Papírmozi

A haza hősei

Papírmozi

Kránicz Bence

Alkalmas-e Puskás Ferenc nemzeti hősnek? Világszerte a legismertebb magyar, és bár ma már biztosan kevesebben tudják, ki ő, hírneve legalábbis a focirajongók között még biztosan kitart. Tevékeny részese volt a magyar sport hatalmas sikereinek, de a politikai körülményeket figyelembe véve és saját tehetségét mérlegre téve – érthető módon – elhagyta az országot. Ellentmondásokkal terhelt, nagy magaslatokkal és megrázó kudarcokkal teli sors az övé, minden ízében életrajzi történetbe illő, ám hogy érdemes-e leegyszerűsíteni az alakját a mítoszgyártás oltárán, már kétségesebb. Tallai Gábor, a Terror Háza programigazgatója azonban pontosan erre tett kísérletet a 10 – A Puskásban, amelynek már a címe is jelzi, hogy nem a személyiség, hanem az ikon, a jelenség áll a középpontjában. A képregény a focista karrierjének első, itthon töltött szakaszát meséli el, számos fiktívnek ható részletet beiktatva – különösen Puskás kispesti gyerekkorából –, és néhány olyan történeti pontatlansággal vagy az elérhető források nagyvonalú átértelmezésével, amelyek már az író emlékezetpolitikai céljait szolgálják.

Ezek közé tartozik, mint arra Bayer Antal felhívja a figyelmet a Nero Blanco Blogon olvasható kritikájában, hogy Rákosi Mátyás valójában nem „diktálta le” az oroszokkal játszott mérkőzések végeredményét a magyar válogatottnak, ám ez a részlet remekül illik a 10 – A Puskás nagy elbeszélésébe. Ami nem Puskás Ferenc életéről szól, hanem a Rákosi-diktatúra és a puhább, de ugyancsak elviselhetetlen Kádár-rendszer gusztustalanságairól. A történet testetlen, mindentudó narrátora a szokásos sémákkal szembehelyezkedve korántsem elfogulatlan, hanem politikailag motivált, például így vezet fel egy fejezetet: „a kommunisták egyik legrosszabb tulajdonsága, hogy betartják az ígéreteiket”. Szó sincs arról, hogy a „sztálinista trojka” ábrázolása szokatlan volna – ellenkezőleg, széles közmegegyezés alapján látjuk őket álnok gazembereknek –, viszont a politikai rendszer elnyomó természetének túlhangsúlyozása éppen a Puskás Ferenchez társított játékosság, könnyed tehetség, zsiványság képzeteit lopja ki a történetből. Pedig egy izgalmas nézőpontból megírt, alapos életrajzi műhöz még ezek a közhelyek is kevesek volnának. Olvasóként így a nemzetközileg elismert, kiváló rajzoló, Futaki Attila képeiben lelhetünk vigaszt. Ezek helyenként mintha le is vetnék magukról a didaktikus szöveget, és inkább storyboardnak, máskor az ötvenes évekbeli miliőket, kispesti grundot vagy a Wembley stadion öltözőjét aprólékosan kidolgozó tanulmányrajzoknak hatnak. Futakinak köszönhetően a 10 – A Puskás elegáns, szép kiadvány benyomását kelti, amit jó kézbe venni. Ha csak átlapozzuk, bosszankodnunk sem kell.

*

A tavalyi év sikertörténete volt a hazai képregényes színtéren Varga Bálint Bánk és Tuli Krisztián kezdeményezése. Az utolsó előtti huszárt közösségi támogatással adták ki, reményeik szerint egy sorozat első részeként. A történet egy különleges huszárosztag, a Fekete mentések küldetéseiről számol be az első világháború utolsó hónapjaiban. Nem mindennapi huszárokról van szó: egyikük már halott, de kísértetként a csapat tagja maradt, és egy beszélő lovat is soraik között tudhatnak. „Setétvadászként” természetfeletti fenyegetésekkel néznek szembe, az első füzetben rögtön a falu népét bekebelező kisgömböccel.

Az író le sem tagadhatná, hogy Az utolsó előtti huszárt Mike Mignola B.P.R.D.-je, a paranormális nyomozók Hellboyból leágazó sorozata ihlette. Az első szám valóban alig kínál többet, mint a „magyar B.P.R.D.” szórakoztató koncepcióját, ám ettől még ígéretes ötlet a hazai folklór és népi misztikum különleges lényeinek, motívumainak összehangolása az ironikus horrorfantasyvel. E műfaji szűrőn keresztül az évszázaddal ezelőtti, zivataros történelmi idők bemutatása is izgalmasabb. Ambiciózus elképzelésekből tehát nincs hiány, és a horrorjeleneteket humorral oldó, könnyed rajzok tesznek róla, hogy a történet megőrizze játékosságát. A sorozatra leselkedő legnagyobb veszély talán az – a lassan csordogáló folytatások mellett –, ha maguk a Fekete mentések lapos karakterek maradnak. Az első füzetből még éppen csak megismerjük őket, de bizakodva várjuk a következő részt.

Tallai Gábor – Futaki Attila: 10 – A Puskás. Színes, keményfedeles, 172 oldal. Kiadó: Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány.

Varga Bálint Bánk – Tuli Krisztián: Az utolsó előtti huszár 1. – Hamm, bekaplak! Színes, irkatűzött, 44 oldal. Kiadó: Hollóhegy.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2021/08 64-64. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15019

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -