KritikaKapronczai Erika: KIMA madárka nyomábanGyöngyösi Lilla
Kim Corbisier (1985-2012) festőművész portréja. Tíz évvel a halála után készült el Kim Corbisier, a tündöklően tehetséges, ám labilis és önpusztító művész portréja. Kapronczai Erika személyes kiindulópontból mutatja be Kimet: a halála előtt nem sokkal közös filmet terveztek, így a KIM szorosabban véve a fiatal festőművésznő utolsó hónapjait mutatja be, mely során a 26 éves lány eljut a teljes leépülésig. A bécsi kiállítás eufóriája, a botrányba fulladt kinti ösztöndíj, egy belga utazás, majd az elvonó, végül az öngyilkosság/baleset rajzolja ki Kim élete végét, amelyet Kapronczai – Kim környezetével együtt – csak a partvonalról szemlélhetett. A KIM ezernyi mozaikból kirajzolódó művészportré, amely azonban jócskán túllép a megszokott beszélőfejes visszaemlékezéseken. Ennek egyik oka, hogy rengeteg archív felvételt olvaszt magába: Kim és a rendező közös projektjének csírái mellett a művész saját felvételei, unaloműző játékai, öndokumentációja összeolvad a megszólalók emlékeivel. Kim videói sokszor aláhúzzák a jellemzéseket vagy éppen baljós hírnökei a várható tragédiának. Másfelől a KIM kifejezetten jól tagolt film: előbb a belga származású, Magyarországon felnőtt lány művészetét és személyiségét, végül a családi hátterét ismerjük meg, utóbbi pedig didaxis nélkül értelmezi az előzményeket, tisztán láthatóvá teszi az összefüggéseket, egyszersmind többletjelentést ad a már megismert műveknek és Kim kijelentéseinek. Kapronczai Erika első egészestés rendezésében művészettörténészek, barátok, pályatársak, mesterek, filmesek (például Pálfi György, akinek a Nem vagyok a barátod című filmjében szerepelt Kim) szólalnak meg, próbálják felfejteni Kim Corbisier művészetének egyediségét és személyiségének sokféleségét. Kimet többen „madárkaként” jellemzik, miközben szinte mindenki az ellentmondásosságát és kiismerhetetlenségét emeli ki: egyszer naiv és kötődést kereső kislány volt, máskor hódító, magabiztos vamp, míg végül junkie-vá vált, akit képtelenség volt megmenteni önmagától. A KIM nemcsak hiteles, háromdimenziós portrét fest az alanyáról, hanem az okokban is elmerül: mint a film utolsó harmadából kiderül, Kim bizonytalan identitása, gyökértelensége, elveszettsége, kívülállása és boldogságra vágyása nemcsak titokzatos, izgalmas városi legenda volt, hanem súlyos családi drámák sorozatából fakadt. Kimnek nem voltak meg az eszközei, hogy kezelje a túl hamar jött sikert, és nem volt meg a szociális háttere sem, amely segített volna eligazodnia a világban. A festőnőt beszippantotta az alternatív művészvilág és a drogok örvénye, míg végül – tudatosan követve a példaképeit, Janis Joplint vagy Amy Winehouse-t – halálában csatlakozott a hírhedt 27-esek klubjához. A portréfilmből nemcsak emberként, hanem művészként is alaposan megismerhetjük és megérthetjük Kimet. Egy olyan alkotó és művészeti program tárul fel, amelyik a 2010-es évek meghatározójává válhatott volna. A délibábos célok, az önpusztítás, a befolyásoltság alatt született fotók, videók és festmények előtt Kim sajátos képei a realisztikusságuk ellenére ki nem mondott vágyakat, egy szerény álomvilágot rajzoltak ki családi kötelékekkel, ember és környezete harmonikus kapcsolatával. Egy átlátható, tiszta világból indulunk, majd ahogyan kicsúszik Kim lába alól a talaj, úgy válnak a képek is zavarosabbá, nyugtalanítóbbá. Kim életében és művészetében a fantázia és valóság között elmosódik a határvonal, tulajdonképpen az élete és a művészete sem választható szét. Kim jelenség volt, minden tette gesztusértékű, rejtélyes, ámde kifejező, egy nagyobb egész darabkája. Amely végül torzóban marad. A film nem titkolt célja, hogy elhelyezze Kim Corbisier alakját az őt megillető helyen. A kanonizáció igénye adja a KIM kortárs keretét: Kim képeiből immár külföldi kiállításokat rendeznek és neves magyar gyűjteményekben őrzik őket. Kapronczai Erika filmje nemcsak méltó dokumentációja, hanem alakítója, kiegészítője is ennek a folyamatnak: általa láthatóvá válik az a Kim, aki a festmények mögött bújt meg. KIM – magyar dokumentumfilm, 2022. Rendezte: Kapronczai Erika. Kép: Pamuki Viktor. Zene: Kozma Kata, Dányi Krisztina. Vágó: Pacsorasz Viktor. Producer: Ferenczy Gábor, Kozma Péter, Muhi András. Gyártó: kArton Production. Forgalmazó: Cirko Film. 87 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
