KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/január
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kérek egy elefántot

Kemény György

 

Witold Giersz gyerekeknek szóló színes rajzfilmje ígéretesen indul: a kisnövésű fiúcska, Pignot, megelégelvén szülei állandó és eredménytelen növesztő vitamintabletta traktáját, a gyógyszereket hirtelen ötlettel kicsi, fehér porcelánelefántja ormányába süllyeszti. Erre az elefánt – a család, majd a város nem kis ámulatára – rohamosan nőni kezd, míg a polcot, szobát, házat kinőve végleges, igazi-elefánt méretét elérve a kert lesz állandó lakosztálya. Itt egyszercsak mozogni, sőt beszélni is kezd; és ezzel el is mondtunk mindent, ami érdekes, meglepő a filmben. Ettől kezdve a „kalandok sorozata” az elefántméretű elefánttal (!) fantáziátlan, előre kiszámítható, hétköznapi események fáradt egymásutánja, mintha a rajzolt emberek és a rajzolt négylábú bőrébe sokadik műszakjukat lelazsáló színészek bújtak volna.

A történet, a „snittelés” némiképp Dufy festészetéből merít; az elefánt bumfordian kedves, csak éppen az a plusz hiányzik mindenből, amitől érdemes lenne odafigyelni, amitől a mostani gyerek még akár felnőtt korában is élményként emlékezhetne a látottakra. Kisebb stílustörésektől eltekintve egy alapvető grafikai-dramaturgiai tévedés is tettenérhető: ebben a stilizált, csupán néhány kifejező körvonalra szorítkozó rajzi világban teljesen észrevehetetlen egy igazi és egy porcelán elefánt közötti különbség, így az ötödik perctől feledésbe is merül, értelmét is veszti derék hősünknek az indításkor még hangsúlyozott porcelán mivolta.

„Volt jobb” – mondhatnánk, ha ez egyértelműen igaz volna, ha a világ rajzfilmesei jobbnál-jobb, fantáziát megmozgató, színes, vidám (vagy akár szomorú) történetekkel kényeztetnének el gyereket, felnőttet. Miután sajnos nem így van, a gyerekfilm-éhség, rajzfilm-éhség nyilván sok kis nézőt fog még ehhez a közepes lengyel munkához is a moziba ültetni. Én azért hadd várjam továbbra is eme elefánt helyett inkább Miki egér, vagy a Sárga tengeralattjáró méltó utódait.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/01 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7594