Magyar Műhely

Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal

Jó lenne, ha lennének hősök

Klacsán Csaba

: Mindkét filmben sokan meghalnak, Ujj Mészáros Károly második nagyjátékfilmje, az X – A rendszerből törölve mégis legalább annyira különbözik a Liza, a rókatündértől, mint Csudapest Budapesttől.

Hogyan jutottál el egy lépésben a felnőtteknek szóló bájos mesétől a szigorúan felnőttek által megtekinthető feszült bűnfilmig?

A Liza, a rókatündér után az volt a kiindulópontom, hogy most legyen valami teljesen más. Egy második, harmadik Lizához nem fűlött volna a fogam. Korábban a kisfilmjeim egy része is fantáziavilágban játszódott, mint A gumiember vagy a Palika leviszi a szemetet, viszont az Alena utazása és a 3 (történet a szerelemről) két epizódjánál már inkább realista világokban gondolkodtam. Ez a két fajta világ tehát már korábban is megvolt nálam, idővel pedig egyre jobban megszerettem a valóság megfogalmazásának az energiáját és a frissességét. A Liza egy nagyon stilizált és nyugalmas vágásokkal operáló, mai szemmel már számomra is kissé furcsa film, ezért az X-nél az volt a kiindulópont, hogy energiájában, dinamizmusában és hatásmechanizmusában is valami egészen mást csináljuk. Egyébként az intenzitás, amit az új filmtől vártam, már az elkészítésére is jellemző volt. Iszonyú rohammal tudtuk felvenni és a Lizához képest sokkal több a beállítás is. Nagyon körbejárjuk a jeleneteket, fontos volt nekem, hogy az X-ben több szögből is feldolgozhassuk a teret. Azt is tudtam, hogy nem akarok újabb kosztümös filmet, már az 1970-es éveket is nagyon nehéz volt leforgatni Budapesten. Így adott volt az is, hogy az új film a mában játszódjon.

Tehát a forma előbb volt meg, mint a tartalom?

A szándék a formára mindenképpen megvolt, mert nagyon akartam ezt a frissességet és lendületet. De ezt követően szinte azonnal meglett a téma is. Legalábbis az, hogy jó lenne, ha lennének hősök. Elég sok krimit olvastam és néztem, és mivel nagyon tetszett egy-kettőnek a szerkezete, viszonylag hamar körvonalazódott a zsáner is.

A társadalmi és politikai elemek, mint a rendszerváltás, az olaj-ügyek vagy a rendszer igazságtalanságának beemelése már a műfajból következett?

Igen. Az elmúlt közel harminc évnek, ami a rendszerváltás óta eltelt, noha nagyon gazdag téma, bizonyos tekintetben még mindig hiányzik a feldolgozottsága magyar filmből. Így egy picit cél volt ez is. Olyan témák kerültek be, amik újságolvasó emberként jöttek szembe velem és érdekesnek, utána olvasásra érdemesnek tűntek. Sok ilyen részletet érint a film.

A Liza, a rókatündér sikere után magától értetődő volt, hogy ezt a történetet is Hegedűs Bálinttal közösen írjátok majd?

Tulajdonképpen igen. Nagyon jól ment a közös munka már a Liza kapcsán is, ráadásul Bálint nagyon profi a három felvonásos műfaji szerkezetben, pontosan tudja, hogyan legyen eleje, közepe és vége egy filmnek.

Amitől, ahogy azt egy korábbi interjúban mesélted, te egy időben kifejezetten ódzkodtál.

Valóban így volt, de aztán az előző film fogadtatása és Bálint tudása nagyon meggyőzött ennek a szerkezetnek az érvényességéről. Azért is tartottam ettől azelőtt, mert nem voltam vele teljesen tisztában. Szerintem, ha az ember valamit elsajátít, megtanul, akkor lehet, hogy egy második vagy harmadik lépcső már, amikor úgy megy ellene a szabályoknak, hogy mégis érdekes legyen a végkimenetel, és ne pedig – tagadva a szabályokat – inkább unalmas. Az összes jól működő drámánál borzasztóan fontos a szerkezet. Hogy mikor mi és hogyan reflektál a már látottakra, majd az hogyan épül tovább, és ez vezethet végül valamiféle katarzishoz vagy érzelmi kisülésekhez. Amikor olyan filmet nézek, ami hat rám, mindig felfedezem, milyen pontosan és okosan ki van találva, hogy mi miután következik és hogyan. Különösen a műfaji filmek esetén.

Mennyire kellett kimozdulnod ezáltal az eddig felépített alkotói komfortzónádból?

Nagyon. Az akciójelenetek kitalálása és leforgatása és az akusztikai hatások ilyen használata is új terep volt nekem. Utóbbinál az volt a fő kérdés, miként tudjuk betenni a nézőt hangilag a főszereplő perspektívájába, aki fél meglátni azt, amit mindenképpen látnia kell ahhoz, hogy felgöngyölítsen egy ügyet. De már a beállítások szintjén is bőven akadt komfortzóna-elhagyás. Sokat játszottunk a mélységélességgel és nagyon sok alsó és felső kameraállást, valamit szokatlan szögeket is használtunk az X-nél. Fontos volt, hogy belemenjünk a főhős aurájába és nagyon vele legyünk. Egy négyfős stábbal forgatott kisfilmet használtunk kamera-tesztként Szecsanov Martin operatőrrel, ott próbáltuk ki ezeket a technikákat.

