Magyar MűhelyBeszélgetés Milorad Krstić-csel„Picassót sem lehet átdolgozni”Kovács Gellért
„Nem úgy mesélek, mint egy festő.”
Milorad Krstić képző- és multimediális művész egész estés
animációs mozija utalásokkal teli, heist-moziba csomagolt, lázálmosan szellemes
szerelmi vallomás a művészetek felé. A Ruben
Brandt, a gyűjtő-nek világszerte a csodájára járnak, legutóbb a bukaresti
Anim’est nemzetközi filmfesztiválon nyert díjat.
*
Amint
megjelentek a Ruben Brandt első előzetesei, rögtön a Macskafogóhoz kezdték hasonlítgatni – láttad Ternovszkyék filmjét?
Csak
részleteket. De azt tudom, hogy legendás rajzfilm.
A te
filmed sokkal inkább, jóval koncentráltabban a felnőtteknek, ha úgy tetszik, a
művelt felnőtteknek szól.
Amikor
a film ötlete megszületett, nem a korhatárral foglalkoztam, hogy a
felnőttekhez, vagy gyerekekhez szeretnék szólni, hanem az járt a fejemben, hogy
egy olyan egészestés animációs filmet szeretnék, ami nem lesz unalmas. Mivel
egész életemben a képzőművészettel foglalkozom, e téma köré szerettem volna
kitalálni egy történetet. A leghatásosabbnak az tűnt, hogy a történetet egy
krimibe csomagoljam, mert a művészetről nem, mint művészetkritikus, vagy festő
szerettem volna beszélni. Úgy gondoltam a nézőknek így érdekesebb lesz a
mondanivalóm.
Nem
lehetett egyszerű megszerezni a filmes jogokat ahhoz a rengeteg utaláshoz,
tisztelgéshez, amelyek szerepet kapnak a Ruben Brandt-ben. Egyáltalán, honnan lehet tudni, hogy
mihez kell, s mihez nem?
A projekt
elejétől tudtam, hogy ebbe a filmbe szeretném beépíteni azt a sok művészeti
inspirációt, asszociációt, referenciát, ami az évek során hatott rám, vagy
foglalkoztatott. Ugyanúgy az elejétől tudtam mely zenei számokat szerettem
volna a filmben megszólaltatni (Arthur Honegger, The Tremeloes, Krzysztof Penderecki, Haley
Reinhart...) Valójában a filmben szereplő összes referenciát át is
dolgoztam, pár mű kivételével. A producerek nagyon körültekintően jártak el
minden egyes zenei-, képzőművészeti- vagy filmreferencia kapcsán. Szakértői
véleményezésre küldték az általam összegyűjtött anyagot, így a szakértői
vélemény szolgált iránytűként abban a döntésben, mit kell jogosítani és mi az,
amihez nem szükséges a jogosítás.
Mindenhez
megkaptátok az engedélyt, amihez akartátok?
Nem
mindenhez. Például a Joan Miró alapítvány nem engedélyezte, hogy egy tányérban,
szójaszószként jelenjen meg Miró egyik általam nagyon szeretett képe. Ha még
élne, szerintem neki tetszett volna az ötletem és biztos vagyok benne, hogy értette
volna a poént. Egy másik példa, ami érdekes lehet: Picassót nem lehetett
átdolgozni, csak eredeti formájában tudtuk a filmben szerepeltetni. Persze, Picasso
véleményét sem tudhatjuk meg soha erről.
Fájdalmas
kompromisszumokat azért nem kellett kötni? Mindenki belekerült a filmbe, akit
nagyon szerettél volna?
Nagyjából.
A legfontosabb az volt, hogy Andy Warhol Dupla Elviséhez megkapjuk az engedélyt,
valamint az Elvishez kötött személyes jogokat is be kellett szerezni. Mindenkit
nagyon sajnálok, aki nem kerülhetett be.
Hitchcockból
miért csináltál jégkockát?
Mert
mindenképp szerettem volna, hogy benne legyen a filmben, miután ő az egyik kedvenc
filmrendezőm. Hogy miért éppen jégkockaként, az egy interjúkötetben elolvasott
kis jelenetnek köszönhető, amelyet Truffaut készített Hitchcokról. Ajánlom ezt
a kötetet elolvasásra mindenkinek, aki kíváncsi az ötletem eredetére.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
