DVDButch Cassidy és a Sundance KölyökPápai Zsolt
Butch Cassidy ant the
Sundance Kid – amerikai, 1969. Rendezte: George Roy Hill. Szereplők: Paul
Newman, Robert Redford, Katharine Ross. Forgalmazó: Bontonfilm. 106 perc.
Minden idők egyik
legsikeresebb westernje idén ötvenéves, de nem porosodott be, és nem öregedett.
Sőt, bizonyos értelemben javára vált az eltelt idő, hiszen az a módszer,
amelyet alkotója, George Roy Hill követett – az európai művészfilmek elemeit
öltötte a klasszikus műfaji struktúrákba – a hetvenes évektől kezdve máig
virulens trend lett.
Mint annyian mások
akkoriban, Roy Hill is a francia újhullámhoz fordult inspirációért. A vadnyugat
két legendás hőséről – bankok és vonatok réméről – készült filmjét Truffaut Jules és Jimjével rokonítja a téma, a
főszereplők közötti viszonyrendszer, a nagyepikai szerkezet fellazításának
technikája, a merész hangnemváltások, illetve egyes motívumok és stílmegoldások.
A Butch Cassidy és a Sundance Kölyökben
némelyek egyenesen a Jules és Jim
paródiáját látják, holott George Roy Hill olyan mélyen hajolt meg Truffaut
előtt, mint kevesen a Hollywoodi Reneszánszban és az azóta eltelt fél
évszázadban.
Mindkét film epikus méretű
történésekről mesél olyanformán, hogy közben nehezen dekódolható az események
között eltelt idő: a Jules és Jim
cselekménye közel húsz évet, a Butch
Cassidy…-é cirka egy évtizedet ölel fel. Hill még Truffaut-nál is
radikálisabban közelít az életsorsokat évtizedeken át görgető szerkezethez,
hiszen nála annyira sem érzékelhető az idő múlása, mint a francia mesternél:
csupán a vadnyugati annalesek áttanulmányozása után lesz világos, hogy a
nyitófelirat szerint „valóban megtörtént eseményeket bemutató” szüzsé időbeli
fesztávja több év.
A nagyszerkezet mellett a Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
főtémája is hasonló Truffaut munkájához. Tárgya a valamennyi akadályt legyűrő,
minden traumatikus kalandot túlélő barátság, és az annak próbájaként is
értelmezhető ménage à trois is megvan
a filmben. Ilyen háromszögalakzat – amelyben mindhárom figura egymással
tökéletesen egyenrangúként értelmeződik – korábban nemigen volt látható
hollywoodi filmben, és különösen érdekessé, sőt pikánssá teszi a helyzetet,
hogy egy westernfilmben bukkan fel. George Roy Hill filmjében Etta a két
központi férfifigurával tökéletesen egyenrangú személlyé válik, aki a
hagyományos női westernszerepeket felrúgva meg sem próbálja jó útra téríteni
vagy a békés családi élet felé vezetni a törvényenkívüli hősöket, hanem az
izgalmas élet reményében követi őket Bolíviába. Ez a vadnyugati kisközösség már
azért is unikális volt a maga idejében, mert a korabeli westernek zöme jobbára „egycélú”
társaságokat mutatott: az alkalmi közösséggé szerveződés egyetlen tétje – írja
Will Wright – „a harc és a csata megnyerése” volt. Wright joggal emeli ki, hogy
a Butch Cassidy… korának egyetlen
fontos westernje – a „profi változatnak” nevezett westerni szerkezet egyetlen
realizációja –, melyben a csoportot nem kizárólag materiális célok
megvalósítása végett hozták létre. Ezért is annyira emberközeli ez a film, és
ezért találja szíven nemcsak a saját kora, de a későbbi korok nézőjét is.
Emellett a hangneme is „kortársiságának”
biztosítéka, a rendező olyan merészen keveri a különböző hangulati
regisztereket és tónusokat – a legjobb példa erre a hősök halálba ugrása előtti
viccelődése a zárlatban –, ahogy a nyolcvanas évektől népszerű filmekben lesz
szokás. Egészében véve egyszerre kacagtató és végtelenül melankolikus a Roy
Hill által kikevert elegy: a film e tekintetben is új színt hozott a hollywoodi
westernek palettájára.
Az elbeszélés módját is az
európai művészfilmből származó megoldások színezik. A műfajtól elvárt dinamikus
cselekményépítkezést epizódok és a jeleneteket átkötő passzázsok lazítják, a
legnevezetesebb, amikor a biciklin bohóckodó Butch a mozdulataival vallja meg
érzelmeit a Kölyök barátnőjének, miközben a hangsávon a Raindrops Keep Fallin’ on My Head című dal szól. Ez a passzázs
közvetlenül utal a Jules és Jimre,
ahol a lírai – a természetben játszódó – jeleneteket gyakran a három bicikliző
főszereplő totálja vezeti elő.
Ray Hill a zárlattal is
Truffaut-ra kacsint. Művét akció közben fejezi be, a bolíviai regimentnek
nekirontó két hős jegelt képével vágja el, márpedig a filmzáró képkimerevítés a
Négyszáz csapás óta Truffaut
hitbizománya (ráadásul a Jules és Jimben
is vannak megállított képek). Olyan művészfilmes écák ezek, amelyek
felfrissítik az ódivatú közelítésmódokat, de nem idegenítik el a tömegfilm nézőjét.
Az újhullámos eredmények moderált megidézése a Butch Cassidy és a Sundance Kölyök sikerének egyik fő oka: az
amerikai közönség egy olyan filmmel találkozott, amelyik felületi elemeiben
különösnek, illetve inkább különcnek tetszett, a mélyben azonban maradéktalanul
ismerős volt a számára. A Butch Cassidy…
ezért lehet máig a középkategóriás midcult-film ragyogó példája.
Extrák: Nincsenek.
Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|