|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégStart két kerékenSchéry András
Peter Yates nyilván méltánytalannak érezte, hogy a zsenge ifjúság ne ismerhessen meg olyan híres, ámde korhatáros filmeket, mint Az utolsó mozielőadás, a Kamaszkorom legszebb nyara vagy az American Graffiti. Fogta hát magát, és a jól bevált Reader’s Digest módszerrel épületessé kondenzálta Bogdanovich, Mulligan és Lucas filmjeit. S hogy szuverén művészi egyénisége is kifejeződjék, úgy határozott, hogy az ő kallódó hőse igenis meg fogja találni helyét az életben – amely, mint tudjuk, szép –, mégpedig egy mindent elsöprő sportsikerrel, lévén a sport – az amerikai filmekből tudjuk – a társadalmi igazságtalanságok helyrehozásának legalkalmatosabb útja (így legalább a Rocky rendezőjének se lehet olyan érzése, hogy hiába dolgozott). A kelekótya, ám jóravaló szegénygyerek az amerikai kisváros kerékpárversenyén lekörözi a főiskolás úrifiúkat, és zsémbes, ám aranyszívű szülei nagyobb örömére bekarikázik a főiskola hosszú távon társadalmi felemelkedést, rövid távon jószagú úrilányok harminckétfogú mosolyát jelentő révébe.
Peter Yates meg nyilván szívósan dolgozik tovább. A hírhedt vonatrablással bebizonyította, hogy az évszázad vonatrablásából meg lehet csinálni az évszázad legunalmasabb krimijét. A John és Maryvel megmutatta, hogyan lehet roppant banális témából roppant banális filmet csinálni. Most sikerült néhány jó filmet úgy sűrítenie, hogy közben épp csak az vesszen el, amitől azok filmek voltak, nem pedig háromezer méter színes celluloid – mint az övé. Csak így tovább! Mi vevők vagyunk rá! Sajnos.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1089 átlag: 5.39 |
|
|
|
|