KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/december
JEAN-LUC GODARD
• Darida Veronika: Búcsú a film filozófusától Jean-Luc Godard
• Nemes Z. Márió: A mozi és árnyéka Godard a 80-as években
A TÖRTÉNELEM ÖRVÉNYÉBEN
• Pápai Zsolt: Szerelmem, Barbarossa A nemzetiszocializmus filmmelodrámái – 2. rész
• Gerencsér Péter: Egy hatás alatt álló forgalmista Jaroslav Rudiš – Jaromír 99: Alois Nebel
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: A történetírás vége Tősér Árpád: Blokád
• Erdélyi Z. Ágnes: „A filmes karriert elvesztettem” Ablonczy László: Béres Ilona
• Gyürke Kata: „Nem tudok távolságot tartani” Beszélgetés Oláh Katával
• Molnár Judit Anna : „A siker árnyalt érzés” Beszélgetés Rév Marcellel
• Stőhr Lóránt: Átmeneti rossz közérzet Gelencsér Gábor: Lopott boldogságok
KOREA TABUI
• Géczi Zoltán: A pokolból kivezető út Dél-koreai politikai filmek
• Teszár Dávid: Titokzatos nők, feszült férfiak Koreai Filmfesztivál
• Varró Attila: Köddé válni Park Chan-wook: A titokzatos nő
ÚJ RAJ
• Gyenge Zsolt: Szikár mozgóképek szófukar költője Joanna Hogg
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Langlois köpönyege Az első filmmúzeumok
• Kovács Patrik: Játszd újra, Rick! A Casablanca utóélete
FESZTIVÁL
• Boronyák Rita: Nyitott szemmel Verzió
• Pauló-Varga Ákos: Boldogságkeresők Primanima
KRITIKA
• Fekete Tamás: Kettős látás Szilágyi Fanni: Veszélyes lehet a fagyi
• Benke Attila: Rapballada a rossz apáról Bernáth Szilárd: Larry
• Baski Sándor: Aguirre Izlandon Hlynur Pálmason: Isten földje
• Déri Zsolt: David Bowie-kaleidoszkóp Brett Morgen: Moonage Daydream
MOZI
• Roboz Gábor: Alcarrás
• Vajda Judit: Rosszul vagyok magamtól
• Gyöngyösi Lilla: Ki kutyája vagyok én?
• Rudas Dóra: A stand-up királynője
• Huber Zoltán: The Woman King – A harcos
• Fekete Tamás: Fekete Párduc 2.
• Kránicz Bence: Black Adam
• Kovács Patrik: Démoni fény
• Varró Attila: A menü
• Alföldi Nóra: Párcserés játszma
STREAMLINE MOZI
• Árva Márton: Argentina 1985
• Forgács Nóra Kinga: 1986 – Az elveszett év
• Benke Attila: Barbár
• Sándor Anna: A kiút
• Varró Attila: Circle of Danger
• Orosdy Dániel: Diabolik
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Gyilkosság a hivatásuk

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Párcserés játszma

Alföldi Nóra


El juego de las llaves – spanyol, 2022. Rendezte: Vicente Villanueva. Írta: Marta Buchaca. Kép: Luis Angel Pérez. Zene: Nacho Manó. Szereplők: Eva Ugarte (Laura), Miren Ibarguren (Raquel), Fernando Guallar (Sergio), Tamar Novas (Quique), María Castro (Cris). Gyártó: Artesmedia Cine / Nadie es Perfecto. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 107 perc.

 

Laura és Antonio, Raquel és QuiQue, Dani és Cris – három boldog, ám a felszín alatt problémákkal küszködő házaspár. Ők hatan gyerekkoruk óta barátok, így amikor a társaság egy évtizedekkel ezelőtt Amerikába szakadt tagja, Sergio visszaköltözik a városba, összejönnek egy vacsorára. A negyvenesek, szolid tetőteraszos összejövetelét Sergio huszonéves barátnője bolygatja meg, amikor az elővezeti a társaságnak az úgynevezett kulcsos játékot: a hölgyek egy tálba dobják kulcsaikat és azzal a férfival mennek haza, aki a csomót vakon kihúzza. A kezdeti döbbenet és elutasítás után a barátok a következő vacsorán mégiscsak belefolynak a játékba, amely valóságos lavinát indít el életükben. A kalandnak induló párcsere akcióból bonyolult viszonyok, szerelmi melodrámák és nem várt boldogságok kerekednek, ám végül így vagy úgy, de mindenki megtalálja önmagát, párját vagy éppenséggel szexuális felszabadulását.

A Párcserés játszma eredetileg egy 2019-es mexikói sorozat egészestésre tömörített spanyol remake-je. A sorozatforma annyiban érződik, hogy némiképp lottyadt poénok közepette a film kissé ritmustalan, kapkodó – köszönhető ez a nyilvánvaló túlforgatásnak és az ezt kompenzáló, keménykezű, lényegre törő vágásnak. Ám a darab szexkomédiaként megfelelően szaftos és harsány, ámbár az a glazúros és provinciális fajta, ahol – megélhetéstől és szereplők foglalkozásától függetlenül – mindenkinek tiptop luxuslakása és kocsija van, ruhája jól szabott, sminkje-haja makulátlan. Persze tény, hogy egy ilyen film fő feladata, hogy gátlástalanul szórakoztasson, elandalítson, mélyre ne ásson, kellemetlen helyzetbe senkit ne hozzon. A Párcserés játszma képvisel azonban értéket is: lépést tart a korral és tréfát nem ismerve érzékenyít – zsáner-társaitól eltérően például a gender kérdés nem poénforrás – a nyitottságra, sokféleségre, sokszínűségre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/12 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15611