KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/december
JEAN-LUC GODARD
• Darida Veronika: Búcsú a film filozófusától Jean-Luc Godard
• Nemes Z. Márió: A mozi és árnyéka Godard a 80-as években
A TÖRTÉNELEM ÖRVÉNYÉBEN
• Pápai Zsolt: Szerelmem, Barbarossa A nemzetiszocializmus filmmelodrámái – 2. rész
• Gerencsér Péter: Egy hatás alatt álló forgalmista Jaroslav Rudiš – Jaromír 99: Alois Nebel
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: A történetírás vége Tősér Árpád: Blokád
• Erdélyi Z. Ágnes: „A filmes karriert elvesztettem” Ablonczy László: Béres Ilona
• Gyürke Kata: „Nem tudok távolságot tartani” Beszélgetés Oláh Katával
• Molnár Judit Anna : „A siker árnyalt érzés” Beszélgetés Rév Marcellel
• Stőhr Lóránt: Átmeneti rossz közérzet Gelencsér Gábor: Lopott boldogságok
KOREA TABUI
• Géczi Zoltán: A pokolból kivezető út Dél-koreai politikai filmek
• Teszár Dávid: Titokzatos nők, feszült férfiak Koreai Filmfesztivál
• Varró Attila: Köddé válni Park Chan-wook: A titokzatos nő
ÚJ RAJ
• Gyenge Zsolt: Szikár mozgóképek szófukar költője Joanna Hogg
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Langlois köpönyege Az első filmmúzeumok
• Kovács Patrik: Játszd újra, Rick! A Casablanca utóélete
FESZTIVÁL
• Boronyák Rita: Nyitott szemmel Verzió
• Pauló-Varga Ákos: Boldogságkeresők Primanima
KRITIKA
• Fekete Tamás: Kettős látás Szilágyi Fanni: Veszélyes lehet a fagyi
• Benke Attila: Rapballada a rossz apáról Bernáth Szilárd: Larry
• Baski Sándor: Aguirre Izlandon Hlynur Pálmason: Isten földje
• Déri Zsolt: David Bowie-kaleidoszkóp Brett Morgen: Moonage Daydream
MOZI
• Roboz Gábor: Alcarrás
• Vajda Judit: Rosszul vagyok magamtól
• Gyöngyösi Lilla: Ki kutyája vagyok én?
• Rudas Dóra: A stand-up királynője
• Huber Zoltán: The Woman King – A harcos
• Fekete Tamás: Fekete Párduc 2.
• Kránicz Bence: Black Adam
• Kovács Patrik: Démoni fény
• Varró Attila: A menü
• Alföldi Nóra: Párcserés játszma
STREAMLINE MOZI
• Árva Márton: Argentina 1985
• Forgács Nóra Kinga: 1986 – Az elveszett év
• Benke Attila: Barbár
• Sándor Anna: A kiút
• Varró Attila: Circle of Danger
• Orosdy Dániel: Diabolik
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Gyilkosság a hivatásuk

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Bernáth Szilárd: Larry

Rapballada a rossz apáról

Benke Attila

Borsodi hip-hop történet tékozló apáról és lázadó fiáról.

 

Bernáth Szilárd kisfilmje, a bagi cigánytelepen játszódó Fizetős nap után első nagyjátékfilmje, a Larry is vidéki történet, amelynek csak a célja, nem fő helyszíne a hazai filmekben túlreprezentált Budapest. A romos viskók és lepusztult panelházak borsodi rögvalóságában a romák és Ádám (művésznevén Larry) a rapzenében látják a lehetőséget a kitörésre. Hősünk életét megkeseríti beszédhibája és ezzel szorosan összefüggő gyerekkori traumája, hogy apja ittasan rendszeresen verte őt. Miközben az alkoholizmusból nemrég felépült rendőrapa próbál „férfit nevelni” Ádámból kétkezi munkával (a fiú egy juhásznál dolgozik) és férfias rituálékkal (például focizással), a főhős helyi roma rapperekkel összefogva benevez egy tehetségkutató versenyre, mivel, ha megszabadul a gátlásaitól, versben ki tudja magából ordítani a fájdalmát. Kérdés, hogy ez megy-e majd neki nagyközönség előtt is, ami a siker kulcsa lehet.

