|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégReggeli vizit utánCsala Károly
Aida Manaszarova filmje szokatlan hangot üt meg a szovjet filmművészetben: a munkáját becsülettel végző, de közösséget nem találó emberről szól. Hőse egy orvos, aki – túl azon, hogy jó orvos – semmire sem viszi (mármint a közkeletű, prakticista elképzelések szerint), mert nem is törekszik erre. Nem írja meg a disszertációit, amit mindenki elvárna tőle. Nem akar barátai segítségével előrelépni. Nem akar apró kompromisszumokat kötni. Sem a munkában, sem a szerelemben.
Lakása átjáróház: boldog-boldogtalan odaszokott, némelyikük annyira felületes „haver”, hogy még azt is elhiszi, amit bemutatkozáskor szokott mondani: cirkuszban dolgozik, artista. Állandóan cserélődő „barátai” természetesnek veszik, hogy nála mindig éjjeli menedékhelyet találnak, akár családjuktól akarnak távol maradni, akár szeretőjükkel akarnak együtt lenni.
A bohém életvitel látványa eleinte zavarbaejtő. Csak a jól megkomponált történet fokozatos kibontakozása ismertet meg bennünket a főhős valódi énjével.
S nem véletlen, hogy ami a film végső mondanivalójaként összefoglalható – az igazi közösség hiánya –, arról egy árva szó sem esik a filmben. Könnyedén odavetett történetnek indul, csak utóbb derül ki, hogy mennyire kemény, férfias alkotás. Semmi szájbarágás, „csak” elgondolkodtatni akar. A rendezőnő nevét érdemes megjegyeznünk, további pályafutását figyelemmel kísérnünk.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 997 átlag: 5.67 |
|
|
|
|