KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
   2021/augusztus
MAGYAR ANIMÁCIÓ
• Orosz István: A népmeséktől a csillagos égig Jankovics Marcell (1941-2021)
• Varga Zoltán: Túl a labirintuson Cakó Ferenc animációi
• M. Tóth Éva: Unokák fesztiválja Kecskeméti Animációs Film Fesztivál
MAGYAR MŰHELY
• Kormos Balázs: Rengeteg, és még annál is több Fliegauf Bence epizódfilmjei
• Bakos Gábor: Kíméletlen szolidaritás Családi tűzfészkek: Cassavetes, Tarr, Hajdu, Pálfi
ÚJ RAJ
• Csantavéri Júlia: Egy római Nápolyban Matteo Garrone
• Szabó Ádám: Farkasok az utcán Bogdan Mirică: Kutyák // Matteo Garrone: Dogman
IZRAELI PANORÁMA
• Nagy Tibor: Pajzsból lett pallos Izraeli háborús filmek
• Keresztesi József: Nagykorúság Rutu Modan: Exit Wounds
• Schubert Gusztáv: Mártírok útja Lior Raz – Avi Issacharov: Fauda
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Az értelmezés terei Claire Denis és a Tindersticks
STAND-UP
• Teszár Dávid: Szűk tér, ötletbőség Bo Burnham: Inside
FESZTIVÁL
• Boronyák Rita: Nem csak belső használatra Észt Filmhét
PILLANATKÉP
• Czirják Pál: Már nem fotó, még nem film Műcsarnok: Képekben gondolkodnak – Filmesek fotói
OROSZ MOZI
• Szíjártó Imre: Az új Aranyborjú Gazdagok az orosz filmben
• Szíjártó Imre: Az új Aranyborjú Gazdagok az orosz filmben
KRITIKA
• Baski Sándor: Párkapcsolati tőke Így vagy tökéletes
• Margitházi Beja: Az élet írja Beszélgetés Bakony Alexával
• Margitházi Beja: Ami fontos, és ami nem Bakony Alexa: Tobi színei
• Zsubori Anna: Szörnyben az emberi Enrico Casarosa: Luca
MOZI
• Fekete Tamás: Hang nélkül 2.
• Varró Attila: Képhatalom Pippa Bianco: Megosztás
• Pazár Sarolta: A szerelem nem várhat
• Kovács Kata: Szerelmek, esküvők és egyéb katasztrófák
• Roboz Gábor: Halálos kitérő: Az örökség
• Parádi Orsolya: Diana esküvője
• Benke Attila: A szerelem röviden
• Varró Attila: Halálos iramban 9.
• Kovács Patrik: Jeges pokol
• Huber Zoltán: Tolvajok társasága
• Lovas Anna: Fekete Özvegy
STREAMLINE MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Vedlések ideje
• Roboz Gábor: A szerelem aranyhala
• Baski Sándor: Nem vagyok, aki vagyok
• Jordi Leila: Nyolcadik éjjel
• Kránicz Bence: Apaság
• Vincze Teréz: Halgyermek
• Fekete Tamás: Bill és Ted – Arccal a zenébe
• Varró Attila: Végtelen nap
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A haza hősei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline Mozi

Bill és Ted – Arccal a zenébe

Fekete Tamás


Bill and Ted: Facet he Music – amerikai, 2020. Rendezte: Dean Parisot. Írta: Chris Matheson és Ed Solomon. Kép: Shelly Johnson. Zene: Mark Isham. Szereplők: Alex Winter (Bill), Keanu Reeves (Ted), Kristen Schaal (Kelly), Thea (Samara), Brigette Lundy-Paine (Billie), Anthony Carrigan (Dennis). Gyártó: Endeavor Content / Orion Pictures. Forgalmazó: HBO Go. Szinkronizált. 91 perc.

 

Az 1989-ben bemutatott Bill és Ted zseniális kalandja a legtöbbször egysíkú, karaktereit, dramaturgiáját és poénforrásait tekintve is meglehetősen egyszerű tinivígjáték műfaját sikeresen tudta ötvözni a sci-fivel, illetve annak időutazós szubzsánerével. Az eredmény egy akkori mérce szerint is kirívóan szelíd és visszafogott, és kissé erőltetetett, következetlen és direkt üzenete dacára is pozitív tanulsággal ellátott film lett, melyet két évvel később követett az elvárt folytatás is. A Bill és Ted haláli túrája, ami elődjénél nem csupán történetvezetésében, de humorában és képi világában is jóval bátrabb, szabadabb és sikerültebb lett: a páros ezúttal nem az időben ugrált oda-vissza, a pokolba alászálló, majd a mennyeket is meglátogató duó mintha egy LSD-tripre indult volna.

   Akármilyen népszerű a sorozatok több évtized utáni felmelegítése, a tinivígjátékok jellegükből adódóan elemi erővel állnak ellent ennek. Pedig a folytatás egyáltalán nem volt elképzelhetetlen, hiszen már a nyitó darab eseményeinek mozgatója a valamikor sokára megszülető, a világot alapjaiban megváltoztató Nagy Mű megszületésének lehetővé tétele volt, a második film epilógusa pedig már megpendítette ennek megkérdőjelezhető létrejöttét.

   A trilógia 30 év után érkező záródarabja ötletességben rálicitál mindkét előzményre: a több szálon futó cselekmény egyikében az immár családapává érett egykori kamaszok lányaival voltaképpen női verzióba oltott remake-et készít az előző két filmből. A két címszereplő, illetve a lassan 60 felé közelítő alakítóik pedig egy őket többszörösen megsokszorozó, nagyon kései felnövéstörténet keretein belül próbálják újból és újból kijátszani saját magukat, hogy valahogy megússzák az Opus Magnum létrehozásának nehézségeit, és az öregedéssel való szembenézés helyett mégiscsak az örökké tartó jelenidejükben ragadhassanak, pont mint két tinédzser.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/08 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15026