|
|
|
Streamline mozi1986 – Az elveszett évForgács Nóra Kinga
1986 – Anul pierdut – román, 2022. Rendezte és írta: Ligia Ciornei. Kép: Dan Dimitriu. Szereplők: Isabela Neamtu (Irina), Victoria Cocias (Marcela), Oana Puscatu (Ionela), Emil Badea Radu (Gabriel). Gyártó: Pala Film / Chainsaw Europe. Forgalmazó: HBO Max. Feliratos. 76 perc. 1966-ban Nicolae Ceaușescu Romániájában a nagyobb népszaporulat érdekében teljesen betiltották az abortuszt. Ligia Ciornei 1986 – Az elveszett év című, valós eseményeken alapuló első nagyjátékfilmje 20 évvel később, a csernobili atomerőmű-baleset után játszódik a rendező szülővidékén, Románia északkeleti részén, közel az ukrán határhoz. Egy asszonyt az orvosként dolgozó anyósa súlyosan bántalmaz és arra akar kényszeríteni, hogy a törvény és saját akarata ellenére szakítsa meg már igen előrehaladott terhességét. A katasztrófa után a szóbeszéd szerint ugyanis megszaporodtak a halvaszületések, és több csecsemő is rendellenességgel jött a világra. A főként színházi rendezőként és performerként aktív Ciorneit kevéssé érdekelték a reproduktív jogok és a nukleáris energia körüli dilemmák, ennél sokkal nagyobb szabású volt kisköltségvetésű terve. A filmidő jelentős részére egyetlen szűk belső térbe zárt hatalmi játékával az elnyomott társadalom működését kívánta megjeleníteni egy olyan időpillanatban, amikor a diktatórikus rendszer bukása elképzelhetetlen volt, sőt, teljesen felmondta a szolgálatot az emberek jövőt fürkésző képzelete, és csak rémképek maradtak. Ciornei filmje nem kerekedik hibátlan egésszé, de így is szuggesztív darab. A két női főszereplő hátborzongatóan pontos koreográfia szerint járja be bántalmazás és gondoskodás, durvaság és intimitás határvidékeit, a végletekig fokozva a helyzet kiélezett, már-már horrorisztikus voltát. A kibontakozást segíti a különös vizuális nyelv. A rendezőnő eredetileg egyetlen hosszú beállításban tervezte elmondani a történetet, végül akkor döntött a stáb a jelenetekre bontás mellett, amikor a film 70 százaléka már leforgott. A két szerkesztési elv közötti ellentmondás, a folyton mozgó, figyelő kamera tekintetének megzabolázása érzéki-zsigeri szinten ható feszültséggel erősít rá a témára. Az 1986 – Az elveszett év, akár a történelem, fukarul bánik a happy enddel. De lélegzetvételnyi lehetőséget teremt nem túl fényes napjainkban a ’80-as évek keleti blokkos szülőinek és gyerekeinek az együttérzésre. Ráadásul tud valami fontosat a mindig csak áldozatok árán elnyerhető, sohasem teljes szabadságról.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
