KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A tűzön át

Huber Zoltán

Sauver ou périr – francia, 2018. Rendezte: Frédéric Tellier. Írta: David Oelhoffen és Frédéric Tellier. Kép: Renaud Chassaing. Zene: Christophe Lapinta. Szereplők: Pierre Niney (Franck), Anais Demoustier (Cécile), Vincent Rottiers (Martin), Chloé Stefani (Nathalie). Gyártó: Single Man Productions / Mars Films. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 116 perc.

 

A mentősökkel vagy rendőrökkel összehasonlítva a tűzoltók filmes reprezentációja a mennyiség és a diverzitás tekintetében is igen szerény. Ha épp nem sablonos mellékszereplőként találkozunk velük, a lánglovagokról szóló történetek általában valahol a valóságtól elrugaszkodott szuperhősködés, a tüzes férfitestekkel operáló maszkulin giccs és a dokumentarista igényű hőseposzok között oszcillálnak. A tűzön át francia alkotói ezen szélsőséges minőségeket összeboronáló megközelítése már csak azért is érdekes, mert a testület önfeláldozó hősiessége előtt a főhős belső küzdelmeivel hajtanak fejet: a valós tényekből íródott film a kínálkozó ellentmondásokat bevállalva egyszerre farag a fiatal párizsi parancsnokból szoborszerű idolt és árnyalt emberi alakot.

Az ambíciózus, önfeláldozó, jóképű és családszerető Franck mintha egy toborzóplakátról lépett volna elénk. A figura hamiskás tökéletességét az elegánsan visszafogott képek sem képesek ellensúlyozni, a papírízű heroizmus végül mégis valódi drámai mélységekkel, univerzális emberi dilemmákkal gazdagodik. Az első éles bevetés tragédiája után az elhivatottság és a bátorság fogalmai radikálisan átértékelődnek, a fókuszváltás pedig jótékonyan elfedi a klisékre hagyatkozó karakterépítés hiányosságait. A mértéktartó rendezés és a kiváló színészgárda hatékonyan megóvják a kórházi jeleneteket a kínos pátosztól, a hős megváltástörténete pedig a vonatkozó közhelyek halmozása ellenére is életre kel. Az azonban, hogy a filmet a célzott könnyfakasztás és a merev tisztelgés sem temeti maga alá, elsősorban a főszereplő Pierre Niney érdeme. Az Yves Saint-Laurent megformálójaként feltűnt fiatal színész a makulátlan szupertűzoltót, a kötéseket viselő sérültet és a megtört, bizonytalan családfőt egyszerre képes hitelesen eljátszani, ami bizony igen komoly színészi teljesítmény.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/09 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14260