KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/január
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Egyveleg

Pánczél György

 

Rózsa Miklóst, a kiváló zeneszerzőt elsősorban filmzenéiről ismerjük. Ezekért eddig háromszor kapott Oscar-díjat. A Zeneműkiadónál most megjelent könyv, Rózsa Miklós: Életem történeteiből (Sebestyén János beszélgetései alapján feljegyezte Lehotay-Horváth György), jelentős része Rózsa Miklós filmzenei munkásságával, filmművészekkel való találkozásaival, baráti kapcsolataival foglalkozik. Sajnos, egyveleg keletkezett ebből a könyvből. Nem tudom, mi okból nem írta meg saját maga Rózsa Miklós ezt a könyvet, miért kellett az olvasónak harmadkézből megismernie élettörténetét, helyenként súlyos tévedésekkel fűszerezve. Ha már Rózsa nem vállalta a könyv megírását és tollba mondta Sebestyén Jánosnak, miért nem ő volt az, aki formába öntötte? (Sebestyén Jánosnak köszönhető, hogy Rózsa Miklós népszerű lett szülőhazájában. Több évtizedes külföldi tartózkodás után az ő kezdeményezésére látogatott haza Rózsa Miklós, s adott koncertet.)

Így – ahogyan mondani szokták – a sok bába között elveszett a gyerek. Még szerencse, hogy ezt Sebestyén János is észrevette – időben. Alig, hogy a könyv megjelent az üzletekben, máris műsorba iktatta – a már bizonyára előkészített Emlékek szárnyain sorozatában – Ami életem történetéből kimaradt... című műsorát, amelyben Rózsa Miklós elmélkedik a Zeneműkiadó gondozásában napvilágot látott kötetről. Bevallom őszintén: ez a hetven perces adás sokkal többet mondott el Rózsa Miklós pályafutásáról, széles körű ismeretségeiről, barátairól, mint könyve. Élvezet volt hallgatni kitűnő magyarsággal elmondott történeteit a fiatal Saburól, s hogy miként tanult énekelni. Mulatságos anekdoták hangzottak el a bájos Greer Garsonról, Gregory Peckről, William Wylerről, a világhírű filmrendezőről, kinek temetésén még tíz ember sem vett részt. Kár, hogy ezek a történetek nem szerepelnek a könyvben, s csak a magnószalag őrzi meg őket.

És most ejtsünk szót egy-két kisebb-nagyobb hibáról. Könyvének elején említést tesz a régi Király színház egykori bonvivánjáról, Király Ernőről s annak leányáról, aki Hollywoodba került, és férjhez ment egy „író-producerhez”. Az igaz, hogy odakint férjhez ment, de nem egy író-producerhez, hanem Henry Koster német származású amerikai filmrendezőhöz, Deanne Durbin felfedezőjéhez és filmjeinek rendezőjéhez.

Féloldalon keresztül foglalkozik Lukács Pállal, a Vígszínház egykori hősszerelmes színészével, aki ugyancsak beiratkozott az Oscar-díjasok sorába, az Őrség a Rajnán című antifasiszta filmben nyújtott kiváló alakításával. Egy londoni találkozásukról a következő sorok állnak a könyvben: „Hetvenedik születésnapját ünnepelve, ugyancsak Londonban összejöttünk. Ekkor mesélte: – Amit most mondok, talán el sem fogod hinni. Képzeld, írtak nekem a Vígszínházból, nem volna-e kedvem Pestre jönni. Én persze igenlően válaszoltam. Erre tudod mit írtak vissza? Hogy tudok-e még magyarul... (mikor ide ért, akkorát káromkodott, hogy egy jászberényi csikós is elpirult volna). Hogy én tudok-e magyarul? Hát mi az istennyilát tudok, ha nem magyarul. Ejnye azt a kacskaringós...” Lukács Pál 1961-ben volt 70 esztendős. Birtokomban van egy 1969. augusztus 18-án keltezett, hozzám írt levele, amelyben elnézésemet kéri, hogy levelemre angolul válaszol, de sajnos már nem tud magyarul. A harmincas évek elején, amikor egyszer hazalátogatott, már akkor igen nehezen beszélt magyarul. Levelét úgy írta alá, hogy Lukács Paul, majd átjavította Pálra.

A 177. oldalon találjuk legfontosabb filmzenéinek jegyzékét. Itt is felfedezhetünk jónéhány pontatlanságot. 1947 júniusában mutatták be filmszínházaink a Férfiszenvedély című nagysikerű amerikai filmet Ray Milland főszereplésével. A film angol nyelvű címe The Last Weekend, amit a három szerző közül valamelyik (szószerint) Az utolsó víkendre fordított. A dzsungel könyve elől elmaradt az eredeti címben a névelő: The Jungle Book helyett Jungle Book áll. Greer Garson és Walter Pidgeon parádés alakításában láttuk annak idején a Mrs. Minivert, amelynek eredeti angol címe is ez volt, s nem The Miniver Story. Több olyan filmnek adtak magyar címet, amely nem került hazánkban bemutatásra, viszont azoknak, melyeket láttunk – Gyilkos vagyok, A gonosz varázslat, Aszfaltdzsungel –, csak az eredeti címe szerepel. Persze a Zeneműkiadó lektorának nem kell ezeket tudnia, de nem ártott volna egy filmszakemberrel ellenőriztetni az adatokat.

 

 

Rózsa Miklós: Életem történeteiből. (Sebestyén János beszélgetései alapján feljegyezte Lehotay-Horváth György. Zeneműkiadó. 1980. 177. o.)

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/01 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7611