|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1981/január
|
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégAz első áldozásBáron György
Zavarbaejtő film. Lassú, epikus sodrású képeivel úgy kezdődik, mint egy hagyományos filmes családregény. Egy ideig, annak ellenére, hogy a különböző anekdoták a kronologikus sorrendet megbontva kerülnek elénk, még reménykedünk, hogy az esetlegesnek tetsző epizódokból végül is összeáll valamifajta egységes családi tabló. A fiatal író-rendező azonban megtréfál bennünket. Sokáig tart, mire ráébredünk: esze ágában sincs saga-t mesélni. S ekkor már kezdjük komolyan venni a bevezető sanzon szövegét, amely szerint „mindegy kiről van szó, és mi történik vele”. René Féret célja persze nem a nézőbosszantás, ilyesfajta szándékkal ritkán fog valaki filmbe. Egyszerűen arról van szó, hogy a film hőse nem a szóbanforgó népes család, hanem maga a változás, ismétlődés, születés, halál ténye. A rendező ennek az örök folyamatnak a filozófiáját próbálja megragadni a szeszélyesen felvillanó, s egésszé mindvégig nem kerekedő családi epizódok segítségével. Maga a történet, a konkrét mese így lassanként megszűnik, szétolvad. Ezzel azonban a puszta idea, a maga általánosságában, megragadhatatlanná, kifejezhetetlenné lesz, Féret kétségtelen filmkészítői kvalitásai ellenére.
Az első áldozás azon sikerületlen filmek közül való, amelyek figyelemre méltó rendezői tehetségről tanúskodnak. Az egyes képek, helyzetek hangulata, visszafogott lírája, Féret bensőséges érzékenysége megkapó; ez a csöndes, bölcs beletörődést sugalló elbeszélői stílus köti össze igazából a figyelmünkre egyébként érdemtelen eseményeket. Szép és ízléses a családi album, amit Féret föllapoz, szinte vágyunk rá, hogy egy-egy történettel közelebbről is megismerkedjünk, valamelyik figurához közünk legyen. A rendező azonban rendre továbbpörgeti a lapokat, előre-hátra; nagyobb öröme rejlik a lapozgatásban, mint magukban a képekben.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1161 átlag: 5.55 |
 |
|
|
|
