KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/április
WAJDA 90
• Szíjártó Imre: Menyegzők Wajda-motívumok a mai lengyel filmben
• Forgács Iván: Lelkének rabjai Wajda 90
• Wajda Andrzej: A nemzeti film eszméje
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Még mindig veri az ördög… András Ferenc
• Kővári Orsolya: Valami visszavonhatatlan Beszélgetés Till Attilával
• Mészáros Márton: „A néző mindenek előtt!” Beszélgetés Madarász Istivel
• Mészáros Márton: „A néző mindenek előtt!” Beszélgetés Madarász Istivel
MANDA-DOSSZIÉ
• Barkóczi Janka: A magányos villa Mi a MaNDA?
• Hamar Péter: Csak a fejléc maradt Volt egyszer egy Filmtudományi Intézet
IZLAND
• Baski Sándor: Manók, lovak, emberek Új izlandi filmek
• Kránicz Bence: Vergődik, majd messze száll Madárkák
BŰN ÉS HATALOM
• Pápai Zsolt: Farkasok földje Denis Villeneuve: Sicario
• Sepsi László: Brutális egzotikum Miroslav Slaboshpitsky: A törzs
• Varró Attila: Dante Lam rendőrfilmjei Szűkebb haza

• Pintér Judit Nóra: Idegenként a neurotipikusok világában Autista hősök
FESZTIVÁL
• Ruprech Dániel: Dialóg nélkül Berlin
• Szalkai Réka: Kistigrisek Rotterdam
• Horeczky Krisztina: Hétköznapi őrül(e)tek Cseh Filmkarnevál
KÖNYV
• Várkonyi Benedek: A történelem sorsa Minarik, Sonnenschein és a többiek
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Nincs jó döntés A Homeland és Európa
KRITIKA
• Bilsiczky Balázs: Féktelen jövő Zero
• Nagy V. Gergő: Az ordibáló gróf Az itt élő lelkek nagy része
MOZI
• Pintér Judit Nóra: Hétköznapi titkaink
• Vajda Judit: Csokoládé
• Jankovics Márton: Évszakok
• Árva Márton: Mindenáron esküvő
• Varró Attila: Szívecskéim
• Alföldi Nóra: A mi jövőnk
• Kovács Bálint: Eddie, a sas
• Sándor Anna: A Beavatott-sorozat: A hűséges
• Baski Sándor: Zoolander 2
• Andorka György: Támadás a Fehér Ház ellen 2. - London ostroma
• Huber Zoltán: Momentum
• Soós Tamás Dénes: A turné vége
• Kránicz Bence: Kung Fu Panda 3
• Kovács Kata: Zootropolis - Állati nagy balhé
• Csiger Ádám: Egyiptom istenei
• Pápai Zsolt: A 657-es járat
• Bocsor Péter: A varrónő
• Benke Attila: Gyilkos ösztön
• Benke Attila: Batman: Az elfajzott
• Nagy V. Gergő: Angyali szemek
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
MOZI
• Tosoki Gyula: Jóemberek

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csokoládé

Vajda Judit

Chocolat – francia, 2016. Rendezte: Roschdy Zem. Írta: Cyril Gely. Kép: Thomas Letellier. Zene: Gabriel Yared. Szereplők: Omar Sy (Chocolat), James Thierrée (Footit), Noémie Lvovsky (Marie), Fréderic Pierrot (Oller). Gyártó: Mandarin Films / Gaumont. Forgalmazó: Mozinet Kft. Szinkronizált. 119 perc.

 

Nem nehéz kitalálni, miért pont most, a menekültválság kulminálásának közepette készült el az első francia fekete bohóc, Csokoládé sorsáról mesélő életrajzi film – ha elsőre talán nem is egyértelmű. A közelmúltbeli francia bevándorlódrámáktól (Dheepan, Samba) eltérően az eddig elsősorban színészként ismert Roschdy Zem alkotása ugyanis nem primér szinten beszél a menekültek sanyarú sorsáról, hanem cukormázba csomagolja a keserű pirulát.

A XIX–XX. század fordulóján induló „csillag születik”-sztori a híres fehér bohóc által felfedezett, majd szárnyai alá vett Csokoládéról egy éles váltással fordul a korabeli „bevándorlási hivatal” kegyetlenkedéseivel és a hétköznapi idegengyűlölet gyomorforgató pillanataival megspékelt súlyos drámába – és innentől kezdve maradunk is ezen a nyomvonalon. Zem művében nem nehéz észrevenni a napjainkra vonatkozó áthallásokat (lásd a nemtörődöm börtönőr által letahitizett Haitit vagy az „én csak emberi arcot szeretnék” kifakadást), melyek ugyanakkor sosem válnak tolakodóvá. Tovább finomítja a nagybetűs üzenetet, hogy az alkotók sok más problémát is felvetnek, a filmben többféle másság is megjelenik. Ezek közül talán a főhős fehér partneréhez kapcsolódó a legszebb (olyan finoman bontja ki a forgatókönyv), a Csokoládé alakját körbefonó függőségek hálója pedig mesterien árnyalja az elsőre egyneműnek tűnő figurát.

Ennek köszönhetően az Életrevalókkal felfedezett Omar Sy – akinek színészi repertoárjába eddig a nehéz helyzetben is letörölhetetlen mosollyal helytálló hősök tartoztak – ezúttal egy komplexebb, sőt kifejezetten összetett karaktert formálhat meg. Csokoládé alakját eddig a cirkusztörténelmen kívül csak a Lumière fivérek némafilmtekercsei őrizték, de most Synek hála új mélységet kapot. Ahogy maga a színész is, hiszen a mű ominózus színpadi jelenetében Csokoládénak és Synek egyszerre hisszük el, hogy el tudja játszani Othellót. A gallywoodi profizmus és a főszereplő árnyalt játéka így egyaránt tesz érte, hogy úgy érezzük: ahhoz képest, hogy a film bohócokról szól, az egyik legszomorúbb alkotás, amit mostanában láttunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/04 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12677