KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/december
JEAN-LUC GODARD
• Darida Veronika: Búcsú a film filozófusától Jean-Luc Godard
• Nemes Z. Márió: A mozi és árnyéka Godard a 80-as években
A TÖRTÉNELEM ÖRVÉNYÉBEN
• Pápai Zsolt: Szerelmem, Barbarossa A nemzetiszocializmus filmmelodrámái – 2. rész
• Gerencsér Péter: Egy hatás alatt álló forgalmista Jaroslav Rudiš – Jaromír 99: Alois Nebel
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: A történetírás vége Tősér Árpád: Blokád
• Erdélyi Z. Ágnes: „A filmes karriert elvesztettem” Ablonczy László: Béres Ilona
• Gyürke Kata: „Nem tudok távolságot tartani” Beszélgetés Oláh Katával
• Molnár Judit Anna : „A siker árnyalt érzés” Beszélgetés Rév Marcellel
• Stőhr Lóránt: Átmeneti rossz közérzet Gelencsér Gábor: Lopott boldogságok
KOREA TABUI
• Géczi Zoltán: A pokolból kivezető út Dél-koreai politikai filmek
• Teszár Dávid: Titokzatos nők, feszült férfiak Koreai Filmfesztivál
• Varró Attila: Köddé válni Park Chan-wook: A titokzatos nő
ÚJ RAJ
• Gyenge Zsolt: Szikár mozgóképek szófukar költője Joanna Hogg
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Langlois köpönyege Az első filmmúzeumok
• Kovács Patrik: Játszd újra, Rick! A Casablanca utóélete
FESZTIVÁL
• Boronyák Rita: Nyitott szemmel Verzió
• Pauló-Varga Ákos: Boldogságkeresők Primanima
KRITIKA
• Fekete Tamás: Kettős látás Szilágyi Fanni: Veszélyes lehet a fagyi
• Benke Attila: Rapballada a rossz apáról Bernáth Szilárd: Larry
• Baski Sándor: Aguirre Izlandon Hlynur Pálmason: Isten földje
• Déri Zsolt: David Bowie-kaleidoszkóp Brett Morgen: Moonage Daydream
MOZI
• Roboz Gábor: Alcarrás
• Vajda Judit: Rosszul vagyok magamtól
• Gyöngyösi Lilla: Ki kutyája vagyok én?
• Rudas Dóra: A stand-up királynője
• Huber Zoltán: The Woman King – A harcos
• Fekete Tamás: Fekete Párduc 2.
• Kránicz Bence: Black Adam
• Kovács Patrik: Démoni fény
• Varró Attila: A menü
• Alföldi Nóra: Párcserés játszma
STREAMLINE MOZI
• Árva Márton: Argentina 1985
• Forgács Nóra Kinga: 1986 – Az elveszett év
• Benke Attila: Barbár
• Sándor Anna: A kiút
• Varró Attila: Circle of Danger
• Orosdy Dániel: Diabolik
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Gyilkosság a hivatásuk

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fekete Párduc 2.

Fekete Tamás


Black Panther: Wakanda Forever – amerikai, 2022. Rendezte: Ryan Coogler. Írta: Ryan Coogler és Joe Robert Cole. Kép: Autumn Durald Arkapaw. Zene: Ludwig Göransson. Szereplők: Letitia Wright (Shuri), Lupita Nyongo (Nakia), Danai Gurira (Okoye), Winston Duke (M’Baku), Angela Bassett (Ramonda). Gyártó: Marvel Studios / Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 162 perc.

 

A függetlenfilmesként indult, a Sundance-en, majd pár hónap elteltével Cannes-ban is díjazott Ryan Coogler 2015-ben előbb a Rocky-sorozathoz szerződtették újdonsült trénerként, majd három évvel később rá bízta a Marvel az első olyan filmjét, ahol a főhős színesbőrű.  A Fekete Párduc történelmet írt: ez volt az első szuperhős-alkotás, amit az Akadémia tagjai jelöltek a legjobb filmnek járó Oscar-díjra. Noha ez nyilvánvalóan eltúlzott reakció volt, annyi bizonyos, hogy Coogler képes volt egyéni hangon megszólalni az egyforma képregény-feldolgozások tengerében. Az akciójeleneteket másodlagossá tette: nem öklök, pörölyök és pajzsok, hanem felfogások csaptak össze egymással.

A címszerepet alakító Chadwick Boseman két évvel ezelőtti, túlzás nélkül mindenkit megrázó halála után a stúdiónak ugyanúgy a folytatás mikéntjéről kellett elgondolkodniuk, mint Wakanda elöljáróinak. Vajon hogyan és merre lehet továbblépnie annak a törzsnek, amely hirtelen elvesztette az egységet jelentő és a követendő irányt kijelölő vezetőjét? A folytatás tehát egyrészt a váratlanul megjelenő, nyomasztó örökség terhéről, a méltó utódlás módjáról szól – nem elsősorban az új vezető személyéről, mint inkább a korábban meghatározónak bizonyuló eszmék folytatásáról, vagy esetleges sutba dobásáról. Az új vezetés pedig egyúttal azt is jelenti, hogy újból döntést kell hozni az elzárkózás és a kiterjedt együttműködés kérdésében, ahogy a bosszúállás jogosságát illetően is. Az író-rendező Coogler mégsem elégszik meg azzal, hogy ugyanazt a kérdést teszi fel, csak éppen új személytől várja rá a választ. A latin-amerikai származású Namor (és az őt alakító, mexikói születésű Tenoch Huerta) antagonistának megtétele egyúttal emlékeztet arra is, hogy a fehér hódítók nem csupán Afrikát igyekeztek uralmuk alá hajtani; Coogler a feketék után a latino közösség traumáit és dilemmáit is sikeresen tudta ábrázolni


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/12 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15608