Film / Regény

Rendíthetetlen

A pokolba és vissza

Géczi Zoltán

Egy pokoljárás dokumentumregénye.

Laura Hillenbrand 2001-ben publikálta első regényét (Seabiscuit: An American Legend), amelyből Gary Ross forgatott sikeres filmet (Vágta, 2003). A könyv fogadtatásának köszönhetően az írónő mind idő, mind anyagi források dolgában kényelmes helyzetbe került, így hét teljes évet fordított második regényére.

Az 1917-es születésű Louie Zamperini története vérbeli underdog story: egy zűrős életű, kortársai által csupán olasz származása miatt is lenézett és kirekesztett, az erőszakra és a garázdaságra alkatából adódóan hajló, lúzer kölyökből vált híres könnyűatlétává. Az ifjú középtávfutó számos rekordot állított fel, s alig volt még 19 éves, amikor az amerikai olimpiai keret tagjaként indulhatott a berlini játékokon. A minden valószínűség szerint diadalmas sportkarrier ábrándja 1941. december 7-én vált füstté, midőn egy napfényes vasárnapi reggelen a Nippon Kaigun repülőgép-hordozói által indított csapásmérő kötelékek különösebb figyelmeztetés nélkül bombázták porig Pearl Harbor támaszpontját. Ettől kezdve Zamperini a 7. légi hadsereg katonájaként szolgált egy négymotoros B-24D bombázótisztjeként, számos harci bevetést teljesítve a csendes-óceáni hadszíntéren a Super Man, majd a The Green Hornet nevű Liberator repülőgép fedélzetén. A hadászati nehézbombázó 1943. május 27-én, egy rutinrepülésnek számító kutató-mentő misszió során motorhiba miatt kényszerleszállt a nyílt vízen, 11 fős személyzetéből nyolcan meghaltak, s csak hárman vészelték át a katasztrófát. A túlélők 47 napot hánykolódtak a végtelennek tűnő Csendes-óceánon ivóvíz és élelmiszer nélkül, cápafalkák támadták őket, egy bajtársuk a mentőcsónakban halt meg, a reménytelenül elcsigázott Zamperinit és Phillips-t pedig egy japán romboló halászta ki a Marshall-szigetek térségében. A következő két és fél évben különböző hadifogolytáborokban sínylődtek elképesztő körülmények között, nap-nap után megharcolva a pőre túlélésért – az egykori olimpikon mégsem hódolt be a terrornak, és 1945 őszén háborús hősként térhetett haza szülőföldjére.

A Random House nagy becsben tartott, a lehető legváltozatosabb díjakkal elhalmozott szerzőjének könyve ideális alapanyag egy nagy költségvetésű hollywoodi film számára. Hillenbrand írása önmagában is forgatókönyvszerű: a lineáris cselekményvezetés (Angelina Jolie adaptációja, bár tiszteli az irodalmi forrást, ebben eltér a könyvtől) jó ritmusban tagolt, két-három oldalas jelenetek váltják egymást, az elbeszélés riportszerű, tárgyilagos és valamelyest távolságtartó. A szerző veterán repülősökkel és japán hadifogolytáborok túlélőivel egyaránt konzultált, hogy hitelesen rekonstruálja a környezetet, történészeket megszégyenítő aprólékossággal helyezte kontextusba a drámát, elképesztő mennyiségű forrást használva fel. Az olvasó megismerheti a B-24E üzemeltetésének részleteit, a légierő által alkalmazott mentőcsónakokat, a csendes-óceáni háború harcászati és hadászati jellegzetességeit, vagyis Hillenbrand, noha életrajzi regényt írt, árnyaltabb képet ad a fegyveres konfliktusról, mint a legtöbb ismeretterjesztő kiadvány. Mindennek persze ára van: a kötet terjedelme félezer oldalra rúg, ezáltal jelentős elkötelezettséget feltételez az érdeklődő részéről, de nyelvezetének, szerkezetének és tempójának köszönhetően – amint azt a kereskedelmi eredmények is példázzák – különösebb megerőltetés nélkül olvasható.

A magyar kiadást az érdemeit meghazudtoló módon, méltatlan körülmények között megboldogult Cartaphilus kiadó publikálta 2012-ben. Örömteli, hogy megtartották az eredeti borítót, bár a puhafedeles kivitelezés egy ötszáz oldalas regény esetében nem tűnik igazán időtállónak. Illés Róbert színvonalas, szöveghű fordítása tartalmaz néhány, katonai témájú szakszövegek esetében gyakran felbukkanó típushibát (a légcsavaros repülőgépek motorját [engine] következetesen „hajtóműnek” írja, holott hajtóművel csak a gázturbinás, torlósugár- vagy rakétahajtóműves repülőgépek rendelkeznek; a repülőgép, ha magasságot veszít, nem „merül”, hanem süllyed, stb.), de nem valószínű, hogy ezek az apró botlások feltűnnének az olvasók többségének. S miután szokásukhoz híven a korrektori munkát is komolyan vették, helyesírási és szedési hibák sem zavarják az olvasási élményt, az archív fotóanyag, a lábjegyzetek és a forráshivatkozások pedig végképp kiemelik a regényt az átlagos biográfiák sorából.

Cartaphilus Kiadó, 2012.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 48-48. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12172

Cikk értékelése:

szavazat: 75 átlag: 5.07