|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégLövések holdfénybenZilahi Judit
Rosszabb film már készült ennél – bár efelől is vannak kétségeim –, de üresebb talán még soha. Vánszorog a cselekmény, nincsenek gondosan kimunkált, egyénített, részletmegfigyeléseken alapuló karakterek és nincs hiteles környezetrajz sem. Ha nem hangzana el néha a „parancsnok elvtárs” megszólítás, 19. századbeli zsánerképek véghetetlenül lassú sorjázásának tűnnék föl a történet, amely valójában a II. világháború utáni Románia egyik kis falujában játszódik. Egy bandita garázdálkodik itt, akivel a lenyalt hajú civilruhás, de nyalka rendőrtisztek végül tűzharcban leszámolnak. S közben motiválatlanul, ötletszerűen népszínműfigurák csellengenek át a színen: az okosszavú koros parasztember, a bandita szeretője, aki olyan, mint a hajdani betyárok babája, és lótolvajok a csárdában. Honnan jönnek, hova tartanak, nem tudni, csak annyit, hogy kitöltik a 90 percet – nagy nehezen.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1193 átlag: 5.46 |
|
|
|
|