|
|
|
MoziCitizenfourSepsi László
Citizenfour – német-amerikai, 2014. Rendezte és írta: Laura Poitras. Kép: Kirsten Johnson, Laura Poitras. Szereplők: Edward Snowden, Glenn Greenwald. Gyártó: Praxis Film / Participant Media. Forgalmazó: Magyar Hangya. Feliratos. 114 perc.
Mielőtt 2013-ban Edward Snowden
kiszivárogtatta volna, milyen alkotmányellenes módszerekkel figyeli meg és
hallgatja le saját állampolgárait is az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal, a
cikkeket megíró újságírók mellett megkereste Laura Poitras dokumentumfilmest
is, hogy harmadik félként rögzítse az interjúkat. Az így elkészült Citizenfour, a munkássága miatt az
állambiztonsági szervek által szintén zargatott Poitras 9/11-trilógiájának
zárdarabja, az elhatározástól Snowden kényszerű moszkvai emigrációjáig követi
az eseményeket, ám tárgyilagos szenvtelensége mögött Poitras munkája
ideológiailag éppoly terhelt darab, mint bármelyik Michael Moore-tétel.
A Citizenfour
fő problémája mégsem az, hogy Snowden és pártfogóinak gondolatmenetével csak a
legolcsóbb állami porhintést állítja szembe, így a mismásoló ügyvédek és Obama
elnök terelése még azelőtt elveszítenek minden nézői szimpátiát, hogy egyetlen
valamirevaló érvük előkerült volna (ha van ilyen egyáltalán), hanem hogy a
készítők kevéssé reflektálnak saját médiaszövegük pozíciójára a történetben. A
hongkongi hotelszobában adott beszélgetések mögött csupán a rendszerrel
szembeszálló kisember naiv mítosza sejlik fel, amit csekély mértékben árnyal,
hogy Snowden láthatóan élvezi ezt a szerepet és a vele járó nyilvánosságot,
önként engedve be privát szférájába a dokumentumfilmes stáb fürkész
kameratekintetét. Amellett, hogy a
Citizenfour ezzel csak megerősíti a szivárogtató Dávid és a mindig fülelő
Góliát kényelmesen ismerős történetét, távolságtartás nélkül vállalja fel az
NSA tevékenységéből levezethető paranoid világképet. A megfigyeltség puszta
lehetősége öncenzúrára készteti a megfigyeltet, hangzik el többször a foucault-i
tanulság, miközben a nyomasztó soundtrack vagy az egyik beszélgetés alatt
megszólaló tűzriadó sokkja egyaránt a zsigeri nézői bevonódást, az „akár én is
lehetek megfigyelt” érzetét erősítik. A Citizenfour
ezáltal úgy beszél a megfigyeltség elleni harcról, hogy közben épp rettegni
tanít – de a paradoxon tematizálására sajnos már nem pazarol játékidőt.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 120 átlag: 5.72 |
 |
|
|
|
