|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégSzakadék szélénDániel Ferenc
Amerikai film a mexikói illegális bevándorlók hétköznapi odüsszeiájáról: a tárgyilagos filmleírás hívei számára. Young, a rendező e mértéktartó művét azoknak szánja (bárhol éljenek is), akik már idegenkednek az örökké egyforma leleplezéstől; és nem bánják, ha végre embereket láthatnak „átkozott gringók” meg „aljasul megvetett csikánók” helyett. Milliók útján halad végig a film főszereplője, Roberto (fiatal mexikói szegényparaszt), hogy néhány száz dollárt összekeressen „odafent”, Északon. Ezért szökik át a határon; bujkál; dinnyét, paradicsomot, szőlőt szed; barátok segítik, hogy nyomban vissza ne toloncolják; éber életösztöne mérkőzik a forgandó szerencsével. Az új környezet: idegen, amit a nyelvi nehézségek még csak súlyosbítanak. A szakadék: a hontalan jövője, hiszen sok mexikói értelmetlenül pusztul, vagy züllik el a reménytelenségben. Roberto élményei, tapasztalatai nem szerveződhetnek „egésszé”, mert ez a hatalmas ország éppenhogy csak megnyílik előtte. Mi, nézők – mondhatnám: a film „mérethelyességének” jóvoltából – látjuk, hogy ez is hús-vér emberek világa. Akad köztük szívélyes, gyöngéd, közönyös, haszonleső, kíméletlen. De nem fajgyűlölők. „Ezek mindent kibírnak” – mondja egy jenki, miközben hosszú teherautóutaztatásban meggémberedett mexikóiakat emelget lefelé; – s talán ez a film legkíméletlenebb megnyilatkozása. Nincs miért lázadni; a seriff dolga, hogy karonfogjon és kitoloncoljon. Az amerikai masina magas hatásfokával hajszol: az uborkatenger jobban elcsigáz, mint a munkavezető. Más az étel íze, másként imádják az Istent. Roberto vándorlástörténete Mexikótól–Mexikóig tart, hiteles, dokumentarista stílusban. Egy megnevezetté millió névtelenből. A sorsával birkózunk majd, s nem a problematikájával.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1000 átlag: 5.6 |
|
|
|
|