|
|
|
Streamline moziA zöld lovagVarró Attila
The Green Knight – amerikai-brit, 2022. Rendezte és írta: David Lowery. Kép: Andrew Droz Palermo. Zene: Danial Hart. Szereplők: Dev Patel (Gawain), Alicia Vikander (Essel), Sarita Choudhury (Morgan), Joel Edgerton (Bertilak), Sean Harris (Artúr). Gyártó: A24 / Bron Creative. Forgalmazó: HBO Max. Szinkronizált. 129 perc. Szemben Robin Hood vagy Hasfelmetsző Jack pályafutásával, a tömegfilmes feldolgozásokhoz képest meglepően sok rangos auteur-t ejt rabul az Artúr-mondakör, John Boorman lázálomszerű Excaliburjétől Bresson mítoszromboló Lancelot du Lacján át a Monty Python szürreális társadalmi szatírájáig: David Lowery az Elliott, a sárkány revízionista gyerekmeséje és a Kísértettörténet drasztikus horror-dekonstrukciója után csatlakozott neves elődeihez, hogy újabb markáns szerzői értelmezést tegyen le a Kerek Asztalra. Választott legendája, a Gawain és a Zöld Lovag az ősi mondakör legszebb és legtalányosabb darabja, főként annak a 14. századi elbeszélő költemény-verziónak köszönhetően, amely elsőként ötvözte a lefejezett Zöld Lovag meséjét Gawain három erénypróbájának történetével: Lowery is ezt a változatot használja kiindulópontul, kiegészítve Stephen Weeks (két!) korábbi filmverziójának alapötletével, amely a legenda nemes lovagját zöldfülű apródra cseréli, az erény és tisztelet morális konfliktusának középkori tanmeséjéből kalandos felnövés-történetet faragva. A zöld lovag precízen illeszkedik a Kurzel Macbethje és Eggers Az északija által kijelölt friss szerzői trendbe, neves elődei szinte minden erényével és manírjával: épp úgy megvan benne a brutális naturalizmust sejtelmes szimbolizmussal vegyítő látásmód, mint a kötelező középkori drogvízió, a következetes deheroizálás és a koridegen gender-revízió, az intenzív színészi jelenlét és a szájbarágós nagymonológ. Amiben Lowery gyökeresen eltér a két kuzintól, az a kortárs értelmezési keret, amelyért sutba dobja az eredeti mű jelképrendszerét, annak minden elemével együtt (lásd a három próbát, a vadászatokat vagy a csók-csapdát), hogy aztán modern példabeszédet faragjon a mítoszból az önállóságtól és felelősségvállalástól ódzkodó puhapöcs Pán Péter-nemzedékről, akik képtelenek felnőni az erős apák (Artúr, Lord Bertilak), és bölcs anyák (Morgan, Essel) árnyékában. Így hát hiába a pompás kivitelezés és tucatnyi mitológiai pluszmotívum, ha – Macbeth és Amleth tragikus főhősétől eltérően – Gawain alakjából éppen a drámai mélység hiányzik: csupán bottal bökdösött bábszínházi fajankó, fejtetőre állított bohóc egy filmművész camera obscurájában.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
