KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
   2021/augusztus
MAGYAR ANIMÁCIÓ
• Orosz István: A népmeséktől a csillagos égig Jankovics Marcell (1941-2021)
• Varga Zoltán: Túl a labirintuson Cakó Ferenc animációi
• M. Tóth Éva: Unokák fesztiválja Kecskeméti Animációs Film Fesztivál
MAGYAR MŰHELY
• Kormos Balázs: Rengeteg, és még annál is több Fliegauf Bence epizódfilmjei
• Bakos Gábor: Kíméletlen szolidaritás Családi tűzfészkek: Cassavetes, Tarr, Hajdu, Pálfi
ÚJ RAJ
• Csantavéri Júlia: Egy római Nápolyban Matteo Garrone
• Szabó Ádám: Farkasok az utcán Bogdan Mirică: Kutyák // Matteo Garrone: Dogman
IZRAELI PANORÁMA
• Nagy Tibor: Pajzsból lett pallos Izraeli háborús filmek
• Keresztesi József: Nagykorúság Rutu Modan: Exit Wounds
• Schubert Gusztáv: Mártírok útja Lior Raz – Avi Issacharov: Fauda
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Az értelmezés terei Claire Denis és a Tindersticks
STAND-UP
• Teszár Dávid: Szűk tér, ötletbőség Bo Burnham: Inside
FESZTIVÁL
• Boronyák Rita: Nem csak belső használatra Észt Filmhét
PILLANATKÉP
• Czirják Pál: Már nem fotó, még nem film Műcsarnok: Képekben gondolkodnak – Filmesek fotói
OROSZ MOZI
• Szíjártó Imre: Az új Aranyborjú Gazdagok az orosz filmben
• Szíjártó Imre: Az új Aranyborjú Gazdagok az orosz filmben
KRITIKA
• Baski Sándor: Párkapcsolati tőke Így vagy tökéletes
• Margitházi Beja: Az élet írja Beszélgetés Bakony Alexával
• Margitházi Beja: Ami fontos, és ami nem Bakony Alexa: Tobi színei
• Zsubori Anna: Szörnyben az emberi Enrico Casarosa: Luca
MOZI
• Fekete Tamás: Hang nélkül 2.
• Varró Attila: Képhatalom Pippa Bianco: Megosztás
• Pazár Sarolta: A szerelem nem várhat
• Kovács Kata: Szerelmek, esküvők és egyéb katasztrófák
• Roboz Gábor: Halálos kitérő: Az örökség
• Parádi Orsolya: Diana esküvője
• Benke Attila: A szerelem röviden
• Varró Attila: Halálos iramban 9.
• Kovács Patrik: Jeges pokol
• Huber Zoltán: Tolvajok társasága
• Lovas Anna: Fekete Özvegy
STREAMLINE MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Vedlések ideje
• Roboz Gábor: A szerelem aranyhala
• Baski Sándor: Nem vagyok, aki vagyok
• Jordi Leila: Nyolcadik éjjel
• Kránicz Bence: Apaság
• Vincze Teréz: Halgyermek
• Fekete Tamás: Bill és Ted – Arccal a zenébe
• Varró Attila: Végtelen nap
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A haza hősei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Stand-up

Bo Burnham: Inside

Szűk tér, ötletbőség

Teszár Dávid


Bo Burnham összművészeti one man show-ja fontos Covid-kordokumentum és a lebírhatatlan kreativitás mementója.

 

Az amerikai Bo Burnham első egészestés stand-upja (Words Words Words, 2010) kapcsán jegyezte meg a kanadai The Gazette újságírója, Bill Brownstein, hogy az akkor 20 esztendős Burnham olyan, „mintha Allen Ginsberg és George Carlin szerelemgyereke lenne. Megjósolhatatlan, hogy a műfaj mekkora mesterévé válhat majd, ha betölti a harmincat.” Az Inside pontosan arról tudósít, amelyet Brownstein megsejtett 2010-ben, a The Gazette kolumnistája azonban akkor még nem tudhatta, hogy az örök nyughatatlan, túlcsorduló kreativitással rendelkező művész a zongorázáson, a zeneszerzésen és a szövegíráson túl más területeken is (filmes formanyelv, vágás, világítás) mesterfokra fejleszti a tudását. Az Inside ugyanis Bo Burnham egyszemélyes munkacsoportjának egyedülálló összművészeti csúcsteljesítménye: a digitális korra és a Covid évére optimalizált gesamtkunstwerk.

