KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Cinéma Godard

Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe

Ugróiskola

Bikácsy Gergely

Godard mindig nehéz, épp ezért érdemes olvasni.

 

Ebben a könyvben csak a tanári és diáki lelkületű olvasók csalódhatnak. Vagyis majdnem mindannyian, hisz azok vagyunk, diákok, vagy tanárok. Fájdalom, Godard kevés akad köztünk.

A magyar kiadó hét kötetet tervez Godard montreali előadásaiból. Ebben az első kötetben a Kifulladásig és a Kis katona kapcsán/ürügyén beszélget a rendező és hallgatósága. Főként a forgatási rögtönzésekről, vagy ami annak tűnik, mégsem az. Vagy arról, hogy miért beszélnek kevesebbet női szereplői (valóban, Belmondo szétfecsegi a filmet, a furán ugráló fecsegésből valami töredezett egész emléke vagy átviláglik, vagy nem), Jean Seberg ritkábban szólal meg.

A könyvet, legalábbis ezt a magyar változatot nem olyan nehéz elolvasni, mint az eredeti franciát (a minden változtatás nélkül leírt magnószöveget). Godard makacsul azt akarta, hogy a leírt szöveg azonos legyen a magnón hallhatóval. Így azután nagyrészt teljesen lehetetlen megérteni. „Ugró szöveg", bátorkodunk így fogalmazni. Godard a kérdésekre nagyon gyakran mást felel, saját gondolatait állandóan megszakítja... vagy inkább a szöveget, a mondatok folyamát szakítja meg, talán, hogy a gondolatai belül inkább összesodródjanak. Valami állandó küzdelem, birkózás folyik a mondatok és a gondolatok között. A magyar változat mindezt erősen megszelídítette, jótékonyan olvashatóvá tette.

JLG elmondja, hogy utcán nem szeret forgatni, inkább a stúdiót választja, a nyugalom miatt, elkerülendő a váratlan, kiszámíthatatlan zavarokat. Értjük, ő maga akar váratlan lenni. De hisz a Kifulladásig egy része épphogy az utcán készült, sok emlékezetes külső jelenettel. Azt érzem, hogy Godard alkotóként csak jelenidőt érez, nagyon erősen kell rákérdezni, visszanyomni egy-egy régi forgatásba, akkori állapotába. Ezt nem szereti, néha csodálkozik akkori mivoltán vagy magánemberi/rendezői állapotán. („Minden meg volt írva előre, de mindent akkor, a helyszínen írtam.” Ennyit a refrén-szerűen felemlegetett „rögtönzés-problémáról”.)

Csapong, ugrik, elhajol és belehajol a kérdésekbe, a kérdések elől, minduntalan ellentmond mindenkinek és önmagának, de átzeng valami a mából. Tud úgy nézni régebbi filmjeire, mintha teljesen kívülről nézné. Csak a jelen szemszögét ismeri el, nem nagyon akar „belehelyezkedni” a múltba. „Éljünk a mi időnkben.”

Ez a kanadai előadássorozat arra épült, hogy minden alkalommal egy klasszikust és párhuzamosan valamelyik saját filmjét elemzik közösen. Fritz Lang: M - Egy város keresi a gyilkost és A kis katona: „mi a közös bennük”? Godard tétován találgatja. Arra céloz, hogy Lang klasszikusát talán nem is látta. Peter Lorre filmvégi nagy jelenetét kétértelműnek, nehezen érthetőnek mondja, az ilyesmit viszont szeretné felfejteni: belevág, majd abbahagyja. Növekszik a feszültség és a jótékony nem-tudás.

A könyv régi-régi francia megjelenésekor szinte mellbe (arcba) vágó benyomásom volt a végtelen, átláthatatlan kuszaság. Valami esőerdei dzsungel. Vagy óceánmélyi. Egyetlen mondatot nem mertem volna magyarra fordítani, azt sem láttam, hogy van-e szabályos mondat benne, vagy az egész egymást tipró, építő gondolat-töredékek szövevénye. Részletek már megjelentek más fordítók változatában. Most igencsak becsülhető Magyari Andrea szolidabb és érthetőbbnek szánt úttörése is a szöveg esőerdejében.

Az Új Hullám Kiadó heroikus munkát végzett, Pentelényi László hatalmas lábjegyzet-tömeget és „szerkesztői megjegyzést” produkál, olykor laza asszociációival maga is tágítva a szemhatárt. A Kiadó megszokott fotó-mellékletei jóval többek, mint illusztrációk. Rengeteg magyar, amerikai és francia cím, adat, személynév, évszám. Kevés sajtóhiba és elírás. Azért akad: ezeket, mint ismertetésem teljes változatát blogomban fogom közzétenni. (www.inkabringa.blogspot.com).

Befejezésül: nincs két Godard. Az élvezhető Mester, és a zaklató filmlázadó kamasz. Csak az idegesítően eredeti Godard van, aki franciául és magyar fordítási kísérletben olvasva épp annyira eredeti és egy, mint a filmvásznon. Ez a kusza, vasalhatatlan, kisimíthatatlan és összefésülhetetlen szövegfolyam épp ezért különös, sőt jótékony olvasmány.

 

Francia Új Hullám Kiadó, 2018.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/09 08-10. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14226