KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/január
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Nemeskürty István filmtörténete németül

Szó és kép

Szőnyi Klára

 

Az orosz, lengyel és angol kiadás után most megjelent a Corvina és a Frankfurt am Main-i Kommunales Kino gondozásában, Helga Neuhaus kitűnő fordításában, Nemeskürty István magyar filmtörténetének német nyelvű változata is, amely az 1968-ban kiadott és a Velencei Filmfesztiválon a film tárgyú könyvek Ezüst Oroszlán díját elnyert Word and Image című, angol nyelvű mű felhasználásával és kiegészítésével készült.

Örvendetes esemény ez már csak azért is, mert jelzi, hogy a külföldi nézők, filmkritikusok, filmtörténészek olyan érdeklődéssel fordulnak a mai magyar filmekhez, amelyet már nem elégíthetnek ki a külföldi sajtóban szórványosan megjelenő bírálatok, interjúk, riportok, hanem szükségesnek érzik a mai magyar film előzményeinek autentikus forrásokból merítő, pontos és megbízható ismertetését, a magyar filmművészet fejlődésének behatóbb megismerését is.

Nemeskürty könyve ehhez bőségesen nyújt lehetőséget. Végigkíséri a magyar filmgyártás történetét 1896-tól, a Rákóczi úti Velence kávéházban érlelődő kezdetektől a hetvenes évek filmsikereiig és problémáiig.

Úgy tűnik, hogy a kezdeti periódus egyetlen fontosabb eseményét, adatát sem hagyja feledésbe merülni a szerző. Részletesen tárgyalja az első vetítések és mozgóképek létrejöttének körülményeit, felvilágosít a közreműködők személyéről, korabeli újságcikkekből idéz, aprólékos és színes képet fest a magyar filmgyártás első lépéseiről, nem felejtkezve meg az első filmekre jellemző specifikus jegyek ismertetéséről sem.

Külön fejezetet szentel a Tanácsköztársaság idején született filmek, rendeletek, események elemzésére, e rövid, de a filmgyártás számára is jelentős korszak analizálására, majd az ellenforradalom idején bekövetkezett hanyatlás okainak és következményeinek boncolására.

A meseautók évtizede címen a magyar hangosfilmgyártás megszületéséről, sikereiről és kudarcairól számol be, meghatározva a magyar filmek helyét és rangját a nemzetközi filmművészet fejlődéséhez és eredményeihez viszonyítva.

A kitekintés a külföldi filmművészetre a későbbiek folyamán sem hiányzik a könyvből. A szerző egyrészt felvázolja a társadalmi és történelmi keretet, amelyen belül a filmek létrejöttek, másrészt igyekszik a hazai filmművészet specifikus vonásait, fejlődésének meghatározó jegyeit a nemzetközi fejlődés tükrében szemléltetni.

Az 1939–1944-ig tartó háborús konjunktúra ellentmondásainak, a filmgyártás fasizálódásának bemutatására, s ugyanakkor egyes pozitív törekvések ismertetésére, amelyeknek legszebb példája Szőts Emberek a havason című filmje, a könyv egyik legizgalmasabb fejezete.

Hasonló gonddal és részletességgel tér ki a szerző az új alapokról induló, felszabadulás utáni filmgyártás problémáira és eredményeire, a 45–47-ig tartó átmeneti korszak filmjeinek elemzésére, amelyek között a magyar filmművészet legkiválóbb alkotásai közé tartozó Ének a búzamezőkről és a filmtörténetünk mérföldkövének tekinthető Valahol Európában művészi értékének megfelelő, méltó helyet kap.

Az államosítás utáni első két évben készült 11 film (köztük a Talpalatnyi föld, a Díszmagyar, a Lúdas Matyi) alapos ismertetésével a szerző a filmgyártásunkban végbement forradalmi változás korszakos jelentőségét hangsúlyozza.

Érdekes és elgondolkoztató a sematizmus okainak és következményeinek a vizsgálata, majd a sematizmusból való kilábalás utáni magyar filmművészet felfelé ívelésének, az önálló rendezői stílusok, módszerek és koncepciók kialakulásának, kibontakozásának és érvényesülésének története.

Minél jobban közeledik azonban a szerző a jelenhez könyvében, annál inkább észlelhető valamilyen fajta kifulladás a stílusok, irányzatok felvázolásában, a filmek és alkotók megítélésében. Őmaga is bevallja, hogy nehéz volt a közeli tegnapot ugyanolyan tárgyilagossággal látnia, mint amilyennel a 20–30 évvel ezelőtt történteket szemlélte. Jancsó, Fábri, Kovács, Makk alkotói módszerei, filmjeik elemzése, a filmnyelv megújításában játszott szerepük még jelentőségükhöz méltó helyet kapnak a könyvben, a 70-es évek filmalkotásairól, alkotói törekvéseiről azonban már felsorolásszerű pontossággal sem tájékoztat, és megítélései is vitathatóak. Pedig egy filmtörténetben az arányokra feltétlenül ügyelni kellene.

Ha a ma már rendkívül naivnak ható Janikát vagy mondjuk a Szabónét, hosszas magyarázatra tartja érdemesnek a szerző, aligha fogadható el, hogy Kósa kitűnő filmjét a Tízezer napot vagy Mészáros Márta nemzetközi sikereket aratott és hazai vitákat kiváltó filmjeit csak néhány sorra érdemesíti. Huszárik Zoltán Szindbádját – amely hűségesen eleveníti fel a Krúdy-regények sajátos atmoszféráját, mégis eredeti stílusú, anélkül, hogy eredetieskedne – még a fentieknél is rövidebben intézi el, megjegyezve, hogy ez a film kevés ahhoz, hogy Huszárik tehetségével kapcsolatban jóslásokba lehetne bocsátkozni. Pedig sokaknak már az Elégia láttán sem voltak kétségeik Huszárik tehetségével kapcsolatban.

Ugyancsak nem sok figyelmet szentel a szerző a Balázs Béla Stúdióból útnak indult dokumentarista stílusú játékfilmeknek és alkotóinak.

Hadd idézzek e kifogások alátámasztására Nemeskürty Istvánnak az Élet és Irodalomban megjelent egyik cikkéből: „Feltűnő, hogy az aranykorosdi miatt nem egy bírálat jónéhány olyan érték mellett siklik el, ránt vállat, dorgál-fedd tanítóbácsisan, amely értékekből majd tíz év múlva aranykori aranyrög lesz.”

Úgy látszik, hogy az aranyrögöket még olyan képzett filmszakembernek sem könnyű minden esetben azonnal felismernie, amilyen e filmtörténet szerzője. Az arányok eltolódása pedig egy filmtörténetben az értékítélet eltolódásához vezet. Ezért úgy vélem, a 70-es évek eredményeinek és problémáinak felületes vázolása nélkül Nemeskürty István egyébként igen értékes filmtörténete gazdagabb, a tudományos és ismeretterjesztő igényeknek megfelelőbb lett volna.

 

 

(István Nemeskürty: Wort und Bild. Die Geschichte des ungarischen Films. Corvina Kommunales Kino. 1980. 358. o.)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/01 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7610