Streamline moziBarbárBenke Attila
Barbarian – amerikai, 2022. Írta és rendezte: Zach Cregger. Kép: Zach Kuperstein. Zene: Anna Drubich. Szereplők: Bill Skarsgård (Keith), Justin Long (AJ), Georgina Campbell (Tess), Kate Bosworth (Melisa). Gyártó: 20th Century Fox / Regency Enterprises. Forgalmazó: Disney+. Szinkronizált. 102 perc. Fede Álvarez Vaksötétje feszes szociohorror, ami a pusztuló Detroitban mossa el az erkölcsi határvonalat a bűnöző „áldozatok” és a megkárosított gyilkos között. Zach Cregger első önálló játékfilmje, a Barbár szintén Detroit lerobbant kertvárosi részében játszódik, ahol Tess és Keith, két idegen egymás mellé kényszerül, mivel ismeretlen szállásadójuk egyszerre mindkettőjüknek kiadta a házat – a kölcsönös bizalmatlanság órái után azonban az alagsorban szörnyű rejtélyre bukkannak. A Barbár a Vaksötéthez hasonló okos szociohorror kreatív és hatásos történetmeséléssel. Egy ponton elhagyja Tesséket, hogy más perspektívákból – a magánéleti botrányairól hírhedt Ezra Millerre emlékeztető, szexuális zaklatással vádolt sorozatsztár, AJ és a nőket foglyul ejtő és megerőszakoló Frank – is bemutassa a horrorisztikus alapszituációt és a társadalmi kérdéseket, így például a #MeeToo színét és fonákját egyaránt láttatja. Hangsúlyos, hogy AJ életét a zaklatási vád tönkreteszi az előtt, hogy bebizonyítanák bűnösségét, Tess pedig csak azért bizalmatlan az amúgy udvarias Keith-tel szemben, mert férfi, azaz potenciális szexuális ragadozónak tekinti, amire Cregger rá is játszik a körítéssel (elhagyatott ház, éjszaka, Tess hálószobájából az ajtó arra a kanapéra nyílik, amelyen Keith úgy alszik, mintha figyelné a nőt). Sőt, relatív az is, ki ebben a történetben az igazi szörnyeteg, mert bár a monstrum nőnemű, az anyaság groteszk karikatúrája, de egy férfi „teremtette”. Ám akármilyen rétegzett a Barbár, egyrészt tipikus túlzsúfolt elsőfilm, ami bő másfél órája alatt mindennek csak a felszínét kapargatja. Másrészt legerősebb az első fele mint feszült thriller, utolsó harmada viszont kifejezetten sablonos horrorba csap át, végső fordulata pedig olyannyira olcsó és hatásvadász, hogy emiatt inkább csalódásként lehet visszagondolni Zach Cregger művére.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
