KritikaÉterQuinta essentiaPörös Géza
Krzysztof Zanussi
filmjei a bennünk lévő jóról és rosszról, az isteni és a sátáni princípium
véget nem érő küzdelméről szólnak.
Az egykor fizikusnak,
majd filozófusnak is tanult rendező régebbi munkáiban gyakran választott hőséül
a tudás és a hit dilemmáival küszködő tudósokat (Közjáték, Illumináció, Imperatívusz). S most megint itt van
előttünk egy középkorú, ránézésre rokonszenvesnek tűnő lengyel orvos, aki
megszállottan kutatja az éter felhasználásának lehetőségeit. Idealista
elődeivel szemben tőről metszett materialistaként ő annak a közkeletű és
agresszív téveszmének – lásd szcientizmus – a foglya, mely szerint a tudomány
előtt nem lehetnek korlátok, a kísérletezés szabadságát az erkölcs sem
korlátozhatja.
1912-ben vagyunk, az
orosz megszállás alatt lévő Podóliában, ahol doktorunk egy derűs nyári napon
megpróbálja elcsábítani az előkelő családból való Małgosiát, ám miután a
kisasszony nem hagyja magát, erőszakhoz folyamodik, éterrel elkábítja, majd
megijedve attól, hogy a lány nem mutat életjeleket, kétségbeesetten menekülni
próbál. Elfogják, halálra ítélik, de a legutolsó pillanatban a cár váratlanul
megkegyelmez neki és élethosszig tartó szibériai kényszermunkára ítélik. A
főcím alatt az evilági rész metafórájaként Hans Memling 1437-ben festett Utolsó ítéletének pokolvízióját látjuk, majd a triptichon második részében, a nyilvános történetben a doktort máris az
Osztrák-Magyar Monarchia egyik galíciai erődjében találjuk, ahol a léha és
cinikus parancsnok a katonaorvosi feladatok mellett a tiszti bordély felügyeletével
bízza meg. Az orvos azonban nem éri be ennyivel, engedélyt kér az éterrel
kapcsolatos kísérletezésekre, mivel a gáz páratlan eszköz lehet a fájdalom
megszüntetésére, az emléknyomok törlésére éppúgy, mint szabad akaratuk
megtörésére. A doktor a hely speciális igényeiről sem feledkezett meg, a szer
segítségével az ember állati ösztönei felszabadulnak a gátlások alól s a
páciens valóságos vadállattá válik.
Zanussi régi tudósai
őszinték és becsületesek voltak, az Éter orvosa viszont úgy
hazudik, mint a vízfolyás, nem átallja eddigi kalandos sorsát a hippokratészi
eskühöz való ragaszkodásával magyarázni. Bűntudata nincs, ha kell, csecsemőt
öl, kémkedik, álpappal üzletel. „Semmi se szent!” – mondja egyszer az álpapnak.
De ne mulasszuk el feltenni a kérdést: miért kapott doktorunk kegyelmet, és
hogy tudott megmenekülni? Ezekre ad választ a film harmadik, metafizikai része,
a titkos történet, amelyből megtudjuk, hogy még a cári siralomházban meglátogatta
őt egy zsakettet és cilindert viselő titokzatos úr, Ziemski bíró, aki fausti alkut ajánl neki:
megtarthatja az életét, ha cserébe odaadja a lelkét. Csakhogy az ateista
orvosnak az élet önmagában nem érték – ugyan mi jó lenne a szibériai
kényszermunkában? – ő hatalmat, legalább egy ember feletti hatalmat kér a
fensőbbség urától. A vásárral mindketten jól járnak, az orvos egy ideig
kutathat, a titokzatos úr pedig újabb sikert könyvelhet el magának. Az orvos
kérdésére ugyanis – kicsoda is maga voltaképpen? – akként válaszol, hogy „valaki,
akinek a létezésében maga nem hisz. A maga nézetét, miszerint én nem létezem,
ma milliók osztják. Ez az én sikerem.”
A filmben csupán
egyetlen lény van, akitől a titokzatos idegen határozottan óvja az orvost, ez
pedig a história elejéről ismert Małgorzata, aki az elmegyógyintézet ápoltja,
egyszersmind a főhős elfojtott lelkiismerete. Az orvos attól fél, hogy a bűnös
múltra fény derül, ezért erőszakos hipnózissal kitörli a lány tudatából ama
bizonyos nyári nap emlékeit. Małgorzata a megbocsátó és önzetlen szeretetet
hirdeti, találkozásukkor az orvos homlokára keresztet rajzol. (A rendező
korábbi filmjeiben is a gyengék vagy betegek hordozták a szentséget.) Nem
véletlen, hogy a titkos történet záró részében, a színlelt kivégzés procedúrája
alatt végig Małgorzatát halljuk, aki a Miatyánkot imádkozza suttogva, de
elnémíthatatlanul. Értsük ezt úgy, hogy az igazi hit, a tiszta lélek az
egyetlen erő a romlással szemben? Ezt a feltételezést erősíti a filmben
rendszeresen felhangzó megváltás-zene, Wagner Parsifaljának
néhány részlete. A kivégzési színjátékról elfelé menet a zavarban lévő orvos
meg is kérdi urától, hogy „és most mi lesz?” – „Jobb, ha nem kérdezed” –
hangzik a kissé tétova válasz. Ekkor az orvos megáll, hátra marad, felénk
fordul, belenéz a kamerába és elmosolyodik. Vajon azért néz velünk cinkosan
össze, mert így akarja jelezni, hogy voltaképpen ő az igazi konspirátor, ő jár
túl jótevője eszén és nem fordítva? Krzysztof Zanussi a gondolkodás
szenvedélyét ezúttal is az elemzés fegyelmének rendeli alá, könnyelmű
reményekkel nem bíztat.
ÉTER (Eter) –
lengyel-olasz-ukrán-magyar, 2018. Írta és rendezte: Krzysztof Zanussi. Kép:
Piotr Niemyjski. Szereplők: Jacek Poniedziałek (Orvos), László Zsolt (Ziemski
bíró), Andrzej Chyra (Parancsnok), Ostap Vakuliuk (Tarasz), Maria Riaboshapka (
Małgorzata ), Gyártó: Tor / BielleRe /Revolver / Laokoon / Interfilm / Uljana
Kim. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos.
112 p
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|