A vicces-szatirikus dalokat éneklő csodagyerek, Burnham 16 évesen rögzítette az első videóját Youtube-on, és szélsebesen emelkedett sztárstátuszba: 18 évesen a Comedy Central kiadta az első hanganyagát (Bo fo Sho), a társadalmi kérdéseken vetyengő, szofisztikált értelmiségi humort a szabadszájú proletárhumorral keverő zenés showjaival pedig 19 évesen kezdett el országosan turnézni. A második egészestés produkciójától (Bo Burnham: what., 2013) kezdve már a Netflixen jelennek meg Burnham formabontó, hiperaktív előadásai, a szorongással és pánikrohamokkal küzdő művész azonban a Make Happy (2016) turnéja után bejelentette, hogy a mentális problémái miatt nem fog többet élőben fellépni. 2018-ban egy saját maga által írt és rendezett egészestés dramedy-vel jelentkezett (Eighth Grade), amely egy 13 éves lány szemszögén keresztül mesélt a szorongás természetéről és a social media gyermekpszichére gyakorolt hatásáról, tavaly pedig az Ígéretes fiatal nőben (Promising Young Woman) tűnt fel színészként Carey Mulligan mellett.

Az Inside a Covid évének kötelező, depresszív karanténidőszakából teremt kreatív muníciót: Burnham mindent a saját lakásának nagyszobájában rögzít a tartalmilag és vizuálisan egyaránt lenyűgözően invenciózus/szellemes, slágergyanús szintipoptól a stand-upos átvezető szövegeken és hilárius szkeccseken át a werkfilmes elemekig. A bezártság kezdetén a még derűs szerző hiperreflexív primadonna alteregója előbb felteszi a kérdést, hogy lehet-e ilyen válsághelyzetben viccelődni, majd dalban mondja el, hogy ő humorral fogja megváltani a világot. Énekel az édesanyjával történő videócsetelésről, fehér nők Instagramjáról, sextingről, Jeff Bezosról, a 30. születésnapján pedig megajándékozza magát egy új önéletrajzi nótával. A fizetés nélkül dolgozó gyakornokokról ír egy fél számot, amelyet a Youtube-on népszerű reakció videó műfajában elemez, hogy aztán az egészből meta-paródiát fabrikáljon. Az Inside talán legötletesebb és legmulattatóbb szegmensében a gaming videók stílusát kölcsönvéve egy tipikus Covid-nap monotonitását fricskázza meg, amint egy kontrolleren keresztül önmagát irányítja a lakásban. Az idő előrehaladtával érthető módon elkomoruló műsor az idegösszeroppanás szélére került művészről ad portrét (lásd I’m Problematic; I’m Not Feeling Good; Funny Feeling), de akad még egy társadalomkritikus, jelentékeny éleslátásról tanúskodó dal az internetről (Welcome to the Internet) és egy formailag is rendhagyó szám a nézőihez/rajongóihoz fűződő ellentmondásos viszonyról (All Eyes On Me).

Bo Burnham valójában sok ember, sok talentum egy személyben. Külön-külön is lehetne sztár, de ő minden (is) egyszerre: színész, rendező, énekes, zeneszerző-előadó (zongora és gitár), szövegíró (stand-up és dalszöveg), forgatókönyvíró, író/költő (Egghead: Or, You Can't Survive on Ideas Alone, 2013), vágó és világítástechnikus. Egyszerre van meg benne egy gyermek túltengő, féktelen kreativitása és egy felnőtt szigorú szerkesztő/cenzor énje, amely mindent a tökéletesség határáig csiszol. Ahhoz, hogy egyáltalán felfogható legyen az Inside-ba fektetett munkamennyiség, aprólékosság és technikai professzionalizmus, nem is elegendő egyszer megtekinteni. Olybá tűnik, hogy Bo Burnham alkimistája a szigorú megkötöttségek prima materiájából egy esztendő (sűrítve: 80 perc) alatt létrehozta a bölcsek kövét, míg mások meghíztak, alkoholisták lettek vagy esetleg megőrültek – igaz, az utóbbihoz az Inside tanúbizonysága szerint a művész is közel került.

 

Bo Burnham: Inside – amerikai, 2021. A Netflix bemutatója.80 perc.

 



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/08 41-42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15011