KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/december
JEAN-LUC GODARD
• Darida Veronika: Búcsú a film filozófusától Jean-Luc Godard
• Nemes Z. Márió: A mozi és árnyéka Godard a 80-as években
A TÖRTÉNELEM ÖRVÉNYÉBEN
• Pápai Zsolt: Szerelmem, Barbarossa A nemzetiszocializmus filmmelodrámái – 2. rész
• Gerencsér Péter: Egy hatás alatt álló forgalmista Jaroslav Rudiš – Jaromír 99: Alois Nebel
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: A történetírás vége Tősér Árpád: Blokád
• Erdélyi Z. Ágnes: „A filmes karriert elvesztettem” Ablonczy László: Béres Ilona
• Gyürke Kata: „Nem tudok távolságot tartani” Beszélgetés Oláh Katával
• Molnár Judit Anna : „A siker árnyalt érzés” Beszélgetés Rév Marcellel
• Stőhr Lóránt: Átmeneti rossz közérzet Gelencsér Gábor: Lopott boldogságok
KOREA TABUI
• Géczi Zoltán: A pokolból kivezető út Dél-koreai politikai filmek
• Teszár Dávid: Titokzatos nők, feszült férfiak Koreai Filmfesztivál
• Varró Attila: Köddé válni Park Chan-wook: A titokzatos nő
ÚJ RAJ
• Gyenge Zsolt: Szikár mozgóképek szófukar költője Joanna Hogg
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Langlois köpönyege Az első filmmúzeumok
• Kovács Patrik: Játszd újra, Rick! A Casablanca utóélete
FESZTIVÁL
• Boronyák Rita: Nyitott szemmel Verzió
• Pauló-Varga Ákos: Boldogságkeresők Primanima
KRITIKA
• Fekete Tamás: Kettős látás Szilágyi Fanni: Veszélyes lehet a fagyi
• Benke Attila: Rapballada a rossz apáról Bernáth Szilárd: Larry
• Baski Sándor: Aguirre Izlandon Hlynur Pálmason: Isten földje
• Déri Zsolt: David Bowie-kaleidoszkóp Brett Morgen: Moonage Daydream
MOZI
• Roboz Gábor: Alcarrás
• Vajda Judit: Rosszul vagyok magamtól
• Gyöngyösi Lilla: Ki kutyája vagyok én?
• Rudas Dóra: A stand-up királynője
• Huber Zoltán: The Woman King – A harcos
• Fekete Tamás: Fekete Párduc 2.
• Kránicz Bence: Black Adam
• Kovács Patrik: Démoni fény
• Varró Attila: A menü
• Alföldi Nóra: Párcserés játszma
STREAMLINE MOZI
• Árva Márton: Argentina 1985
• Forgács Nóra Kinga: 1986 – Az elveszett év
• Benke Attila: Barbár
• Sándor Anna: A kiút
• Varró Attila: Circle of Danger
• Orosdy Dániel: Diabolik
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Gyilkosság a hivatásuk

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Alcarrás

Roboz Gábor


Alcarrás – spanyol-olasz, 2022. Rendezte és írta: Carla Simón. Kép: Daniela Cajías. Vágó: Ana Pfaff. Szereplők: Jordi Pujol Dolcet (Quimet), Anna Otin (Dolors), Xenia Roset (Mariona). Gyártó: Avalon. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 120 perc.

 

Tisztességesen dolgozó sokgyerekes nagycsalád megélhetésének veszélybe kerülése pont olyan téma, amelyből kiindulva egy ördögien profi hollywoodi forgatókönyvíró különösebb erőlködés nélkül is felépíthet könnyfacsaró melodrámát, egy ilyen történet azonban egy kifinomultabb alkotó kezében sokkal többet igényel a nézőtől. A kisfilmes formában rutinosabb Carla Simón idén bemutatott második nagyjátékfilmje a címbeli katalán falu őszibarack-termesztő famíliájának mindennapjaiba nyújt betekintést, és rögtön az eddigi életük kisiklásánál veszi fel a fonalat. Amikor ugyanis birtokuk törvényes tulajdonosának örököse amellett dönt, hogy eladja a földet, aláírt szerződés híján nincs mit tenniük, kénytelenek nekilátni az utolsó aratási idényüknek, és tehetetlenül figyelni a markológépek és napelemtelepítők bevonulását.

A markáns atmoszférájú eredeti helyszíneken, amatőrszínészekkel forgatott produkció megtévesztően egyszerűnek tűnik, az író-rendező ugyanis nem tesz mást, mint bemutatja a különböző generációkba tartozó szereplők ügyes-bajos dolgait, nem fokozza a nézői bevonódást érzelmes nagymonológokkal és gyógyíthatatlan betegségekkel. Simón 1993 nyara című bemutatkozó egészestéséhez hasonlóan ezúttal is az apróságokra érzékeny cselekményvezetéssel ábrázolja a vidéki élet kihívásait és örömeit: bár minden főbb karakterében épül valahogyan a közelgő búcsú keltette feszültség, nyugati módra dramatizált szálak helyett inkább kisebb-nagyobb epizódokat és életképeket fűz össze. A berlini Arany Medvét első katalán nyelvű filmként elnyerő Alcarrás – a tavalyi Luzzu halászbárkás drámájára emlékeztetve – éppen abból nyeri az erejét, hogy egy megrendítő egzisztenciális változást olyan visszafogottan ábrázol, mintha csak valami jelentéktelen kishírről lenne szó egy óriási portál nagyságrendekkel izgalmasabb anyagainak árnyékában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/12 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15604