KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/december
JEAN-LUC GODARD
• Darida Veronika: Búcsú a film filozófusától Jean-Luc Godard
• Nemes Z. Márió: A mozi és árnyéka Godard a 80-as években
A TÖRTÉNELEM ÖRVÉNYÉBEN
• Pápai Zsolt: Szerelmem, Barbarossa A nemzetiszocializmus filmmelodrámái – 2. rész
• Gerencsér Péter: Egy hatás alatt álló forgalmista Jaroslav Rudiš – Jaromír 99: Alois Nebel
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: A történetírás vége Tősér Árpád: Blokád
• Erdélyi Z. Ágnes: „A filmes karriert elvesztettem” Ablonczy László: Béres Ilona
• Gyürke Kata: „Nem tudok távolságot tartani” Beszélgetés Oláh Katával
• Molnár Judit Anna : „A siker árnyalt érzés” Beszélgetés Rév Marcellel
• Stőhr Lóránt: Átmeneti rossz közérzet Gelencsér Gábor: Lopott boldogságok
KOREA TABUI
• Géczi Zoltán: A pokolból kivezető út Dél-koreai politikai filmek
• Teszár Dávid: Titokzatos nők, feszült férfiak Koreai Filmfesztivál
• Varró Attila: Köddé válni Park Chan-wook: A titokzatos nő
ÚJ RAJ
• Gyenge Zsolt: Szikár mozgóképek szófukar költője Joanna Hogg
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Langlois köpönyege Az első filmmúzeumok
• Kovács Patrik: Játszd újra, Rick! A Casablanca utóélete
FESZTIVÁL
• Boronyák Rita: Nyitott szemmel Verzió
• Pauló-Varga Ákos: Boldogságkeresők Primanima
KRITIKA
• Fekete Tamás: Kettős látás Szilágyi Fanni: Veszélyes lehet a fagyi
• Benke Attila: Rapballada a rossz apáról Bernáth Szilárd: Larry
• Baski Sándor: Aguirre Izlandon Hlynur Pálmason: Isten földje
• Déri Zsolt: David Bowie-kaleidoszkóp Brett Morgen: Moonage Daydream
MOZI
• Roboz Gábor: Alcarrás
• Vajda Judit: Rosszul vagyok magamtól
• Gyöngyösi Lilla: Ki kutyája vagyok én?
• Rudas Dóra: A stand-up királynője
• Huber Zoltán: The Woman King – A harcos
• Fekete Tamás: Fekete Párduc 2.
• Kránicz Bence: Black Adam
• Kovács Patrik: Démoni fény
• Varró Attila: A menü
• Alföldi Nóra: Párcserés játszma
STREAMLINE MOZI
• Árva Márton: Argentina 1985
• Forgács Nóra Kinga: 1986 – Az elveszett év
• Benke Attila: Barbár
• Sándor Anna: A kiút
• Varró Attila: Circle of Danger
• Orosdy Dániel: Diabolik
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Gyilkosság a hivatásuk

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

The Woman King – A harcos

Huber Zoltán


The Woman King – amerikai, 2022. Rendezte: Gina Prince-Bythewood. Írta: Maria Bello és Dana Stevens. Kép: Polly Morgan. Zene: Terence Blanchard. Szereplők: Viola Davis (Nanisca), Thuso Mbedu (Nawi), Lashana Lynch (Izogie), John Boyega (Ghezo). Gyártó: Tristar Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 135 perc.

 

