KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/április
WAJDA 90
• Szíjártó Imre: Menyegzők Wajda-motívumok a mai lengyel filmben
• Forgács Iván: Lelkének rabjai Wajda 90
• Wajda Andrzej: A nemzeti film eszméje
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Még mindig veri az ördög… András Ferenc
• Kővári Orsolya: Valami visszavonhatatlan Beszélgetés Till Attilával
• Mészáros Márton: „A néző mindenek előtt!” Beszélgetés Madarász Istivel
• Mészáros Márton: „A néző mindenek előtt!” Beszélgetés Madarász Istivel
MANDA-DOSSZIÉ
• Barkóczi Janka: A magányos villa Mi a MaNDA?
• Hamar Péter: Csak a fejléc maradt Volt egyszer egy Filmtudományi Intézet
IZLAND
• Baski Sándor: Manók, lovak, emberek Új izlandi filmek
• Kránicz Bence: Vergődik, majd messze száll Madárkák
BŰN ÉS HATALOM
• Pápai Zsolt: Farkasok földje Denis Villeneuve: Sicario
• Sepsi László: Brutális egzotikum Miroslav Slaboshpitsky: A törzs
• Varró Attila: Dante Lam rendőrfilmjei Szűkebb haza

• Pintér Judit Nóra: Idegenként a neurotipikusok világában Autista hősök
FESZTIVÁL
• Ruprech Dániel: Dialóg nélkül Berlin
• Szalkai Réka: Kistigrisek Rotterdam
• Horeczky Krisztina: Hétköznapi őrül(e)tek Cseh Filmkarnevál
KÖNYV
• Várkonyi Benedek: A történelem sorsa Minarik, Sonnenschein és a többiek
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Nincs jó döntés A Homeland és Európa
KRITIKA
• Bilsiczky Balázs: Féktelen jövő Zero
• Nagy V. Gergő: Az ordibáló gróf Az itt élő lelkek nagy része
MOZI
• Pintér Judit Nóra: Hétköznapi titkaink
• Vajda Judit: Csokoládé
• Jankovics Márton: Évszakok
• Árva Márton: Mindenáron esküvő
• Varró Attila: Szívecskéim
• Alföldi Nóra: A mi jövőnk
• Kovács Bálint: Eddie, a sas
• Sándor Anna: A Beavatott-sorozat: A hűséges
• Baski Sándor: Zoolander 2
• Andorka György: Támadás a Fehér Ház ellen 2. - London ostroma
• Huber Zoltán: Momentum
• Soós Tamás Dénes: A turné vége
• Kránicz Bence: Kung Fu Panda 3
• Kovács Kata: Zootropolis - Állati nagy balhé
• Csiger Ádám: Egyiptom istenei
• Pápai Zsolt: A 657-es járat
• Bocsor Péter: A varrónő
• Benke Attila: Gyilkos ösztön
• Benke Attila: Batman: Az elfajzott
• Nagy V. Gergő: Angyali szemek
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
MOZI
• Tosoki Gyula: Jóemberek

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

A Homeland és Európa

Nincs jó döntés

Kránicz Bence

A Homeland új évadában Berlint fenyegeti a terror, de nem csak emiatt érezzük kényelmetlenül közelinek a veszélyt.

 

Annak idején a tévésorozatok presztízsnövekedésében kulcsszerepet játszó 24 indulása egybeesett George W. Bush terror elleni háborújának kitörésével. A 24 producereinek következő sorozata, a Homeland már a Bush utáni Amerika terrorképét mutatja fel: noha valahol mélyen, a civilek elleni dróncsapásokon és közel-keleti diktátorokkal kötött alkukon túl még kivehetőek a „jó ügy” körvonalai, a CIA ügynökei régóta fáradt és kiábrándult, vagy egyenesen amorális kívülállók.

Az egyre aljasabb hírszerzési játszmából szállt ki a sorozat hősnője, Carrie Mathison az 5. évadra. Az új részekben már Berlinben, egy emberi jogi visszaélésekkel foglalkozó magánalapítvány munkatársaként találkozunk vele. A megváltozott helyszín nemcsak a sorozat kulisszáit frissítette fel, hanem új problémákat is hozott. Éppen a legjobbkor: a Homeland egybehangzó vélemények szerint a 3. évadára veszítette el kezdeti lendületét, Carrie szerelmével, a terroristákhoz veszélyesen közel került Brodyval érezhetően nem tudtak már mit kezdeni az alkotók. Brody halála után felgyorsult a tempó, a 4. etap dramaturgiája a 24 szűk időkeretbe szorított cselekményvezetését idézte, hasonlóan a mostani, immár történetében is új motívumokkal gazdagodó szezonhoz.

