KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Ha a Beale utca mesélni tudna

Nagy V. Gergő


If Beale Street Could Talk – amerikai, 2018. Rendezte: Barry Jenkins. Szereplők: Kiki Layne, Stephan James, Regina King. Forgalmazó: Sony. 117 perc.

 

„Az arca nagyobb volt, mint a világ, a szeme mélyebb, mint a nap, hatalmasabb, mint a sivatag, és ami az idők kezdete óta történt, minden ott volt benne”. Így lelkesedik James Baldwin harlemi kultuszregényének alig nagykorú lányhőse az igaztalanul börtönbe zárt szerelméért, és a szöveget adaptáló Barry Jenkins láthatóan osztja a hitét az emberi arc hatalmában. A könyv címét és szellemét makulátlanul megőrző filmváltozat (Ha Beale utca mesélni tudna) ugyanis rendre frontális arcközelikkel és kamerába néző színészekkel dolgozik – ám a negyedik falat sosem a reflexió ürügyén töri át, mint inkább a közvetlen érzelemkifejezés jegyében. Jenkins azt a naiv és tiszta tekintetet fürkészi szemből, amivel a húsz év körüli hősei egymást és a világot nézik, és ami még a legsanyarúbb társadalmi valóságot is képes varázsos színekbe vonni.

Talán ez az érzelmi tisztaság, ez a lefegyverző direktség a legvonzóbb ebben a filmben. Jenkins nagy szívvel és mélyen zengő vonósokkal meséli újra a szerelem és a fajgyűlölet harcának hetvenes évekre hangszerelt melodrámáját, amelyben Fonny (Stephan James), a szobrászfiú egy rasszista rendőr miatt börtönbe kerül, és a terhes barátnője (KiKi Layne), meg annak családja mindent megpróbál, hogy kimentse onnan. A társadalmi rendszer elfajzottsága nem csak a „niggert” verni vágyó rendőr villanó szeméből látszik, de ott kísért az ügyvéd zavart gesztusaiban vagy a börtönből hazatérő barát mondatlejtésében is, nem beszélve az egyik vallásos családtag hagymázas hőbörgéséről. Ám Jenkins nem erőlteti túl a vádbeszédet, szociológusként csak módjával teljesít, és a cselekményt alapozó családi konfliktust talán kissé túlságosan is szöveghűen vezeti elő (könyörtelenül felmondva a regény némely gyengébb dialógusát is). Akkor van inkább elemében, amikor hőseinek intim örömeit cizellálja. A Beale utca… leginkább mindenfajta szerelmi kapcsolat banális csodáiról mesél, amelyek talán éppen törékenységük és eltiprásuk miatt mutatkoznak annyira fenségesnek. Kézen fogva sétálni az alkonyi zsivajban, hirtelen felismerni a velünk szemben álló ember szépségét, vagy gyönyörködni abban, ahogy barátjával beszélő társunk a kezünket szorongatja – Jenkins az efféle szentimentális epifániák képességes rendezője, aki jól ismeri a felfedeztető kameramozgások és hömpölygő vonósok társításának alkímiáját, és van annyira jó festő, hogy még egy lepisált mellékutcát is pazarul érzékivé (sőt: olykor szinte reklámfilmesen rikítóvá) tudjon színezni-dizájnolni. Merthogy Jenkins a rasszizmus monokrómját a csupaszív szerelmesek ezer színben játszó érzeteivel és érzelmeivel állítja szembe, és néha egészen zabolátlanul túladagolja ezt az érzelmességet, de – akárcsak a melodráma történetének legnagyobb alkotói, Frank Caprától Terence Daviesig – mindvégig kíméletlenül elkötelezett marad ezen érzelmesség és hősei naiv igazsága mellett. És ezért végül letesszük a fegyvert: hiszünk neki.

Extrák: Audiokommentár a rendezővel, kimaradt jelenetek, werkfilm, galéria, előzetes.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/09 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14245