KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
   2023/április
TRAUMA ÉS NOSZTALGIA
• Paár Ádám: Nem, nem, soha? Trianon magyar filmvásznon
• Varga Balázs: A szocialista képernyők hősei A Kádár-korszak tévésorozatai 2.
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: Szembenézni a tudatlanságunkkal Beszélgetés Császi Ádámmal és Oláh Edmonddal
MAI MAGYAR ANIMÁCIÓ
• Pauló-Varga Ákos: Az ember helye Gauder Áron: Kojot négy lelke
• Herczeg Zsófia: Plasztikszerelem Bánóczki Tibor – Szabó Sarolta: Műanyag égbolt
• Mosolygó Miklós: A vágy autóbusza Beszélgetés Erhardt Domonkossal
• Orosz Anna Ida: A mítoszokból a mába Cigánymesék animációsfilm-sorozat
FELNŐTTMESÉK
• Beregi Tamás: Fába szorult élet Pinokkió átváltozásai
• Varró Attila: A jó pornó Alan Moore – Melinda Gebbie: Lost Girls
• Bárány Bence: Szép rémálmokat! Klasszikus mesék kortárs rémfilmben
• Csomán Sándor: Világok (h)arca Don Hall: Fura világ / Peyton Reed: Kvantummánia
SZEGÉNY GAZDAGOK
• Géczi Zoltán: A szemérmetlen luxus Szatírák a felső tízezerről
• Baski Sándor: A piramis csúcsán Gazdasági szemfényvesztők a tévében
ELFELEJTETT ŐSÖK ÁRNYAI
• Gerencsér Péter: Éjszakák és keresztek Jerzy Kawalerowicz (1922-2007)
FESZTIVÁL
• Pazár Sarolta: A finnek hava Finn Filmnapok
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: A messzi Dél kincsei A globális filmörökség nyomában
KRITIKA
• Forgács Nóra Kinga: Itt szeretnek téged Szakonyi Noémi Veronika: Hat hét
• Vajda Judit: #YouToo Yvan Attal: A vád
• Gyöngyösi Lilla: A madárka nyomában Kapronczai Erika: KIM
• Pintér Judit Nóra: Ki viszi át...? Tóth Péter Pál: Révészek
• Gerencsér Péter: A sajtómunkást lelövik, ugye? Matt Sarnecki: Egy újságíró meggyilkolása
• Árva Márton: Szélmalomharc Rodrigo Sorogoyen: Szörnyetegek
• Gelencsér Gábor: Virtus Szikora János: Hadik
MOZI
• Buzsik Krisztina: Talán igent mondok
• Pauló-Varga Ákos: Éjszakai átutazók
• Benke Attila: Creed III
• Fekete Tamás: Kokainmedve
• Baski Sándor: Sikoly VI
• Árva Márton: 13 ördögűzés
• Varró Attila: 65
• Kovács Patrik: 129
STREAMLINE MOZI
• Kiss Dalma: Poppie Nongena
• Varró Attila: A zöld lovag
• Kovács Kata: A nevem: Chihiro
• Huber Zoltán: Bajkeverő
• Kránicz Bence: 50 vagy két bálna találkozik a parton
• Déri Zsolt: Stiv
• Gyöngyösi Lilla: Az utolsó metró
• Orosdy Dániel: Szerencsevadászok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Az utolsó metró

Gyöngyösi Lilla


Le dernier métro – francia, 1980. Rendezte: François Truffaut. Írta: Jean-Claude Gumberg, Suzanne Schiffman és François Truffaut. Kép: Néstor Almendros. Zene: Georges Delerue. Szereplők: Catherine Deneuve (Marion), Gérard Depardieu (Bernard), Jean Poiret (Jean-Loup), Andréa Ferréol (Arlette). Gyártó: Les Films du Carrouse / SEDIF. Forgalmazó: HBO Max. Szinkronizált. 131 perc.

 

François Truffaut egyik utolsó filmjében a német megszállást elszenvedő Párizsba kalauzol, ahol teltházzal futnak a színházak – hogy aztán a nézők hazasiessenek az utolsó metróval a kijárási tilalom előtt. Bár a bevezető szerint melegedni jártak az épületekbe, Az utolsó metró arról győz meg, hogy a színház ennél sokkal fontosabb szerepet töltött be: a művészet a szabadság utolsó bástyája volt, amelyet folyamatosan ostromoltak a külvilág erői. Az utolsó metró egyszerre szól egy színtársulatról, a háborús mindennapokról, ellenállásról és kollaborációról, zsidóellenességről, a művészet megszakíthatatlanságáról és az önzésről, házastársi odaadásról és egy új szerelemről. Bár mindez soknak tűnik, Truffaut apránként, természetesen rajzolja fel a tablót, észrevétlenül siklik át egyik témáról a másikra. A valós alakok és események ihlette történetben fokozatosan árnyalódnak a jellemek, lepleződnek le a titkok, miközben a Catherine Deneuve vezette társulat – Gérard Depardieu-vel az élen – a Titanic zenekaraként játszik az utolsó pillanatig.

Truffaut nem titkolt célja volt, hogy tisztelegjen a színházművészet előtt, ahogy korábban az Amerikai éjszaka a filmforgatás őrült, de ellenállhatatlan világát idézte meg (a trilógia harmadik része a kabaréval a középpontban már nem készülhetett el). A film önreflexióként, a kultúra letéteményeseinek dicsőítéseként is értelmezhető, de romantikus, háborús drámaként is könnyen fogyasztható. A rendező maga mögött hagyta az új hullámos pimaszságot és felforgató hangnemet, a korszakra jellemző nézőbarát, akadémikus stílust követte (a befejezés kivételével). Nem véletlenül Az utolsó metró az egyik legnépszerűbb filmje: az otthonos hangulatnak és az empatikus, humánus megközelítésnek köszönhetően magukba szippantanak egy olyan korszak mindennapjai, amikor egyetlen nap sem volt átlagos.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2023/04 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15729