Az afrikai amazonok harcias példameséjét a rá aggatott történelmi eposz megjelölés helyett pontosabb volna történelmi tényeket nyomokban tartalmazó alternatív szuperhősfilmként definiálni. Ez a megközelítés már csak azért is célravezetőbb, mert ez a film ebben a formában biztosan nem jöhetett volna létre, ha a Wonder Woman és a Fekete Párduc korábban nem bizonyítják, a PR-szempontokon túl is érdemes akciódús látványfilmet addig mellőzött hőstípusokra alapozni. Az alkotók érezhetően tanultak a két elődtől, hiszen az idealizált Wakanda realisztikusabb tizenkilencedik századi verziója találkozik itt az önmagukra és egymásra számító női szuperharcosok független szövetségével. A cél tehát nem a Dahomey királyság és a valóban létezett Agojie katonák akár csak megközelítőleg hiteles ábrázolása, hanem a vaskosan idealizált példa állítása, amit a film rögtön triplán teljesít. Az idősebb tábornok, a harmincas veterán és a fiatal tinilány mind egykori áldozatok, akik eltérő módszerekkel és egymást segítve néznek szembe a traumáikkal. Közben az ellenfelek is támadnak, ami nemcsak a konkrét és átvitt értelmű bosszúra ad lehetőséget, de az amazonok kivívhatják a közösség és a király megbecsülését.

Bár a filmben elhangzanak kötelező tételmondatok és akad néhány fájóan kimódolt fordulat és túlzás, a büszkén vállalt reprezentációs szándékot nagyrészt sikerül a profi szórakoztatásban feloldani. A nyugat-afrikai látványvilág izgalmas, a menetrendszerű összecsapások emelik a pulzust és a markáns karaktereket életre keltő színészek kiválóak. A dél-afrikai Thuso Mbedu ígéretes tehetség, Lashana Lynch és Viola Davis pedig egyaránt igen karizmatikus jelenségek, akik bárkit magukkal ragadnak. A film ráadásul kiválóan fog öregedni, hisz ennél jellegzetesebben mai hollywoodi fabulát még egy erre a célra létrehozott algoritmus se tudott volna írni.The Woman King – A harcos

The Woman King – amerikai, 2022. Rendezte: Gina Prince-Bythewood. Írta: Maria Bello és Dana Stevens. Kép: Polly Morgan. Zene: Terence Blanchard. Szereplők: Viola Davis (Nanisca), Thuso Mbedu (Nawi), Lashana Lynch (Izogie), John Boyega (Ghezo). Gyártó: Tristar Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 135 perc.

 

Az afrikai amazonok harcias példameséjét a rá aggatott történelmi eposz megjelölés helyett pontosabb volna történelmi tényeket nyomokban tartalmazó alternatív szuperhősfilmként definiálni. Ez a megközelítés már csak azért is célravezetőbb, mert ez a film ebben a formában biztosan nem jöhetett volna létre, ha a Wonder Woman és a Fekete Párduc korábban nem bizonyítják, a PR-szempontokon túl is érdemes akciódús látványfilmet addig mellőzött hőstípusokra alapozni. Az alkotók érezhetően tanultak a két elődtől, hiszen az idealizált Wakanda realisztikusabb tizenkilencedik századi verziója találkozik itt az önmagukra és egymásra számító női szuperharcosok független szövetségével. A cél tehát nem a Dahomey királyság és a valóban létezett Agojie katonák akár csak megközelítőleg hiteles ábrázolása, hanem a vaskosan idealizált példa állítása, amit a film rögtön triplán teljesít. Az idősebb tábornok, a harmincas veterán és a fiatal tinilány mind egykori áldozatok, akik eltérő módszerekkel és egymást segítve néznek szembe a traumáikkal. Közben az ellenfelek is támadnak, ami nemcsak a konkrét és átvitt értelmű bosszúra ad lehetőséget, de az amazonok kivívhatják a közösség és a király megbecsülését.

Bár a filmben elhangzanak kötelező tételmondatok és akad néhány fájóan kimódolt fordulat és túlzás, a büszkén vállalt reprezentációs szándékot nagyrészt sikerül a profi szórakoztatásban feloldani. A nyugat-afrikai látványvilág izgalmas, a menetrendszerű összecsapások emelik a pulzust és a markáns karaktereket életre keltő színészek kiválóak. A dél-afrikai Thuso Mbedu ígéretes tehetség, Lashana Lynch és Viola Davis pedig egyaránt igen karizmatikus jelenségek, akik bárkit magukkal ragadnak. A film ráadásul kiválóan fog öregedni, hisz ennél jellegzetesebben mai hollywoodi fabulát még egy erre a célra létrehozott algoritmus se tudott volna írni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/12 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15607