lilla: A madárka nyomában Kapronczai Erika: KIM
• Pintér Judit Nóra: Ki viszi át...? Tóth Péter Pál: Révészek
• Gerencsér Péter: A sajtómunkást lelövik, ugye? Matt Sarnecki: Egy újságíró meggyilkolása
• Árva Márton: Szélmalomharc Rodrigo Sorogoyen: Szörnyetegek
• Gelencsér Gábor: Virtus Szikora János: Hadik
MOZI
• Buzsik Krisztina: Talán igent mondok
• Pauló-Varga Ákos: Éjszakai átutazók
• Benke Attila: Creed III
• Fekete Tamás: Kokainmedve
• Baski Sándor: Sikoly VI
• Árva Márton: 13 ördögűzés
• Varró Attila: 65
• Kovács Patrik: 129
STREAMLINE MOZI
• Kiss Dalma: Poppie Nongena
• Varró Attila: A zöld lovag
• Kovács Kata: A nevem: Chihiro
• Huber Zoltán: Bajkeverő
• Kránicz Bence: 50 vagy két bálna találkozik a parton
• Déri Zsolt: Stiv
• Gyöngyösi Lilla: Az utolsó metró
• Orosdy Dániel: Szerencsevadászok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mai magyar animáció

Beszélgetés Erhardt Domonkossal

A vágy autóbusza

Mosolygó Miklós

Interjú a Berlinalén díjazott animációs diplomafilm rendezőjével.

 

Erhardt Domonkos tavaly végzett animációs-film rendezőként a Moholy Nagy Művészeti Egyetem mester szakán. A Szemem sarka című diplomafilmjét idén meghívták a Berlinale Generation 14plus szekciójába és elnyerte a Special Mention különdíjat is. A fiatal rendezővel arról beszélgettünk, milyen érzés egy diplomafilmmel kijutni a berlini fesztiválra, mit adott neki a MOME képzése és mire képes az animációs film médiuma.

*

Honnan jött a filmed alapötlete?

Egyrészt egy generációs problémából. Másrészt olvastam József Attila Vágó Mártával folytatott levelezését, amiben a költő nem tudja eldönteni, hogy Mártiba vagy csupán a szerelembe szerelmes, ami Márti alakját ölti a számára. A harmadik inspiráció pedig egy vizuális jelenség volt. Ha éjjel utazunk a buszon, busz belső világítása miatt az ablak elsötétül és tükörként kezd viselkedni.

A MOME minden évben jelöli a diplomafilmjeit a jelentősebb fesztiválokra. A 2022-es végzős évfolyamról a Berlináléra egyedül az én filmemet válogatták be, így az egyik szemem sír, a másik nevet. A Berlinale egy hihetetlen élmény volt számomra, egyszerre ijesztő és megható érzés.

Hogyan nézett ki a menetrended a Berlinben?

Nagyon szigorú protokollt kellett követnem, de úgy bántak velem, mint egy hímestojással. A díjátadón személyesen sajnos már nem tudtam ott lenni. A Berlinalén előre szokták jelezni, hogy az esélyesek vegyenek részt a kategóriájuk eredményhirdetésén, de nekünk nem szóltak. Hajnal 2-kor már Budapesten kaptam egy e-mailt, amiben gratuláltak az elnyert különdíjhoz. Így egy videóüzenet formájában köszöntem meg díjat. Elmondtam, hogy nagyon örülök, hogy a film eljutott az igazi célcsoportjához. Az meglepett, hogy egyfajta rút kiskacsaként a Generation szekcióban egyedüli animációs filmesként vettem részt, de a többi rendező nagyon kedvesen fogadott.

Az idei Berlinale másik magyar animációs filmje, a Műanyag égbolt alkotói is a MOMÉ-n végeztek. Milyen látásmódot adott számodra az intézmény?

A MOME előtt két évig a budaörsi Illyés Művészeti Szakképzőben tanultam, amiért máig hálás vagyok. A MOME képzésének az előnye és hátránya is, hogy aktív szakemberek oktatnak, így valódi gyakorlati tudást kapunk. Viszont látszik az oktatókon, hogy ez a munka nem az egyedüli állásuk. Ezt magamon is érzem, hiszen jelenleg animációt tanítok a Metropolitan Egyetemen.

 

A Szemem sarkában érezhető egy folyamatos ritmikus lüktetés. Ezt erősíti Nóvé Soma zenéje is. Célod volt a kép és a zene ilyen összhangzata?

Azt el akartam kerülni, hogy a film egy videóklip legyen. Én szeretek elidőzni a részleteken. A kamaradarab helyszínéül szolgáló busznak is van egy komótos lüktetése. A hitelesség érdekében ellátogattunk BKV óbudai garázsába is, ahol a régi buszok eredeti hangjait rögzíthettük.

Miért a 90-es évekbe helyezted a történeted világát?

Ekkor nyílt ki számomra a világ és kézenfekvő volt, hogy az ebből a korból származó tárgyakkal rendezem be a történetet. Persze csaltam egy kicsit, hiszen a 70-es és 80-as évekből is csempésztem be elemeket, amiket éppen stílusosnak találtam. De a Nokia telefon, a busz lámpáiban lötyögő víz vagy a nyikorgó csavar a fogantyúkon mind ezt az évtizedet idézik.

Milyen magyar vagy nemzetközi animációs filmek voltak rád hatással?

A Magyar Népmesék egyik rendezője, Nagy Lajos tanított a MOMÉ-n, tőle sokat tanultam. Jankovics Marcell látványvilágát, főleg a pszichedelikus tömegjeleneteit is megemlíteném. A külföldiek közül sok rajzfilmet néztem a Cartoon Network-ön. Genndy Tartakovsky animációs filmrendező, Frank Miller, Mike Mignola képregényrajzolók munkái tetszenek még, de a francia Gobelins Egyetemről kikerülők filmjeit is fantasztikusnak tartom.

Mit tud megmutatni az animáció, amit más médium nem?

Mindent és mindent máshogy. Bármilyen vizualitást létre lehet vele hozni. Azt a látványt, ami azonnal beránt vagy eltaszít, nem lehet reprodukálni egy élőszereplős filmen. Ráadásul egy animációs filmben nincsen fizikai kamera, így oda tehetem a nézőpontot, ahová akarom. Én a rajzanimációt választottam, ami visszahozza az animáció szépségét és romantikáját. A Piros Animation nevű stúdiónkban is így dolgozunk a munkatársaimmal. Itt minden egyes képkockán látszik, hogy nagy szeretettel készült, ez pedig remélem a nézőknek is át fog jönni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2023/04 17-18. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15704