KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/december
JEAN-LUC GODARD
• Darida Veronika: Búcsú a film filozófusától Jean-Luc Godard
• Nemes Z. Márió: A mozi és árnyéka Godard a 80-as években
A TÖRTÉNELEM ÖRVÉNYÉBEN
• Pápai Zsolt: Szerelmem, Barbarossa A nemzetiszocializmus filmmelodrámái – 2. rész
• Gerencsér Péter: Egy hatás alatt álló forgalmista Jaroslav Rudiš – Jaromír 99: Alois Nebel
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: A történetírás vége Tősér Árpád: Blokád
• Erdélyi Z. Ágnes: „A filmes karriert elvesztettem” Ablonczy László: Béres Ilona
• Gyürke Kata: „Nem tudok távolságot tartani” Beszélgetés Oláh Katával
• Molnár Judit Anna : „A siker árnyalt érzés” Beszélgetés Rév Marcellel
• Stőhr Lóránt: Átmeneti rossz közérzet Gelencsér Gábor: Lopott boldogságok
KOREA TABUI
• Géczi Zoltán: A pokolból kivezető út Dél-koreai politikai filmek
• Teszár Dávid: Titokzatos nők, feszült férfiak Koreai Filmfesztivál
• Varró Attila: Köddé válni Park Chan-wook: A titokzatos nő
ÚJ RAJ
• Gyenge Zsolt: Szikár mozgóképek szófukar költője Joanna Hogg
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Langlois köpönyege Az első filmmúzeumok
• Kovács Patrik: Játszd újra, Rick! A Casablanca utóélete
FESZTIVÁL
• Boronyák Rita: Nyitott szemmel Verzió
• Pauló-Varga Ákos: Boldogságkeresők Primanima
KRITIKA
• Fekete Tamás: Kettős látás Szilágyi Fanni: Veszélyes lehet a fagyi
• Benke Attila: Rapballada a rossz apáról Bernáth Szilárd: Larry
• Baski Sándor: Aguirre Izlandon Hlynur Pálmason: Isten földje
• Déri Zsolt: David Bowie-kaleidoszkóp Brett Morgen: Moonage Daydream
MOZI
• Roboz Gábor: Alcarrás
• Vajda Judit: Rosszul vagyok magamtól
• Gyöngyösi Lilla: Ki kutyája vagyok én?
• Rudas Dóra: A stand-up királynője
• Huber Zoltán: The Woman King – A harcos
• Fekete Tamás: Fekete Párduc 2.
• Kránicz Bence: Black Adam
• Kovács Patrik: Démoni fény
• Varró Attila: A menü
• Alföldi Nóra: Párcserés játszma
STREAMLINE MOZI
• Árva Márton: Argentina 1985
• Forgács Nóra Kinga: 1986 – Az elveszett év
• Benke Attila: Barbár
• Sándor Anna: A kiút
• Varró Attila: Circle of Danger
• Orosdy Dániel: Diabolik
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Gyilkosság a hivatásuk

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Barbár

Benke Attila


Barbarian – amerikai, 2022. Írta és rendezte: Zach Cregger. Kép: Zach Kuperstein. Zene: Anna Drubich. Szereplők: Bill Skarsgård (Keith), Justin Long (AJ), Georgina Campbell (Tess), Kate Bosworth (Melisa). Gyártó: 20th Century Fox / Regency Enterprises. Forgalmazó: Disney+. Szinkronizált. 102 perc.

 

Fede Álvarez Vaksötétje feszes szociohorror, ami a pusztuló Detroitban mossa el az erkölcsi határvonalat a bűnöző „áldozatok” és a megkárosított gyilkos között. Zach Cregger első önálló játékfilmje, a Barbár szintén Detroit lerobbant kertvárosi részében játszódik, ahol Tess és Keith, két idegen egymás mellé kényszerül, mivel ismeretlen szállásadójuk egyszerre mindkettőjüknek kiadta a házat – a kölcsönös bizalmatlanság órái után azonban az alagsorban szörnyű rejtélyre bukkannak.

A Barbár a Vaksötéthez hasonló okos szociohorror kreatív és hatásos történetmeséléssel. Egy ponton elhagyja Tesséket, hogy más perspektívákból – a magánéleti botrányairól hírhedt Ezra Millerre emlékeztető, szexuális zaklatással vádolt sorozatsztár, AJ és a nőket foglyul ejtő és megerőszakoló Frank – is bemutassa a horrorisztikus alapszituációt és a társadalmi kérdéseket, így például a #MeeToo színét és fonákját egyaránt láttatja. Hangsúlyos, hogy AJ életét a zaklatási vád tönkreteszi az előtt, hogy bebizonyítanák bűnösségét, Tess pedig csak azért bizalmatlan az amúgy udvarias Keith-tel szemben, mert férfi, azaz potenciális szexuális ragadozónak tekinti, amire Cregger rá is játszik a körítéssel (elhagyatott ház, éjszaka, Tess hálószobájából az ajtó arra a kanapéra nyílik, amelyen Keith úgy alszik, mintha figyelné a nőt). Sőt, relatív az is, ki ebben a történetben az igazi szörnyeteg, mert bár a monstrum nőnemű, az anyaság groteszk karikatúrája, de egy férfi „teremtette”. Ám akármilyen rétegzett a Barbár, egyrészt tipikus túlzsúfolt elsőfilm, ami bő másfél órája alatt mindennek csak a felszínét kapargatja. Másrészt legerősebb az első fele mint feszült thriller, utolsó harmada viszont kifejezetten sablonos horrorba csap át, végső fordulata pedig olyannyira olcsó és hatásvadász, hogy emiatt inkább csalódásként lehet visszagondolni Zach Cregger művére.



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/12 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15600