KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/december
JEAN-LUC GODARD
• Darida Veronika: Búcsú a film filozófusától Jean-Luc Godard
• Nemes Z. Márió: A mozi és árnyéka Godard a 80-as években
A TÖRTÉNELEM ÖRVÉNYÉBEN
• Pápai Zsolt: Szerelmem, Barbarossa A nemzetiszocializmus filmmelodrámái – 2. rész
• Gerencsér Péter: Egy hatás alatt álló forgalmista Jaroslav Rudiš – Jaromír 99: Alois Nebel
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: A történetírás vége Tősér Árpád: Blokád
• Erdélyi Z. Ágnes: „A filmes karriert elvesztettem” Ablonczy László: Béres Ilona
• Gyürke Kata: „Nem tudok távolságot tartani” Beszélgetés Oláh Katával
• Molnár Judit Anna : „A siker árnyalt érzés” Beszélgetés Rév Marcellel
• Stőhr Lóránt: Átmeneti rossz közérzet Gelencsér Gábor: Lopott boldogságok
KOREA TABUI
• Géczi Zoltán: A pokolból kivezető út Dél-koreai politikai filmek
• Teszár Dávid: Titokzatos nők, feszült férfiak Koreai Filmfesztivál
• Varró Attila: Köddé válni Park Chan-wook: A titokzatos nő
ÚJ RAJ
• Gyenge Zsolt: Szikár mozgóképek szófukar költője Joanna Hogg
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Langlois köpönyege Az első filmmúzeumok
• Kovács Patrik: Játszd újra, Rick! A Casablanca utóélete
FESZTIVÁL
• Boronyák Rita: Nyitott szemmel Verzió
• Pauló-Varga Ákos: Boldogságkeresők Primanima
KRITIKA
• Fekete Tamás: Kettős látás Szilágyi Fanni: Veszélyes lehet a fagyi
• Benke Attila: Rapballada a rossz apáról Bernáth Szilárd: Larry
• Baski Sándor: Aguirre Izlandon Hlynur Pálmason: Isten földje
• Déri Zsolt: David Bowie-kaleidoszkóp Brett Morgen: Moonage Daydream
MOZI
• Roboz Gábor: Alcarrás
• Vajda Judit: Rosszul vagyok magamtól
• Gyöngyösi Lilla: Ki kutyája vagyok én?
• Rudas Dóra: A stand-up királynője
• Huber Zoltán: The Woman King – A harcos
• Fekete Tamás: Fekete Párduc 2.
• Kránicz Bence: Black Adam
• Kovács Patrik: Démoni fény
• Varró Attila: A menü
• Alföldi Nóra: Párcserés játszma
STREAMLINE MOZI
• Árva Márton: Argentina 1985
• Forgács Nóra Kinga: 1986 – Az elveszett év
• Benke Attila: Barbár
• Sándor Anna: A kiút
• Varró Attila: Circle of Danger
• Orosdy Dániel: Diabolik
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Gyilkosság a hivatásuk

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A menü

Varró Attila


The Menu – amerikai, 2022. Rendezte: Mark Mylord. Írta: Seth Reiss és Will Tracy. Kép: Peter Deming. Zene: Colin Stetson. Szereplők: Anya Taylor-Joy (Margot), Ralph Fiennes (Slowik), Nicholas Hoult (Tyler), Aimee Carrero (Felicity). Gyártó: Alienworx / Hyperobject Industries. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 106 perc.

 

Vélhetően a Squid Game hajmeresztő sikere óta az antikapitalizmus kísértete járja be a filmvilágot: ha már a Mrs. Harris Párizsba megy bájos gerontokomédiáját is áthatja a Capra-féle osztályharcos idealizmus és néhány magvas marxista közhelyből Arany Pálma sarjadhat, ha kellő mennyiségű milliomosfossal trágyázzák, a 21. századon eluralkodó kleptokrácia méltó büntetése immár olyan nézőcsemegének tekinthető, amelyre kortól, világnézettől és pártállástól függetlenül mindenki örömmel befizet. Felső-Hollywood a Covid óta kóstolgatja a témát (esküvői slashertől klíma-szatíráig), de főételként elsőként A menü tálalta fel a multiplex-nagyközönségnek: ezúttal egy lakatlan szigeten működő elit étterem válik börtönévé, kínkamrájává és vesztőhelyévé egy maroknyi dúsgazdag parazitának, ahol az egyre véresebb fogásokra épülő tortúrában a büntető mester-séf egyetlen ellenfelévé egy kizsákmányolt, ám roppant élelmes szexmunkás válik.

A menü kiszámítható és elkoptatott thriller-cselekménye legfeljebb egy sokatmondó társadalmi tanulságtól válhatna izgalmassá, ám Mark Mylord rendező – akinek szerény életműve kizárólag népszerű komikusok imázs-szolgáló bérmunkáiból áll – eleddig akkor került legközelebb a társadalombírálathoz, amikor Ali G-vel lerántatta Erzsébet királynő bugyiját. Így aztán a néhány kötelező tiszteletkörön túl (mint a Sziget-fogás öko-kannibalizmusa vagy a Férfibolondság-fogás metoo-feketelevese) inkább egyfajta bizarr auteur-kritika menti meg a sztorit a szimpla gazdagszadizástól – mintha csak a Fantomszál kulináris paródiáját látnánk, amelyben Fiennes zamatzsenije (ön)pusztító ámokfutása során a pusztán önnön presztízsét szolgáló Szerzővel számolna le, aki ahelyett hogy minden egyes nagyipari sajtburgerbe belesütné a lelkét, művészetét a luxusfogyasztók, kritikusok és sztárkollégák szűkkörű, ámde roppant hálátlan krémjére pazarolja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/12 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15612