KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/december
JEAN-LUC GODARD
• Darida Veronika: Búcsú a film filozófusától Jean-Luc Godard
• Nemes Z. Márió: A mozi és árnyéka Godard a 80-as években
A TÖRTÉNELEM ÖRVÉNYÉBEN
• Pápai Zsolt: Szerelmem, Barbarossa A nemzetiszocializmus filmmelodrámái – 2. rész
• Gerencsér Péter: Egy hatás alatt álló forgalmista Jaroslav Rudiš – Jaromír 99: Alois Nebel
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: A történetírás vége Tősér Árpád: Blokád
• Erdélyi Z. Ágnes: „A filmes karriert elvesztettem” Ablonczy László: Béres Ilona
• Gyürke Kata: „Nem tudok távolságot tartani” Beszélgetés Oláh Katával
• Molnár Judit Anna : „A siker árnyalt érzés” Beszélgetés Rév Marcellel
• Stőhr Lóránt: Átmeneti rossz közérzet Gelencsér Gábor: Lopott boldogságok
KOREA TABUI
• Géczi Zoltán: A pokolból kivezető út Dél-koreai politikai filmek
• Teszár Dávid: Titokzatos nők, feszült férfiak Koreai Filmfesztivál
• Varró Attila: Köddé válni Park Chan-wook: A titokzatos nő
ÚJ RAJ
• Gyenge Zsolt: Szikár mozgóképek szófukar költője Joanna Hogg
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Langlois köpönyege Az első filmmúzeumok
• Kovács Patrik: Játszd újra, Rick! A Casablanca utóélete
FESZTIVÁL
• Boronyák Rita: Nyitott szemmel Verzió
• Pauló-Varga Ákos: Boldogságkeresők Primanima
KRITIKA
• Fekete Tamás: Kettős látás Szilágyi Fanni: Veszélyes lehet a fagyi
• Benke Attila: Rapballada a rossz apáról Bernáth Szilárd: Larry
• Baski Sándor: Aguirre Izlandon Hlynur Pálmason: Isten földje
• Déri Zsolt: David Bowie-kaleidoszkóp Brett Morgen: Moonage Daydream
MOZI
• Roboz Gábor: Alcarrás
• Vajda Judit: Rosszul vagyok magamtól
• Gyöngyösi Lilla: Ki kutyája vagyok én?
• Rudas Dóra: A stand-up királynője
• Huber Zoltán: The Woman King – A harcos
• Fekete Tamás: Fekete Párduc 2.
• Kránicz Bence: Black Adam
• Kovács Patrik: Démoni fény
• Varró Attila: A menü
• Alföldi Nóra: Párcserés játszma
STREAMLINE MOZI
• Árva Márton: Argentina 1985
• Forgács Nóra Kinga: 1986 – Az elveszett év
• Benke Attila: Barbár
• Sándor Anna: A kiút
• Varró Attila: Circle of Danger
• Orosdy Dániel: Diabolik
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Gyilkosság a hivatásuk

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ki kutyája vagyok én?

Gyöngyösi Lilla


Ki kutyája vagyok én – magyar-román, 2022. Rendezte és írta: Lakatos Róbert. Kép: Bán-Horváth Attila és Dan Cureanu. Szereplők: Lakatos Róbert, Fésüs Károly. Gyártó: Other Films / Micro Film. Forgalmazó: Cirko Film Kft. 95 perc.

 

„Nem maradt más hátra, muszáj beszállnom a kutyapolitikába” – dönti el Lakatos Róbert, majd szédítő Odüsszeiára indul. A tét hatalmas: menyasszonyt találni imádott kutyájának, ezáltal felfrissíteni a kuvasz vérvonalat, esetleg új, erdélyi fajtát kitenyészteni, végül inkább csak szerezni egy kiskutyát. A kortárs magyar dokumentumfilmtől távol áll a humor, Lakatos viszont a mesteri szatírát kerekít, görbe tükröt állít, ugyanis erdélyi magyarként nem riad vissza a nemzetiségpolitika ingoványos talajától.

A Ki kutyája vagyok én? látszólag a kutyatenyésztésről szól, ám ezen keresztül az erdélyi létről tesz bölcs állításokat, miközben a primer rétegről is lesújtó képet fest. A nemzetiségi kérdés polarizáltságát, túlhajtottságát és értelmetlenségét a rendező-főszereplő troll humorral ártalmatlanítja, parodizálja, miközben teljesen nem negligálja a téma komolyságát: a mélyben ott munkál a haza-, élet- és kutyák iránti szeretet és odaadás.

Az erősen résztvevő dokumentumfilmben Lakatos maga teremti meg az abszurd szituációkat, de a körülmények és a környezete reakciói spontánok. A rendező több korábbi filmjéhez hasonlóan metaforikus elbeszélésmódot használ, gyakorlatilag megállás nélkül kettős beszédet hallunk: míg ő szándékosan így alakítja a mondatokat, a beszélgetőtársai akaratlanul beszélnek az emberi természetről, a kisebbségi lét mindennapi problémáiról, anyaországi és külhoni magyarok szembenállásáról, a politika igazságtalanságairól. A kutyák apropóján, akik rajzos szóbuborékok segítségével „ugatnak bele” a diskurzusba. Nézőként folyamatosan a sorok között olvashatunk, ami az elején nagyon intenzív élménnyé és szórakoztatóvá teszi a filmet, ám később, a sok nem várt fordulat hatására kissé széttartóvá válik és leül. Sebaj: az is kiderül, hogy a kuvasz nem a világ legjobb kutyája, mégis szeretjük őt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/12 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15606