KritikaLévai Balázs – Tiszeker Dániel: Nyugati nyaralásBalatoni retró-lázKovács Patrik
Meddig fogjuk még a nosztalgia kancsal szemüvegén át bámulni a nyolcvanas éveket? Lassacskán új korszak körvonalai bontakoznak ki a magyar filmgyártás történetében. Az előző, Andy Vajna filmügyi kormánybiztos nevével – és a Nemzeti Filmalappal – fémjelzett érát örvendetes szemléletmódbéli diverzitás jellemezte, hiszen nagy számban készültek klasszikus szabású zsánerdarabok és midcultok egyaránt, sőt még a szerényebb közönségvonzó képességgel bíró művészfilmek sem tűntek el a térképről. A jelenlegi filmfinanszírozási struktúra azonban mintha csupán két alakzatnak biztosítana kitüntetett pozíciót: a kosztümös-történelmi moziknak és a vígjátékoknak. Ugyanakkor nem lehet nem észrevenni, hogy mostanság margóra szorultak az elmúlt tíz évben sokadszorra virágzásnak indult bűnügyi műfajok: ha születnek is még ilyen tematikájú alkotások (Az unoka, A játszma), már-már fehér hollónak számítanak. Jól látható, hogy a magyar film elmúlt egy esztendejében megsokasodtak a konzervatív felépítésű, a vegytiszta szórakoztatást célzó komédiák (El a kezekkel a papámtól, Becsúszó szerelem, Nagykarácsony, Együtt kezdtük, Szia, Életem!), miközben érezhetően szűkül a műfaji paletta, és rohamosan fogy a levegő a reflektívebb, társadalomtudatosabb zsánerek körül. Ez a komótosan zajló, de elkerülhetetlennek tetsző átrétegződés érdekes módon még a publikum közérzetének változásával is szinkronban mozog. 2022 végtére is a legutóbbi idők nemzetközi kríziseinek kulminációs pontja: a koronavírus-járvány, az ukrajnai háború, az inflációs- és energiaválság árnyékában éljük mindennapjainkat, ilyenkor pedig szívesebben váltunk jegyet olyan filmekre, melyek mind messzebbre sodornak a cudar valóságtól, és derűs kacajt préselnek ki belőlünk, midőn a történelem viharfelhői vészjóslón gomolyognak a fejünk felett. Erre tesz kísérletet Tiszeker Dániel (#Sohavégetnemérős, Nagykarácsony) új rendezése, a nyolcvanas évek iránti nosztalgia hullámain lovagló Nyugati nyaralás is, amit a direktor Lévai Balázzsal együtt jegyez. A történet főhőse, Maurer Gyuri dörzsölt veszprémi autószerelő. Igyekszik mindig a talpára esni, és mivel még a befolyásos pártemberek Ladáit is ő javítja, már-már a szerencse gyermekének hiszi magát. Elérkezett az idő, hogy leleményességével lenyűgözze családját: felesége és gyermekei a Riviérán szeretnék tölteni a nyarat, Gyurinak pedig sikerül is útleveleket szereznie, de négy helyett csupán három dokumentum érkezik meg. Hősünk ekkor sem esik kétségbe: elköti azt a csúcsjárgányt, amit egy disszidens magyar hagyott nála, és a famíliával a Balaton felé veszik az irányt, ahol jómódú nyugati turistákként mutatkoznak be, hogy végre fényűző körülmények között nyaralhassanak a magyar tengeren. Eddig hát a sztori, melyet a legnagyobb igyekezettel sem lehetne azzal vádolni, hogy hemzsegne az eredeti motívumoktól, Tiszeker azonban már a Nagykarácsony esetében is jelét adta, hogy nem a spanyolviasz feltalálása a célja, tökéletesen megelégszik azzal is, ha másfél tünékeny órára elbűvöli a közönséget jól irányzott, de középsúlyú poénok sokaságával. A Nyugati nyaralás is hézagmentesen illeszkedik a rendező eddigi életművébe. Felvonultatja az identitáscserére és a megtévesztésre épített komédiák szinte valamennyi kliséelemét, humora szinte végig egyenletes színvonalú, dramaturgiája pedig annak ellenére is olajozottan működik, hogy a forgatókönyv érezhetően túlírt (a krimiszálat például teljességgel elhagyhatták volna a cselekményből, hogy valóban az önámító család lehetetlenül bizarr nyaralása kerülhessen a középpontba). A Nyugati nyaralás a néhány hónappal ezelőtt bemutatott HBO-sorozathoz, A besúgóhoz hasonlóan egy képzeletbeli, pasztellszínekkel megfestett nyolcvanas éveket mutat be, amit akár hibaként is felróhatnánk, ám egy vígjáték esetében az ilyesmin könnyebb felülemelkedni. Az viszont már tényleg zavaró, hogy olykor a tárgyi miliő, az enteriőrök, de még egyes párbeszédek is kínosan mainak hatnak – a Nyugati nyaralás szerencséje, hogy amikor eszünkbe jutna az efféle következetlenségek miatt bosszankodni, elbűvöl a fantasztikus színészi játék: kiváltképp a főszerepet alakító Mészáros Máté alakítása lehengerlő. Ha Tiszeker harmadik nagyjátékfilmjére nem is fogunk sokáig emlékezni, e jobb sorsra érdemes művész nevét végre mindenki megjegyezheti magának. NYUGATI NYARALÁS – magyar, 2022. Rendezte: Lévai Balázs és Tiszeker Dániel. Írta: Tasnádi István. Kép: Pataki Ádám. Zene: Balázs Ádám. Szereplők: Mészáros Máté (Gyuri), Pokorny Lia (Kriszta), Szőke Abigél (Katica), Tóth Mátyás (Peti), Patkós Márton (Soltész Rezső). Forgalmazó: Fórum Hungary. 105 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
