KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/április
WAJDA 90
• Szíjártó Imre: Menyegzők Wajda-motívumok a mai lengyel filmben
• Forgács Iván: Lelkének rabjai Wajda 90
• Wajda Andrzej: A nemzeti film eszméje
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Még mindig veri az ördög… András Ferenc
• Kővári Orsolya: Valami visszavonhatatlan Beszélgetés Till Attilával
• Mészáros Márton: „A néző mindenek előtt!” Beszélgetés Madarász Istivel
• Mészáros Márton: „A néző mindenek előtt!” Beszélgetés Madarász Istivel
MANDA-DOSSZIÉ
• Barkóczi Janka: A magányos villa Mi a MaNDA?
• Hamar Péter: Csak a fejléc maradt Volt egyszer egy Filmtudományi Intézet
IZLAND
• Baski Sándor: Manók, lovak, emberek Új izlandi filmek
• Kránicz Bence: Vergődik, majd messze száll Madárkák
BŰN ÉS HATALOM
• Pápai Zsolt: Farkasok földje Denis Villeneuve: Sicario
• Sepsi László: Brutális egzotikum Miroslav Slaboshpitsky: A törzs
• Varró Attila: Dante Lam rendőrfilmjei Szűkebb haza

• Pintér Judit Nóra: Idegenként a neurotipikusok világában Autista hősök
FESZTIVÁL
• Ruprech Dániel: Dialóg nélkül Berlin
• Szalkai Réka: Kistigrisek Rotterdam
• Horeczky Krisztina: Hétköznapi őrül(e)tek Cseh Filmkarnevál
KÖNYV
• Várkonyi Benedek: A történelem sorsa Minarik, Sonnenschein és a többiek
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Nincs jó döntés A Homeland és Európa
KRITIKA
• Bilsiczky Balázs: Féktelen jövő Zero
• Nagy V. Gergő: Az ordibáló gróf Az itt élő lelkek nagy része
MOZI
• Pintér Judit Nóra: Hétköznapi titkaink
• Vajda Judit: Csokoládé
• Jankovics Márton: Évszakok
• Árva Márton: Mindenáron esküvő
• Varró Attila: Szívecskéim
• Alföldi Nóra: A mi jövőnk
• Kovács Bálint: Eddie, a sas
• Sándor Anna: A Beavatott-sorozat: A hűséges
• Baski Sándor: Zoolander 2
• Andorka György: Támadás a Fehér Ház ellen 2. - London ostroma
• Huber Zoltán: Momentum
• Soós Tamás Dénes: A turné vége
• Kránicz Bence: Kung Fu Panda 3
• Kovács Kata: Zootropolis - Állati nagy balhé
• Csiger Ádám: Egyiptom istenei
• Pápai Zsolt: A 657-es járat
• Bocsor Péter: A varrónő
• Benke Attila: Gyilkos ösztön
• Benke Attila: Batman: Az elfajzott
• Nagy V. Gergő: Angyali szemek
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
MOZI
• Tosoki Gyula: Jóemberek

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hétköznapi titkaink

Pintér Judit Nóra

Louder Than Bombs – norvég-francia, 2015. Rendezte: Joachim Trier. Írta: Eskil Vogt és Joachim Trier. Kép: Jakob Ihre. Zene: Ola Flottum. Szereplők: Isabelle Huppert (Isabelle), Jesse Eisenberg (Jonah), Gabriel Byrne (Reed), Amy Ryan (Hannah), Devin Druid (Conrad). Gyártó: Motlys / Animal Kingdom / Arte France. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 109 perc.

 

Van a mozirajongóknak egy kis csapata, akik 2006-os debütálása óta várakozással váltanak jegyet Joachim Trier (Szerzők, Oslo, augusztus) új mozifilmjeire, még ha sokat is kell várniuk, hiszen a norvég író-rendező hosszú csendekkel kezdte el építeni motívumkészlete és hangvétele alapján érezhetően szerzői életművét. A legújabb, harmadik Trier-rendezés éppen ennek a kis csapatnak okozza majd a legtöbb fejtörést. A Hétköznapi titkaink ott veszi fel a fonalat, ahol az Oslo, augusztus elengedte, annak megrázó fináléjában Trier az öngyilkosságig vezeti el író (és absztinens szerhasználó) hősét, ezúttal pedig egy család gyászába pillanthatunk bele: négy férfi igyekszik feldolgozni egy nő (anya, feleség, szerető) öngyilkosságát. Isabelle (Isabelle Huppert) krízisövezetekben dolgozott fotóriporterként, hivatása egyfajta függőség volt, és miután családjáért felhagyott vele, a feleslegesség érzése uralkodott el rajta. A gyászmunka folyamatát az indítja be, hogy Isabelle képeit kiállítják, ennek apropóján pedig az öngyilkosságot is nyilvánosságra hozó cikk jelenik meg róla.

A Trier-csomag tehát egyben van: alkotó munka, függőség, magány, az öndefiníció igénye, öngyilkosság. A lényeg mégis elveszik. Ez egyik oldalról a Szerzők francia hagyomány előtt tisztelgő szerepjátéka után az Oslo, augusztusban elért, autentikus, önazonos viszony a témához és a helyszínhez, másfelől a hangulatok és képek egyedien magnetikus hatása. Itt a gyászmunka szükségszerűen kommunikációra kényszeríti a családtagokat, a kudarcos kommunikációs kísérletek pedig kevésbé vonják be a nézőt, mint a korábbi filmek atmoszférikus hatásmechanizmusa. Az autentikusság pedig talán az Egyesült Államokban forgatott európai filmeknél önmagában is probléma. A Hétköznapi így is korrekt mozi, a Trier-hatás viszont elmarad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/04 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12678