KritikaMarie Kreutzer: FűzőFeszesebbreKovács Kata
Marie Kreutzer nem írja újra a Sissi-mítoszt, csak izgalmasabbá teszi. A lenyűgözően tehetséges Vicky Krieps (Fantomszál, Bergman szigete) két fuldoklásról szóló filmmel is jelentkezik idén: Emily Atef haldoklás-történetében (Plus que jamais) egy rejtélyes, gyógyíthatatlan tüdőbetegségtől szenvedő, az életétől búcsúzó asszonyt alakít, az osztrák Marie Kreutzer Sissi-memoárjában pedig az uralkodónő jól ismert, átvitt értelmű fuldoklását eleveníti meg (a film emlékezetes, visszatérő képe a kád vízébe merülő császárné). A Fűző két barátnő, Krieps és Kreutzer közös, személyes vallomása, mely beleillik egyrészt a rendező nyomasztó női történeteinek sorába, másrészt a sztár-színésznő jellegzetes karakterekre épülő filmográfiájába, valamint a giccsekre felhúzott Sissi-legendárium méltó újragondolása. Kötődik Kreutzer korábbi filmjéhez (Der Boden unter den Füßen, 2019), amelynek hősnője nárcizmusában, sérültségében és elszigeteltségében is a mostani Sissi rokona, és maga is küzd a nőként való érvényesülés és a családi terhek (elmegyógyintézetbe zárt, zaklató testvér) súlyával. Ugyanakkor Kreutzer emelte is a tétet a nemzeti kincsként őrzött uralkodó eszményképének pimasz megbolygatásával és a kosztümös biopic felforgatásával. Míg korábbi hősnője egy nagyvállalat törtető munkatársaként, hajnali edzőtermi hajtások, fárasztó repülőutak és lekezelő üzleti partnerek között próbált a felszínen maradni, addig a Fűző vázát jelentő fő akciók is a sport, a szépítkezésnek álcázott önkínzás, az utazgatás és tomboló lovaglás, valamint az őrültekházába és hadikórházba tett látogatások motívumai köré rendeződnek. A személyes perspektíva Kreutzer mozijában a látványvilág pazarságának radikális lefojtásával jár együtt: a Fűző Sissije nem a Schönnbrunnból ismert nagystílű pompa, a habos tüllök és az udvari vasszigort is legyőző gejl szerelmi áhítat asszonya (lásd Ernst Marischka 1955-ös opuszát), a szándékos önsanyargatást szolgáló míder, a málló vakolat és az algás úszómedencék képei sokkal jobban illenek Erzsébet lelki tájához. A film szorosan kötődik a kosztümös filmek új hullámához (Marie Antoinette, Spencer, Jackie, A kedvenc), mely egyszerre helyezi hősei sötét oldalát a középpontba, és támogatja meg ezt az elképzelést friss eszköztárral (elidegenítő elemek, pl. anakronizmusok; posztpunk életérzés) és a hétköznapi, privát élet ábrázolásával. Ezek a filmek szakítanak a kor illusztrálásának hagyományával, felvállalják az illúziórombolás feladatát és radikális állítást fogalmaznak meg alanyukról. Kreutzer ugyan nem írja át az Erzsébetről elterjedt képet, de bőségesen és dús fantáziával hozzáad a legendáriumhoz. A társtalan, kielégíthetetlen, vad uralkodófeleség képét csak felerősíti és kontrasztosabbá teszi, de nem fogalmazza át, viszont a hálószobatitkokat kétségkívül tabusértőn feszegeti – a történelem pedig itt is csupán távoli zajként szűrődik be a magánéleti vívódások színterére. Míg az ősfilmes szál vagy a lázadó tettek túlerőltetése kimódoltnak hat, a film korszakválasztása tökéletes: a történet Sissi negyvenedik születésnapján indul, amikor is a közfelfogás szerint épp olyan hanyatló korba ér, mint amilyenben maga az Osztrák-Magyar Monarchia is éppen van. Hiába elcsépelt közhely, hogy a kosztümös filmek uralkodóházainak női tagjai cselekvésképtelenné nyilvánított bábok, Kreutzer képes új tartalommal megtölteni a frázist. A császár és a császárné fojtott hangulatú, parázs konfliktusai, a Sissi körül szinte észrevétlenül szürreálissá terebélyesedő belső terek, a közszereplések alkalmával professzionálisan előadott ájulások játéka és az uralkodói dublőr hajmeresztő fellépései mind-mind eredeti írói lelemények, miközben ugyanazt a szűkszavú mondandót szolgálják. Kreutzer hideglelős atmoszférájú filmje épp olyan feszes, rideg és komor, mint a benne megénekelt Sissi; a császárné elmagányosodásának finom újraértelmezése, az őt körülvevő emberi kapcsolatok és a tárgyi világ sivárságának hangsúlyozása pedig vagányabb és merészebb koncepció, mintha merőben új imázst építene. FŰZŐ (Corsage) – osztrák-német, 2022. Rendezte és írta: Marie Kreutzer. Kép: Judith Kaufmann. Szereplők: Vicky Krieps (Erzsébet császárné), Florian Teichtmeister (Ferenc József császár), Lengyel Tamás (Andrássy Gyula gróf), Katharina Lorenz (Festetics grófnő), Jeanne Werner (Ida), Alma Hasun (Fanny). Gyártó: Film AG / SAmza Film / Komplizen Film. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 112 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
