|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA cárlány és a hét daliaA. Kovács Miklós
Színes, szélesvásznú szovjet mesefilm a legkisebbeknek, melynek bemutatása a magyar mozikban – a film néhány gyengébb pontja ellenére – üdvözlendő, hiszen annyira hiányzik nálunk a jó gyermekfilm.
Puskin elbeszélő költeményét – a szépséges cárleányról és a hét daliáról – adaptálta Gorikker rendező, hűen az irodalmi alapanyaghoz. E történet megfelelője a Hófehérke és a hét törpe, s így óhatatlanul kísért az összehasonlítás Walt Disney halhatatlan filmremekével. Szundi és társai tán kedvesebbek, emberibbek, mint e hét jól megtermett, szakállas dalia, de azért ők is jóravalók: megmentik az együgyű cár egyetlen leányát. A történet megszokott filmes eszközökkel, nem sok új ötlettel bontakozik ki, s tart a mesék örök igazsága felé.
A beszéd e filmben alkalmazott módja, amelyet tán a rádiójáték s a némafilm furcsa keverékének lehetne nevezni, zavaró. A szereplők némán tátognak, s narrátor közli az eseményeket, sajnos legtöbbször előre elmesélvén a következő képkockán láthatókat. Ugyanakkor eredeti s kellemes színfoltjai a filmnek a cselekménybe szőtt dalok, korabeli játékok, népi táncok és népviseletek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1120 átlag: 5.76 |
|
|
|
|