|
|
MoziHó az édenkertbenJankovics Márton
Snow in Paradise – brit, 2015. Rendezte: Andrew Hulme. Írta: Martin Askew. Kép: Mark Wolf. Zene: Kevin Pollard. Szereplők: Frederick Schmidt (Dave), Martin Askew (Jimmy), David Spinx (Micky), Aymen Hamdouchi (Tariq). Gyártó: Ipso Facto Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 108 perc.
Legkésőbb Graham Greene óta tudjuk, hogy a
kárhozatra ítélt gyilkost csak egy hajszál választja el a szenttől. Ellentétben
a kispolgárral, aki komfortos erkölcseivel gondosan elrekeszti magát a valódi
spiritualitástól. A Hó az édenkertben
fejlődéstörténete újabb példát szolgáltat erre az eretnek tételre, a katolikus
teológia helyett az iszlám világképre hangolva át a Brightoni szikla alapképletét. Dave, a pitiáner ám feltörekvő
bűnöző hihetetlen ambíciókkal veti bele magát a londoni drogkereskedelem
mérsékelten romantikus világába, egy pillanatra sem számolva döntései
következményeivel. Mire eljut odáig, hogy megkérdőjelezze korábbi céljait, már
réges-rég belegabalyodott kíméletlen nagybátyja alvilági hálózatába. A film
erős képi világgal ábrázolja a lassan erjedő vívódást, és a karizmatikus
színészeknek is egytől egyig elhisszük bűneiket. Ám sajnos a film dramaturgiája
ugyanolyan szétziláltnak bizonyul, mint főhősünk lelke, hisz a forgatókönyvíró
pont olyan tehetetlenül sodródik az eseményekkel, mint Dave a filmben.
A feszesség hiánya megbocsájtható volna, ha
közben találó epizódjelenetek sorában kapnánk alapos látleletet a karakterről,
de ez sem történik meg. A kapkodó, gyorsan felvillantott jelenetek csak
felületes benyomást adnak, sosem engednek igazán közel a karakterekhez. A film
így egyfelől túl pörgős, másfelől mégsem elég feszes. Ezek a ritmikai problémák
azért is meglepőek, mert a Hó az
édenkertben-nel rendezőként debütáló Hulme a nem éppen kapkodó elbeszélési
módjáról ismert Anton Corbijn vágójaként is dolgozott. Elleshette volna a
lassan hömpölygő karakterábrázolás fortélyait a holland mestertől. A két
pótapa-figura közti hosszas őrlődés sablonos cselekményszálát szépen oldja a
spirituális kérdés előtérbe kerülése, de a fináléban sajnos itt sem bízik Hulme
a néző képességeiben: otromba módon a rágja szánkba a végső tanulságot.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 151 átlag: 5.47 |
|
|
|
|