KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/december
JEAN-LUC GODARD
• Darida Veronika: Búcsú a film filozófusától Jean-Luc Godard
• Nemes Z. Márió: A mozi és árnyéka Godard a 80-as években
A TÖRTÉNELEM ÖRVÉNYÉBEN
• Pápai Zsolt: Szerelmem, Barbarossa A nemzetiszocializmus filmmelodrámái – 2. rész
• Gerencsér Péter: Egy hatás alatt álló forgalmista Jaroslav Rudiš – Jaromír 99: Alois Nebel
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: A történetírás vége Tősér Árpád: Blokád
• Erdélyi Z. Ágnes: „A filmes karriert elvesztettem” Ablonczy László: Béres Ilona
• Gyürke Kata: „Nem tudok távolságot tartani” Beszélgetés Oláh Katával
• Molnár Judit Anna : „A siker árnyalt érzés” Beszélgetés Rév Marcellel
• Stőhr Lóránt: Átmeneti rossz közérzet Gelencsér Gábor: Lopott boldogságok
KOREA TABUI
• Géczi Zoltán: A pokolból kivezető út Dél-koreai politikai filmek
• Teszár Dávid: Titokzatos nők, feszült férfiak Koreai Filmfesztivál
• Varró Attila: Köddé válni Park Chan-wook: A titokzatos nő
ÚJ RAJ
• Gyenge Zsolt: Szikár mozgóképek szófukar költője Joanna Hogg
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Langlois köpönyege Az első filmmúzeumok
• Kovács Patrik: Játszd újra, Rick! A Casablanca utóélete
FESZTIVÁL
• Boronyák Rita: Nyitott szemmel Verzió
• Pauló-Varga Ákos: Boldogságkeresők Primanima
KRITIKA
• Fekete Tamás: Kettős látás Szilágyi Fanni: Veszélyes lehet a fagyi
• Benke Attila: Rapballada a rossz apáról Bernáth Szilárd: Larry
• Baski Sándor: Aguirre Izlandon Hlynur Pálmason: Isten földje
• Déri Zsolt: David Bowie-kaleidoszkóp Brett Morgen: Moonage Daydream
MOZI
• Roboz Gábor: Alcarrás
• Vajda Judit: Rosszul vagyok magamtól
• Gyöngyösi Lilla: Ki kutyája vagyok én?
• Rudas Dóra: A stand-up királynője
• Huber Zoltán: The Woman King – A harcos
• Fekete Tamás: Fekete Párduc 2.
• Kránicz Bence: Black Adam
• Kovács Patrik: Démoni fény
• Varró Attila: A menü
• Alföldi Nóra: Párcserés játszma
STREAMLINE MOZI
• Árva Márton: Argentina 1985
• Forgács Nóra Kinga: 1986 – Az elveszett év
• Benke Attila: Barbár
• Sándor Anna: A kiút
• Varró Attila: Circle of Danger
• Orosdy Dániel: Diabolik
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Gyilkosság a hivatásuk

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

1986 – Az elveszett év

Forgács Nóra Kinga

1986 – Anul pierdut – román, 2022. Rendezte és írta: Ligia Ciornei. Kép: Dan Dimitriu. Szereplők: Isabela Neamtu (Irina), Victoria Cocias (Marcela), Oana Puscatu (Ionela), Emil Badea Radu (Gabriel). Gyártó: Pala Film / Chainsaw Europe. Forgalmazó: HBO Max. Feliratos. 76 perc.

 

1966-ban Nicolae Ceaușescu Romániájában a nagyobb népszaporulat érdekében teljesen betiltották az abortuszt. Ligia Ciornei 1986 – Az elveszett év című, valós eseményeken alapuló első nagyjátékfilmje 20 évvel később, a csernobili atomerőmű-baleset után játszódik a rendező szülővidékén, Románia északkeleti részén, közel az ukrán határhoz. Egy asszonyt az orvosként dolgozó anyósa súlyosan bántalmaz és arra akar kényszeríteni, hogy a törvény és saját akarata ellenére szakítsa meg már igen előrehaladott terhességét. A katasztrófa után a szóbeszéd szerint ugyanis megszaporodtak a halvaszületések, és több csecsemő is rendellenességgel jött a világra.

A főként színházi rendezőként és performerként aktív Ciorneit kevéssé érdekelték a reproduktív jogok és a nukleáris energia körüli dilemmák, ennél sokkal nagyobb szabású volt kisköltségvetésű terve. A filmidő jelentős részére egyetlen szűk belső térbe zárt hatalmi játékával az elnyomott társadalom működését kívánta megjeleníteni egy olyan időpillanatban, amikor a diktatórikus rendszer bukása elképzelhetetlen volt, sőt, teljesen felmondta a szolgálatot az emberek jövőt fürkésző képzelete, és csak rémképek maradtak. Ciornei filmje nem kerekedik hibátlan egésszé, de így is szuggesztív darab. A két női főszereplő hátborzongatóan pontos koreográfia szerint járja be bántalmazás és gondoskodás, durvaság és intimitás határvidékeit, a végletekig fokozva a helyzet kiélezett, már-már horrorisztikus voltát. A kibontakozást segíti a különös vizuális nyelv. A rendezőnő eredetileg egyetlen hosszú beállításban tervezte elmondani a történetet, végül akkor döntött a stáb a jelenetekre bontás mellett, amikor a film 70 százaléka már leforgott. A két szerkesztési elv közötti ellentmondás, a folyton mozgó, figyelő kamera tekintetének megzabolázása érzéki-zsigeri szinten ható feszültséggel erősít rá a témára.

Az 1986 – Az elveszett év, akár a történelem, fukarul bánik a happy enddel. De lélegzetvételnyi lehetőséget teremt nem túl fényes napjainkban a ’80-as évek keleti blokkos szülőinek és gyerekeinek az együttérzésre. Ráadásul tud valami fontosat a mindig csak áldozatok árán elnyerhető, sohasem teljes szabadságról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/12 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15597