Bernáth kiválóan összefésülte az apa bűnéből eredő traumát az önkifejezés problémájával, ehhez pedig sajátos minimalista filmformát alakított ki, ami Ádám lelki világát képezi le az éles ugróvágásos technikával, a kihagyásos szerkesztéssel és az elfojtott érzelmekkel összhangban bizonyos pontig visszafogott színészi játékkal. A film bár sokszor több órát ugrik előre az időben és térben, ezzel kontrasztban a magában folyékonyan szitkozódó, dühös címszereplő gondterhelt arca változatlan. Ózdon vagy a birkatelepen, a diszkóban vagy a családi házban, sőt saját testében Ádám egyaránt börtönben érzi magát. Beszédhibája szorosan összefügg rendőrapjával, aki bár nem annyira agresszív és elviselhetetlen ember, mint Sopsits Árpád szintén elfojtott érzelmeken alapuló apai-fiú konfliktust felvázoló Céllövöldéjében Kovács Lajos karaktere, de Sopsits művééhez hasonló végkifejletet feltételez, hogy munkát és identitást erőltet gyermekére annak akarata ellenére. Az atya „szerencséje”, hogy míg a Céllövölde Ferije puskagolyóba összpontosítja felgyülemlett haragját, addig a sérült lelkű Ádámnak ott a rapzene.

A rap mára árucikké vált, nem túl hitelesek a nehéz sorsról aranyláncokkal a nyakukban szövegelő sztárrapperek előadásai. Bernáth Szilárd azonban visszatért a gyökerekhez, a „gettóba”. Ebben a borsodi közegben, különösen a hagyományos prózai beszédben nehezen megnyilatkozó főhős számára a hip-hop zene még valóban a tiszta önkifejezés eszköze, amelyen keresztül kiöntheti a lelkét arról a gyűlöletről, amit apja iránt táplál annak múltbeli és jelenbeli bűnei miatt. Jellemző, hogy a templomi jelenetben a lelkész által kierőszakolt megbocsátás az apa irányába maníros és üres, ez alatt Ádám alig tudja eldadogni azt a hamis és sablonos szöveget, amit a szájába ad az egyházi szertartás vezetője. A tehetségkutatón viszont Larryvé átlényegülve, folyékonyan és tisztán kiordítja magából minden fájdalmát, amit szeretve gyűlölt édesapja és otthona iránt érez.

Korunk egyik legtehetségesebb magyar színésze, Vilmányi Benett elképesztő munkát végez kiváltképp a rapszámok előadása közben, valamint ahhoz képest, hogy ő maga nem beszédhibás, megindítóan hiteles Ádámként. Thuróczy Szabolcsot is csak dicsérni lehet, karaktere agresszivitása ellenére is összetett, átélhető, szánható apafigurát formál meg. Örvendetes az is, hogy Bernáth Szilárd a Fizetős nap után újfent nem riadt vissza attól, hogy idealizálás (és persze rasszizmus) nélkül mutassa be a magyar romákat, a hitelesség néhány cigánykarakter esetében mégis csorbát szenved. Látszik rajtuk, hogy játszanak, egyesek túl mívesen, a társadalom peremén élő romáktól idegen módon beszélnek. Inkább hiteltelen az Ádám és fiatal „nevelőanyja”, az apa barátnője között kibontakozó intim kapcsolat is, bár ez némileg megindokolható a főhős szeretethiányával. Az említett kisebb problémákat leszámítva a Larry érzékenyen és profi módon megvalósított karakterdráma, ami egyúttal értelmezhető szerzői önvallomásként: bármilyen műalkotás akkor a legerősebb, ha legbelülről jön, ha még úgy is „ordít”, hogy csendes és minimalista.

 

Larry – magyar, 2022. Rendezte: Bernáth Szilárd. Írta: Bernáth Szilárd, Nagy V. Gergő. Kép: Hartung Dávid. Zene: Sperling Andor. Szereplők: Vilmányi Benett (Ádám / Larry), Thuróczy Szabolcs (Ádám édesapja), Onofer László (CsalaDo), Szandtner Anna (Az apa barátnője). Gyártó: Focus Fox / Larry Film. Forgalmazó: Mozinet. 108 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/12 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15590