KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/október
MESETERÁPIA
• Sándor Anna: „A mítosz nyelvét értem jobban” Beszélgetés Boldizsár Ildikóval
• Herczeg Zsófia: Kufliverzum a köbön Beszélgetés Dániel Andrással és Jurik Kristóffal
KAMASZDRÁMÁK
• Schubert Gusztáv: Át a labirintuson Magyar kamaszfilmek
• Pethő Réka: Felnőni a természetben Olivia Newman: Ahol a folyami rákok énekelnek
• Rudas Dóra: Az életed adnám érted Audrey Diwan: Az esemény
• Forgács Nóra Kinga: Szabad-e játszani az élet értelmével? Trine Piil Christensen – Seamus McNally: Semmi
• Pazár Sarolta: Egymástól tanulva Guðmundur Arnar Guðmundsson: Csodálatos teremtmények
• Benke Attila: Érettségi a diktatúrában Jan P. Matuszyński: Nem hagytak nyomokat
MAGYAR MŰHELY
• Varga Zoltán: Átadni a szabadság élményét Beszélgetés Ulrich Gáborral
• Kovács Kata: Lefilmezett élet Schwechtje Mihály: Védelem alatt
• Soós Tamás Dénes: Toldi, a naphős Beszélgetés Csákovics Lajossal
ÁZSIAI ZSÁNEREK
• Géczi Zoltán: Volt egyszer egy Hongkong Hongkongi zsánerfilmek
• Varró Attila: Szebb tegnap Stanley Kwan nosztalgia-melodrámái
• Kránicz Bence: Ima egy sorozatgyilkosért Ali Abbasi: Szent pók
• Szabó Ádám: Vesztesek dühe Kōji Wakamatsu számkivetettjei
• Búzás Annamária: Városi falusi gyerek Lat: Kampung boy - Town boy
ÚJ RAJ
• Pozsonyi Janka: Én, te, ő Új raj: Miranda July
PREMIER PLÁN
• Darida Veronika: Kamera a színpadon Peter Brook, a filmrendező
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Szépséges szörnyeteg A nitrofilm-örökség
FESZTIVÁL
• Schreiber András: A tiltakozás művészete Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Kolozsi László: Jól látható pillanatok Mia Hansen-Løve: Egy szép reggelen
• Kovács Kata: Feszesebbre Marie Kreutzer: Fűző
• Kovács Patrik: Balatoni retró-láz Lévai Balázs – Tiszeker Dániel: Nyugati nyaralás
MOZI
• Kovács Kata: Mennem kell
• Baski Sándor: Vortex
• Bárány Bence: Meghívás
• Rudas Dóra: Hogyan tegyünk boldoggá egy nőt
• Alföldi Nóra: Minden jót, Leo Grande
• Gyöngyösi Lilla: Nincs baj drágám
• Teszár Dávid: Alienoid
• Vajda Judit: Ecc, pecc, ki lehetsz?
STREAMLINE MOZI
• Fekete Tamás: Medusa
• Roboz Gábor: Luzzu
• Csomán Sándor: Szeretem a férjemet
• Kovács Gellért: Pinokkió
• Zalán Márk: Dingo
• Déri Zsolt: Everything – The Real Thing Story

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline Mozi

Dingo

Zalán Márk


Dingo – ausztrál, 1991. Rendezte: Rolf de Heer. Írta: Marc Rosenberg. Kép: Denis Lenoir. Zene: Miles Davis és Michel Legrand. Szereplők: Colin Friels (John), Miles Davis (Cross), Helen Buday (Jane), Joe Petruzzi (Peter). Gyártó: Gevest Productions / Dedra Films. Forgalmazó: HBO Max. Feliratos. 109 perc.

 

Valóra válthatjuk-e gyermekkori álmainkat? Ki lehet-e törni a reménytelenségből? Ezek az egyetemes alapkérdései a holland származású ausztrál rendező, Rolf de Heer filmjének. John Anderson egy mindentől távoli, nyugat-ausztrál kisközösség átlagos lakója, aki a sivatagos környék vadkutyáinak elfogásával keresi kenyerét, miközben fiatalkori vágyának megvalósításán ábrándozik. Kiskamaszként szemtanúja lehetett a világhírű jazz trombitás, Billy Cross (Miles Davies) váratlan, rögtönzött koncertjének, melynek hatására szenvedélyévé vált a zene és annak ábrándja, hogy egy nap ő is az együttes tagja lehet.

Heer harmadik nagyjátékfilmjét az ausztrál nézők és a kritikusok is viszonylag jól fogadták, az ötödik kontinensen ma már kisebbfajta kultusznak örvend, számos hazai díjat is elnyert, nemzetközi sikerek azonban nem kapcsolódtak hozzá. E realista tündérmesének beillő alkotás valójában egy okból marad emlékezetes, mégpedig Miles Davis jelenléte miatt. A jazztörténelem talán legmeghatározóbb előadójának ez az egyetlen filmszerepe, és mivel az egész történet az ő személye köré épül, így e mű a jazz műfaja és Davis előtti tisztelgésnek is felfogható. Mindezt alátámasztja annak ténye is, hogy – Michel Legranddal közösen – maga Davis komponálta a film zenéjét. Efféle dicsőséggel korábban csak Louis Malle Felvonó a vérpadra című alkotása büszkélkedhetett. A Dingo egy tisztességesen elkészített, ám emlékezetes pillanatokat nélkülöző film: az egész alkotásból hiányzik az a fajta provokatív hangnem, valamint társadalmi és formanyelvi érzékenység, amely a rendező későbbi munkáit (A nyomkövető, Tíz kenu, Az őslakos) jellemzi. Heer korai darabja egyszerű mese egy mindennapi férfiről, aki valóra váltja álmait, ám inkább a jazz műfaj és Davis rajongóinak ínyencség, mintsem a különleges, ritkán látható filmek fogyasztóinak.   


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/10 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15534