KönyvPápai Zsolt: Hollywoodi ReneszánszMarlowe macskájaSchubert Gusztáv
Schubert Gusztáv
Egy stílusforradalom oknyomozó monográfiája. Miközben rengeteg amerikai filmet nézünk, filmtörténeti ismereteink Hollywoodról minimálisak. E tudatlanságon a szocializmuskori filmkönyvkiadás nem nagyon igyekezett változtatni. A hollywoodi film történetéről, a tősgyökeres hollywoodi zsánerekről magyar szerzőtől monográfia alig jelent meg (külfölditől se nagyon), Magyar Bálint Amerikai filmje és Berkes Ildikó A western-je ritka kivétel. Amerikai színészek, rendezők portréiban sem bővelkedtünk. Szalay Károly Chaplin-életrajza és Nemes Károly Orson Welles-monográfiája mellett legfeljebb a Filmbarátok Kiskönyvtárának szükségképpen elnagyolt miniportréit említhetjük (Alfred Hitchcock, Walt Disney, Greta Garbo, Elia Kazan, John Cassavetes). Az áttörést Király Jenő műfajtörténeti elemzései hozták. Nem is akármilyen minőségben. Király munkássága világszínvonal, sőt bizonyos területeken a nyugati sztenderdet is meghaladja. Nem pusztán az életmű gigantikus terjedelmével, mint inkább kitűnő rendszerező képességével és meginkább tűpontos elemzéseivel. Király munkássága erősen hatott e könyv szerzőjére, ezt nem annyira a hivatkozások gyakorisága, mint inkább Király módszerének követése jelzi. Király a műfaji, műfajtörténeti, stilisztikai elemzést mindig nagyobb összefüggésekbe helyezi el, a filmek, trendek kultúrtörténeti, politikai háttérét is alaposan elemzi. Igaz, Pápai a morálfilozófiai, lételméleti szférába már nem követi mesterét, a film- és stílustörténet határain, illetve a politikatörténet határain belül marad. Bölcs mértéktartással, mert az így felderítendő terület sem csekély mértékű, feltérképezése egyszerű feladatnak semmiképp nem tekinthető. A Hollywoodi Reneszánsz nemcsak nálunk ismeretlen terület, de az amerikai szakirodalom sem tárta még fel teljesen. Alighanem azért, mert a rá következő stíluskorszak, Új-Hollywood (Spielberg, Lucas, Coppola, Scorsese, De Palma és a többiek) tulajdonképpen maga alá temette a Hollywoodi Reneszánsz romjait. Pápai régészi precizitással és figyelemmel tárja fel e feledésbe ment filmes stílusforradalom eredményeit. Könyve bevezetőjében madártávlatból veszi szemügyre a megkutatandó ásatási helyszínt. Ez a stílustörténész céljait és módszereit is felvázoló 120 oldalas bevezetés nagyon hasznosnak bizonyul az 530 oldalas opus esetében. A távlati képet a részletek feltárása követi, előbb a Hollywoodi Reneszánsz műfajait, majd legfontosabb filmjeit ismerhetjük meg, nagyon alapos – és kereszthivatkozásokkal teli – elemzésekből. Ez azonban még csak leíró jellegű filmtörténeti munka lenne, amolyan hasznos, látványos, de szellemi izgalmakban nem igen bővelkedő növényhatározó. Pápai azonban igazi filmtörténész módjára a változások hátterére, okaira és következményeire is kíváncsi. Mi, miért és hogyan történt a 60-as évek közepén, mi és miért tűnt el, alakult át, született meg? A stílustörténeti elemzés ettől az oknyomozó szenvedélytől válik igazán izgalmassá. Kíváncsiság, képzelőerő ritkán párosul szakmai felkészültséggel, alapossággal, e kettő kombinációja révén minden fontosat megtudunk a Hollywoodi Reneszánszról. Pár mondatban összegezni e súlyos kötet részletgazdag elemzését nyilván lehetetlen, de a Twitter korában mégis ajánlatos: a Hollywoodi Reneszánsz volt az amerikai film részben európai hatásoktól is fűtött újhulláma; a kreatív válasz a 60-as évekre elavult, belterjessé és akadémikussá vált hollywoodi stílusra és szellemiségre. A reneszánsz normaszegő volt, de nem szélsőségesen radikális, mint európai mintái, a papa moziját nem akarta mindenestül megtagadni, felhasználta Óhollywood műfajainak többségét, de ókonzervatív szemléletüket nem követte. Különösen jól látszik ez olyan őshonos amerikai műfajok színeváltozásában, mint a western vagy a gengszterfilm. Az óhollywoodi western jellemei gránitba voltak vésve, a törvényt megtestesítő seriff makulátlanul jó volt, a postakocsi kirablója velejéig gonosz, a történet pedig a Pony Expressnél is gyorsabban vágtatott a törvényes rend helyreállításának happy endje felé. A „revizionista” western seriffjét minimum a kétely emészti, ha ugyan erkölcseiben, módszereiben át nem lépte már a törvényesség határát. Miközben a törvényenkívüli szörnyeteg mindinkább emberi arcot öltött. A vietnami háború és a véres belviszályok Amerikájában „minden egész eltörött”, a hősök és antihősök egyértelmű jelleme, a műfaji szabályok, a klasszikus elbeszélésmód, a Reneszánsz esztétikája, stílusa, világszemlélete hűen tükrözte ezt a meghasonlást. A 70-es évek politikai konszolidációja Hollywoodot is stabilizálta. Új-Hollywood „fenegyerekei” (különösen Spielberg és Lucas) jóval simulékonyabbak voltak, mint a reneszánsz emblematikus alkotói, Altman, Kubrick, Peckinpah, Arthur Penn, vagy az Európából érkezett Boorman, Forman és Polanski. A Hollywoodi Reneszánsz stílusforradalmát Spielbergék tovább vitték ugyan, de a normaszegés és a kritikusabb szellemiség szabadságát idővel feladták. Hogy mi volt a szerepe a Hollywoodi Reneszánszban Phil Marlowe macskájának? Megtudhatják a könyv 229. oldalán. És ha már ott tartanak, olvassák el az egészet. Megéri. Alapkönyv. GONDOLAT KIADÓ, 2020.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
