KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
   2020/november
JIRI MENZEL
• Bikácsy Gergely: Szeszélyes nyarak Jiří Menzel (1938-2020)
ÚJ RAJ
• Barkóczi Janka: A gonosz banalitása Új raj: Mohammad Rasoulof
• Vincze Teréz: Örökidőben Roy Andersson: Történetek a végtelenségről
LÁTSZAT ÉS VALÓSÁG
• Szabó G. Ádám: Álomnovella Párkapcsolati víziók
• Bóna László: A mű egésze A Twin Peaks mitológia – 1. rész
KULTUSZMOZI
• Varga Zoltán: Belebújni Hitchcock bőrébe Psycho 60: Beszélgetés Végh „Vozó” Zoltánnal
• Nagy V. Gergő: Csak mulandó álom Kultmozi: McCabe és Mrs. Miller
• Pálos Máté: Csak mulandó álom Kultmozi: McCabe és Mrs. Miller
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Megyeri Dániel: Ó, apám, merre visz az utam? Chris Ware: Jimmy Corrigan, the Smartest Kid on Earth
AZ ANIMÁCIÓ MESTEREI
• Varga Zoltán: Egy amerikai rajzfilmes Prágában Gene Deitch (1924–2020)
ALTERNATÍV TÖRTÉNELEM
• Kránicz Bence: Az ártatlanság vége Összeesküvés Amerika ellen
• Huber Zoltán: Túl szép igaznak Ian Brennan – Ryan Murphy: Hollywood
MAGYAR MŰHELY
• Palotai János: Csa-csa-csától az operáig Beszélgetés Jancsó Nyikával
• Gelencsér Gábor: Veszkelődés Beszélgetés Gothár Péterrel
• Soós Tamás Dénes: Erdő mellett Beszélgetés Felméri Cecíliával
• Kovács Kata: Körbe-körbe Spirál
• Kovács Bálint: Mesediktatúra Visszatérés Epipóba
FESZTIVÁL
• Fekete Tamás: Rövid találkozások Friss Hús
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Marlowe macskája Pápai Zsolt: Hollywoodi Reneszánsz
• Schubert Gusztáv: Marlowe macskája Pápai Zsolt: Hollywoodi Reneszánsz
• Zalán Márk: Ötödik típusú találkozás Steven Spielberg filmjei
FILM / REGÉNY
• Szabó G. Ádám: Középnyugati Psycho Donald Ray Pollock: Mindig az ördöggel
• Roboz Gábor: Napfény sehol Antonio Campos: Mindig az ördöggel
KRITIKA
• Pályi András: A rendszer karmai közt Sarlatán
• Baski Sándor: Elvetélt remények Lufi
• Benke Attila: Hungarofuturizmus Lichter Péter: Barokk Femina
MOZI
• Vajda Judit: Nyílt titkok
• Baski Sándor: Fortuna istennő
• Kovács Patrik: Napsugár
• Benke Attila: A becsületes tolvaj
• Kovács Kata: David Copperfield rendkívüli élete
• Huber Zoltán: Tulajok
STREAMLINE MOZI
• Teszár Dávid: Égető múlt
• Huber Zoltán: Elkeverve
• Pethő Réka: Enola Holmes
• Kovács Kata: Cukorfalatok
• Alföldi Nóra: A fiúk a bandából
• Tüske Zsuzsanna: Bűvölet
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A vadnyugat varázsa

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Antonio Campos: Mindig az ördöggel

Napfény sehol

Roboz Gábor

Donald Ray Pollock regényének idei adaptációja hiába készült széles közönségnek, a borzalmak ábrázolásában nem tesz engedményeket.

 

Kevés filmcsoport bír olyan szuverén világgal, mint a déli gótika, amely összetéveszthetetlen helyszíneinek, karaktereinek és ikonográfiájának köszönhetően majdnem olyan könnyen, akár egy-két filmélmény alapján is beazonosítható, mint a western. A 2010-es évek első felére jellemző virágzás (A hallgatás törvényétől a Gyilkos Joe-n át a True Detective-ig és tovább) után az utóbbi időben kevés alkotó nyúlt ehhez a hagyományhoz, és Donald Ray Pollock elismert regénye kellett hozzá, hogy viszonylagos sztárparádét felvonultató egészestés készüljön a jelenleg legtöbb nézőt elérő streaming platformra egy olyan történetből, amely ritka tömény dózist nyújt az emberi nyomorúságból.