Az miért volt fontos, hogy az egyébként nagyon jól felismerhető és nagyon mai Budapestet ennyire a feje tetejére állítsátok?

Ez mutatja, hogy picit kizökkent a világ. A főhős lelkivilága tükröződik a városban. Volt egy olyan terv, hogy ezt a végére visszabillentsük, és minden kerüljön újra egyensúlyba, de aztán annyira didaktikusnak tűnt, hogy végül elvetettem. Ráadásul nem is lett volna igaz, mert itt a happy end nagyon-nagyon relatív. Nekem ez így erősebb.

A film hangulata leginkább az olyan sötétebb angol és skandináv krimik világát idézi, mint a Rellik, A tetovált lány vagy az általad is több helyen említett Jo Nesbø művei. Mely alkotások voltak viszonyítási pontok számodra az X – A rendszerből törölve elkészítése során?

Nesbø hatása egyértelmű. Nála is mindig relatív a lezárás, az ő krimijei sem arról szólnak, hogy megoldódik az ügy, letartóztatják a bűnöst és szépen helyreáll a világ rendje. Ha érvényesül is az igazság, az nála mindig valahogy furcsán tökéletlenül történik. Az ő prózájához köthető az is, hogy ennyire bele akartuk helyezni a nézőt a főhős világába, hogy vele együtt élhessük át az eseményeket. A híd is nagyon fontos volt nekem, főleg, mert számomra ez a sorozat bőven túlmutat önmagán. Minden évad mást szimbolizál, és a harmadik évadban már szinte mindegy is, ki a gyilkos, a társadalmi és az egzisztenciális rétegek számítanak.

Eleve ebben a nem teljesen lineáris történetmesélésben gondolkodtatok?

Igen. Komoly jelentősége van annak, hogy nem egyben mutatunk meg mindent és így a főhősben is érezhetően ott van a feldolgozatlan veszteség. Fontos volt az is, hogy csak egy adott ponton túl legyen érthető a nézők számára, miként szól ez bele a mindennapi munkájába, létezésébe.

Változott menetközben a történet azáltal, hogy ennyire új terepen mozogtál?

Egyáltalán nem. Ezúttal is egy előre megrajzolt részletes storyboard alapján forgattunk. Összesen talán egy jelenet maradt ki az eredetileg tervezettből.

A szerepeket eleve a Liza, a rókatündér főszereplő gárdájára írtátok?

Részben igen, de volt casting is. Azt tudtam, hogy Balsai Mónit akarom a főszerepre és nagyjából Bede Fazekas Szabolcs és Szirtes Ági karakterei is adottak voltak, de a Schmied Zoltán által eljátszott rendőr szerepére például komoly casting volt.

Ezzel a filmmel tér vissza az agyvérzése után felépülő Kulka János. Az ő szerepvállalása mikor dőlt el?

Az a durva, hogy a szerepe jóval az agyvérzése előtt megvolt, eleve rá írtuk. És ebben az a dráma, hogy így, szinte szöveg nélkül. Noha a forgatás után János megköszönte nekem, hogy leegyszerűsítettük a karakterét, neki is elmondtam utólag, hogy ez eleve így lett kitalálva. Nagyjából egy hónappal az agyvérzése előtt beszéltük meg, hogy játszik majd a filmben, de a könyvet akkor még nem olvasta.

Milyen közönséget céloztatok meg a filmmel?

Furcsa, hogy rengeteg krimisorozat fut jó nézettséggel, és nem csak azokra gondolok, amik szakmányban készülnek a különböző kereskedelmi csatornákra, hanem a minőségibb, kábeltévék vagy streaming szolgáltatók által gyártott szériákra is. Ugyanakkor a moziban viszonylag kevés a krimi, miközben szerintem van erre nézői igény. Ráadásul a magyar krimikkel szinte mindig van valami baj, mindig van valami, amiért nem sikerülnek nagyon átütőre. A nyomozó volt az, ami referenciaponttá tudott válni az utóbbi évek során, bár ahogy az X, úgy az sem volt vegytiszta zsánerfilm. Míg a romantikus komédia megtalálta itthon is a közönségét és az alkotóit is, akik szeretik ezt csinálni, addig a kriminek ez hosszabb távon valahogy nem jött össze. Az volt a küldetésünk, hogy sikerül-e összehozni egy olyan krimit, amire azt lehet mondani, hogy nem csak, hogy nem rossz, de tényleg jó.

Teszteltétek közönség előtt a filmet?

Igen, két tesztvetítésünk is volt. Az elsőnél az volt a legfontosabb visszajelzés, hogy egy picivel talán lehetne rövidebb. Így rövidebb és kicsit sűrűbb is lett a film. A másik tesztvetítésen már azt néztük, mennyivel működik jobban ez a feszesebb verzió az eredetinél.

A következő filmed is ilyen mértékben eltér majd az előzőektől?

Van három-négy, csíránál azért már jobban kibontott filmötletem. Mindegyikből lehetne írni olyan szinopszist, ami már elég erős lehet, de ezek inkább még csak ötletek. Nincs még kész forgatókönyv. Szívesen csinálnék például egy sci-fit.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2018/11 32-34. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13887

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -