KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy herceg és egy fél

Pazár Sarolta

Un prinț și jumătate – román, 2018. Rendezte: Ana Lungu. Írta: Ana Lungu és Iris Spiridon. Kép: Luchian Ciobanu. Szereplők: Iris Spiridon (Iris), Marius Manole (Marius), Téglás István (István), Mátray László (Laci). Gyártó: Mandragora. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 105 perc.

 

Ana Lungu (A cet gyomrában, Egy jókislány önéletrajza) román rendezőnő harmadik nagyjátékfilmjében Iris, Marius és István hétköznapjaiba pillant be, akik egy bukaresti lakásba költöznek, miután a lány elveszíti barátját. Ők hárman odaadó és közeli barátok, ismerve egymás múltját és megpróbáltatásait. Marius kislánya láthatásáért viaskodik, Iris és István a független színészi pálya göröngyös útján próbálnak talpon maradni, míg egy közönségtalálkozón össze nem találkoznak István erdélyi barátjával, Lacival. A szimpatikus férfin megakad Iris szeme, hiszen amellett, hogy magas és jóvágású, még verseket is ír. Tulajdonképpen ő az a szőke herceg, aki lóháton szokott vágtázni árkon-bokron át és akiben a lány intellektuális partnert vél felfedezni. A színésznőt elbűvöli Laci, benne találja meg – a film nyitójelenetében tárgyalt – vágyainak tárgyát, akinek gondolkodásmódjába, irodalomra és filozófiára fogékonyságába könnyen belehabarodik. A három barát ugyan együtt indul útnak Erdélybe, de útjaik széttartanak, így közös kirándulásuk megfeneklik.

Lungu minden művészi igyekezete és önreflexív gesztusa ellenére a Külön bandából, a Kalandorokból, vagy éppen az Álmodozókból felderengő baráti hármas a statikus képekbe és a meddő filozofálgatásokba kövül bele. Hiába próbálja egyszerűen komponált képeit karaktereinek lüktetésével feltölteni, a halálról, a színjátszásról és irodalomról hosszasan morfondírozó dialógusok között csupán egy-egy jelenetnek érezni gyenge pulzusát. Az elmúlásról és a gyász feldolgozásáról úgy beszél a film, hogy közben jószerivel alig mond valamit, így a másfél órányi összefésületlenség alig egy fél filmet tesz ki. Az a kevés, amit a néző Lungutól kap, inkább annak az elcsépelt igazságnak az ismétlése, hogy olykor plátói szerelmeink önnön elveink és elképzeléseink kínkeserves felülírásai, amikből a szerencsésebbeket egy kényelmetlen pirkadatkor mentik ki az igazán jó barátok.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/09 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14251