A déli gótika irodalmának legjelesebb szerzői többnyire munkásosztálybeli gyökerekkel rendelkező, többé-kevésbé lírai vénával megáldott alkotók, akiknek élettapasztalata látványos nyomot hagy a szövegeiken, és míg Pollock tökéletesen illeszkedik a fenti sorba, az idei filmadaptációt jegyző Antonio Campos távolabbról nem is érkezhetett volna. Az értelmiségi családból származó, tősgyökeres New York-i író-rendező korábbi filmjeiben nem is kékgalléros hősöket mozgatott: a Haneke-ihlette Afterschool elitsulis diákjától kezdve Az igazi Simon művészfilmes thrillerének középosztálybeli egyetemistáján át a valós tragédiát feldolgozó Christine TV-bemondónőjéig olyan magányos, elidegenedett karakterekről mesélt, akiket világok választanak el az istentelen délvidék nihiljétől. A rendező negyedik nagyjátékfilmjével egyértelműen szembement korábbi esztétikájával: először dolgozott másvalaki művéből, elmozdult az eddigi produkcióit jellemző stíluscentrikusságtól és szerzői filmes eszközöktől, és most lépett át ténylegesen a mainstream filmkészítés világába.

Bűnügyi melodrámája az alapanyaghoz való, már-már mániákus ragaszkodásról árulkodik: gyakran mondatszinten is szöveghű feldolgozásában minden kicsit is fontos cselekményszálat, karaktert és tragédiát átvesz a sűrű szövésű regényből, így még a bő kétórás játékidőt is könnyedén ki tudja tölteni. Mivel azonban a forrásmű nem szigorúan a cselekménybonyolításra koncentráló nyomorponyva, hanem minden lényeges karaktert részletgazdagon bemutató, érezhetően szépirodalmi ambíciójú szöveg, Camposnál épp az efféle részleteknek nem marad hely. A rendező rutinos adaptátorokat idéző profizmussal sűrít, és a hitelesnek érződő helyszínekkel és tárgyi világgal is sikeresen újrateremti az ötvenes-hatvanas évek vidéki Amerikáját, a különböző történetszálak megtartása és összefűzése érdekében azonban sok árnyalattól megválik. Tucatnyi hőse közül talán a fiatal férfiakra vadászó házaspár és az igehirdető testvérpár kapja a legkevesebb figyelmet, de egyes jelenetek lényegre törő átvételével is elvesz valamennyit azok súlyából, ahhoz pedig Pattinson nem mindennapi bravúrja kell, hogy a színész relatíve rövid játékidejével is olyan ördögi prédikátort formáljon meg, aki képes felnőni a megkerülhetetlen elődnek számító Mitchum-figurához (A vadász éjszakája). Campos cselekményszinten nem is tesz hozzá semmit az alapműhöz (egyedül a zárójelenetet írja át valamelyest, de nem annyira, hogy ezzel bármi lényegit új megvilágításba helyezzen), és a formavilággal sem erősít rá az amúgy is épp eléggé felfokozott sztorira, egyetlen izgalmas új fogása a narrátor beemelése. Manapság eleve eseményszámba megy, ha egy nagyjátékfilmben végig jelen van egy elbeszélő, a rendező ráadásul nem a számtalan noirból ismerős, E/1-ben megszólaló figurát használ, hanem mindentudó narrátort, aki amolyan mesélős stílusban számol be a történtekről, enyhén bús hangvételéből pedig leginkább empátia érezhető ki a karakterek felé. Ez azonban nem befolyásolja az összképet: a helyrehozhatatlanul sérült figurák erőszakos freakshowjaként körülírható Mindig az ördöggel az iszonyatot ellenpontozó gonosz humor hiányában igazi fekete giccset kínál a Netflix kétszázmilliós közönségének.

 

MINDIG AZ ÖRDÖGGEL (The Devil All The Time) – amerikai, 2020. Rendezte: Antonio Campos. Írta: Donald Ray Pollock regényéből Paulo Campos. Kép: Lol Crawley. Zene: Danny Bensi és Saunder Jurriaans. Szereplők: Tom Holland (Arvin), Bill Skarsgård (Willard), Haley Bennett (Charlotte), Eliza Scanlen (Lenora), Robert Pattinson (Teagardin), Riley Keough (Sandy), Jason Clarke (Carl). Gyártó: Bronx Moving Co. / Nine Stories Productions. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 138 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/11 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14700