A legfontosabb változás, hogy a Homeland az eddigieknél sokkal közelebb került a friss világpolitikai eseményekhez. Bár a tavaly nyári forgatás miatt a szóba kerülő „párizsi terror” alatt még nem a sokkoló novemberi lövöldözést, hanem a Charlie Hebdo szerkesztőségében rendezett vérengzést értik a szereplők, de enélkül is marad elég aktualitás: a Németországban különösen nagy vihart kavart lehallgatási botrány, a szivárogtató hackerek és bevándorlók jogainak kérdése, a civil szervezetekre helyezett hatósági nyomás olyan témák, amelyekkel Magyarországon is a napi hírek között találkozhatunk.

Carrie idillinek tűnő hétköznapjai sem tartanak sokáig: néhány nap leforgása alatt kétszer is merényletet kísérelnek meg ellene. (Másodjára ráadásul régi harcostársát és barátját, a CIA bérgyilkosaként egyre mélyebbre csúszó Quinnt utasítják, hogy végezzen Carrie-vel.) Az évad során aztán egy áruló, az oroszokkal összejátszó ügynök mesterkedései, a német és amerikai titkosszolgálatok illegális megfigyelési gyakorlatát leleplező dokumentumok, illetve a vegyi fegyver bevetését tervező berlini dzsihadisták körül bonyolódik a cselekmény, magas fordulatszámon, a régi nézőket is meglepő, merész fordulatokkal.

A Homeland legutóbbi szezonja azonban nem a csavaros történet miatt válik különösen izgalmassá, hanem a minapi közéleti események révén felvetett etikai és politikai kérdések miatt. Két új női figurának jut fontos szerep: a CIA berlini központjának vezetője, Allison valójában több mint egy évtizede az oroszoknak kémkedik, a Carrie-t is alkalmazó Düring Alapítvány újságírója, Laura pedig szinte irritáló eltökéltséggel próbálja aláásni a hírszerzők munkáját. A két nő elszántsága és bátorsága Carrie állhatatosságát idézi. Miközben mindhárman egymás ellenfelei, igazságukat éppúgy felismerjük, mint hibáikat – egy hosszabb flashbackben még az egyértelműen gonosztevőként ábrázolt Allisonnal is együtt érezhetünk. A párhuzamos igazságok megmutatása a terror elleni háború kilátástalanságát húzza alá: az ezrek életét befolyásoló döntésekben senki sem tarthat ki nyugodt lelkiismerettel az elvei mellett. Felelőssé válnak-e a civil szervezetek a terrorveszélyért, ha nem fogadják el a hatóságok brutális módszereit? Meddig kell bűnhödnie az ügynököknek azért, ha érző emberként viselkednek? Hogyan éljük túl a szégyent, ha az egyéni szabadságról szőtt magasztos eszméket sutba dobva sem menthetjük meg az ártatlanokat?

A dilemmáknak a térben is közeli problémák, a nyilvános politikai viták sokat hallott érvei miatt lesz valódi tétje az európai néző számára. Az utolsó epizód érzelmi csúcspontja – amely a széria földhözragadt közelítésmódjától merőben szokatlan, transzcendens húrokat penget – azért működik igazán, mert egyetlen jelenetbe sűríti az évad legnagyobb, fájdalmas tanulságát: a minket körülvevő káoszban csak rossz és még rosszabb döntés létezik.

 

 

HOMELAND: A BELSŐ ELLENSÉG (5. évad) ame­rikai, 2015. Készítők: Alex Gansa és Howard Gordon. Kép: David Klein. Zene: Sean Callery. Szereplők: Claire Danes (Carrie), Rupert Friend (Quinn), Miranda Otto (Allison), Sebastian Koch (Düring), F. Murray Abraham (Dar Adal). Gyártó: Teakwood Lane Productions / Cherry Pie Productions. HBO bemutató.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/04 51-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12670