|
|
|
MoziVadonVarró Attila
Wild – amerikai, 2014. Rendezte: Jean-Marc Vallée. Írta: Cheryl Strayed önéletrajzából Nick Hornby. Kép: Yves Belanger. Szereplők: Reese Witherspoon (Cheryl), Laura Dern (Bobbi), Thomas Sadoski (Paul). Gyártó: Fox Searchlight / Pacific Standard. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 115 perc. Állítólag a Grand Canyonban évente legalább
annyian veszítik életüket selfie-készítés
közben, mint a kellő felkészültség hiányában bevállalt teljesítménytúrákon – a
természeti szépségek elé tolakodó emberi ego mára mindkét tekintetben önpusztító
veszélyforrássá vált az egyetlen földi faj számára, amely szülőbolygójára csupán
saját fejlődése díszleteként/kellékeként tekint. A Vadon egyszerre szól fajtánk Darwin-díjas énkép- és testépítőinek:
valós élményen alapuló történetének hősnője, a beszédes nevű Cheryl Strayed viszontagságos
vándorlásáról zeng dicshimnuszt, aki azért vágott neki hirtelen felindulásból a
Sierra Nevada vadregényes tájait átszelő, 1600 mérföldes Pacific Crest Trail
túraútnak, hogy rákbeteg édesanyja halála és viharos válása után sínre tegye
kisiklott életét.
Mégsem ezért
a kaland-párosításért (lásd még 127 óra)
szokatlan hibrid Jean-Marc Vallée testfilm-trilógiájának záródarabja. Egyfelől
látványos feminista propagandamű, ami nem csak Strayed férfiakat megszégyenítő
fizikai- és lelkierejét demonstrálja, de sztár/producere szerzői
önállósodásának is példás szemléltető ábrája (amit a válása óta elszaporodó
férj-drámák sora jelez Nyughatatlantól
Kiadatáson át a Vizet az elefántnak-ig). Ugyanakkor precízen illeszkedik Vallée
igen személyes életművébe is (lásd C.R.A.Z.Y.),
és nem csupán a jellegzetes formai megoldások terén a grafikusan illesztett
flashback-snittektől a természetes fények kizárólagos használatán át a
metaforikus slágerekig (ezúttal az El
Condor Pasa válik a történet leitmotivumává):
az Ifjú Viktória és a Café de Flore után ismét az anyától való
elszakadás traumatikus élményéről mesél, a szerető zsarnokság és kóros
ragaszkodás stádiuma után immár csodás szellemképpé idealizálva a gyermeke
életét meghatározó nőalakot (Vallée édesanyja rákban halt meg öt évvel
ezelőtt). Így aztán mialatt hősnőnk a kopár sivatagokon, rideg sziklákon és
hómezőkön át eljut az „Istenek Hídja” északi végpontjára, a fenséges szekvóják
közt rátalálva saját lélekállatára és belső gyermekére, a lenyűgöző táj nem
revelatív élmények forrását nyújtja, mindössze kanosszát kínál és jelképes
kivetüléseket a non-lineáris belső utazásnak – néző és szerző számára a végső
megbékélés nem az Anyatermészettel történik, inkább az Anya természetével.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 125 átlag: 5.77 |
 |
|
|
|
