KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/október
MESETERÁPIA
• Sándor Anna: „A mítosz nyelvét értem jobban” Beszélgetés Boldizsár Ildikóval
• Herczeg Zsófia: Kufliverzum a köbön Beszélgetés Dániel Andrással és Jurik Kristóffal
KAMASZDRÁMÁK
• Schubert Gusztáv: Át a labirintuson Magyar kamaszfilmek
• Pethő Réka: Felnőni a természetben Olivia Newman: Ahol a folyami rákok énekelnek
• Rudas Dóra: Az életed adnám érted Audrey Diwan: Az esemény
• Forgács Nóra Kinga: Szabad-e játszani az élet értelmével? Trine Piil Christensen – Seamus McNally: Semmi
• Pazár Sarolta: Egymástól tanulva Guðmundur Arnar Guðmundsson: Csodálatos teremtmények
• Benke Attila: Érettségi a diktatúrában Jan P. Matuszyński: Nem hagytak nyomokat
MAGYAR MŰHELY
• Varga Zoltán: Átadni a szabadság élményét Beszélgetés Ulrich Gáborral
• Kovács Kata: Lefilmezett élet Schwechtje Mihály: Védelem alatt
• Soós Tamás Dénes: Toldi, a naphős Beszélgetés Csákovics Lajossal
ÁZSIAI ZSÁNEREK
• Géczi Zoltán: Volt egyszer egy Hongkong Hongkongi zsánerfilmek
• Varró Attila: Szebb tegnap Stanley Kwan nosztalgia-melodrámái
• Kránicz Bence: Ima egy sorozatgyilkosért Ali Abbasi: Szent pók
• Szabó Ádám: Vesztesek dühe Kōji Wakamatsu számkivetettjei
• Búzás Annamária: Városi falusi gyerek Lat: Kampung boy - Town boy
ÚJ RAJ
• Pozsonyi Janka: Én, te, ő Új raj: Miranda July
PREMIER PLÁN
• Darida Veronika: Kamera a színpadon Peter Brook, a filmrendező
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Szépséges szörnyeteg A nitrofilm-örökség
FESZTIVÁL
• Schreiber András: A tiltakozás művészete Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Kolozsi László: Jól látható pillanatok Mia Hansen-Løve: Egy szép reggelen
• Kovács Kata: Feszesebbre Marie Kreutzer: Fűző
• Kovács Patrik: Balatoni retró-láz Lévai Balázs – Tiszeker Dániel: Nyugati nyaralás
MOZI
• Kovács Kata: Mennem kell
• Baski Sándor: Vortex
• Bárány Bence: Meghívás
• Rudas Dóra: Hogyan tegyünk boldoggá egy nőt
• Alföldi Nóra: Minden jót, Leo Grande
• Gyöngyösi Lilla: Nincs baj drágám
• Teszár Dávid: Alienoid
• Vajda Judit: Ecc, pecc, ki lehetsz?
STREAMLINE MOZI
• Fekete Tamás: Medusa
• Roboz Gábor: Luzzu
• Csomán Sándor: Szeretem a férjemet
• Kovács Gellért: Pinokkió
• Zalán Márk: Dingo
• Déri Zsolt: Everything – The Real Thing Story

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Ázsiai zsánerek

Ali Abbasi: Szent pók

Ima egy sorozatgyilkosért

Kránicz Bence

Ali Abbasi fiatalkora Iránjáról mond lesújtó társadalombírálatot, erős műfaji mintákkal, de ízlésproblémáktól nem mentesen.

 

Nincs még egy olyan thriller a műfaj újabb klasszikusai között, amelynek hatása több mint negyedszázaddal elkészülte után is olyan eleven és egyértelmű lenne, mint a Hetediké. Ráadásul David Fincher filmjére nemcsak Hollywoodban támaszkodnak – erről legutóbb a gothami atmoszféra megteremtéséhez és a küldetéstudatos sorozatgyilkos profiljához is onnan merítő Batman tanúskodott –, hanem az európai művészfilmben is. Az Iránban nevelkedett, húszéves korától Dániában élő Ali Abbasit ugyanis feltehetően a Hetedik ihlette a Szent pók éjsötét város- és világképének, illetve a messiási szerepben tetszelgő, elmebeteg gyilkos alakjának megrajzolásában. Legizgalmasabb megoldása, hogy e klisévé kopott műfaji paneleket nem modellszerű, posztmodern purgatóriumban rendezi el (mint Fincher), és nem is egy szuperhősfilm stilizált terében, hanem a valósághíven ábrázolt, iráni nagyvárosban, Masshadban. Realisztikus közelítésmódja olyannyira érvényes, hogy a történet alapját az ezredfordulón valóban lezajlott, tizenhat nő életét követelő gyilkosságsorozat adja.

A Szent pók főhőse a prostituáltak meggyilkolásának ügyében nyomozó újságírónő, de Abbasi figyelme sokkal inkább a történet első harmadában leleplezett elkövető felé irányul. Szaíd tisztes családapa, megbízható kétkezi munkás és bestiális sorozatgyilkos, aki éjjelente a város utcáit járva szexmunkásokat csal lépre, hogy aztán saját kendőjükkel megfojtsa őket. Számára ez rítusértékkel bír, a kendő ugyanis a perzsa nők tisztességének jelképe. Szaíd értelmezésében viszont áldozatai, erkölcstelen munkájuk miatt, olyan mértékben bűnössé váltak, hogy halált érdemelnek. Miután Rahimi, a teheráni riporter – avíttas thrillerközhellyel – prostituáltnak álcázza magát, a férfi rendőrkézre kerül. A történet valódi tétje, hogy milyen igazságszolgáltatás vár Szaídra, akinek rémtetteit a közvélemény jelentős része helyesli, Rahimi kollégája szerint pedig a gyilkos csak elvégezte a munkát, amihez a rendőröknek nem fűlt a foguk.

Az író-rendező tehát a nők jogait sárba tipró, bigottan vallásos iráni jogrendszerről közül lesújtó kritikát, mintegy magyarázva, miért hagyta el a hazáját (a történet az idő tájt játszódik, amikor Abbasi Dániába emigrált). Látlelete megfogalmazásában a szatíra eszközeit is használja, filmjének hangnemkeverése ugyanakkor alapvető ízlésproblémákat vet fel. Miközben a szerző nyilvánvalóan a megölt prostituáltak oldalán foglal állást, mégis öncélú látványossággá formálja meggyilkolásukat. Sőt, egy jelenetben egyenesen nevetségessé teszi a borzalmakat, amikor Szaídnak nehezére esik levonszolnia a lépcsőn egy testesebb nő hulláját. Ezzel összefügg, hogy a hősnő karaktere bántóan kidolgozatlan, a világias gondolkodású Rahimi funkciója kimerül annyiban, hogy képviselje a film nézőinek pozícióját – ezért is meglepő, hogy a cannes-i zsűri éppen Zar Amir Ebrahimi játékát tartotta díjra érdemesnek.

Abbasi tabusértések iránti vonzalma két korábbi nagyjátékfilmje, a szörnygyermek születéséről szóló – a Rosemary gyermekét és az Óment megidéző –, Shelley című horror, illetve a városi fantasy alműfajában figyelemre méltó leleményességgel tájékozódó Határeset alapján is világosan látszik. Zsánerfilmekről beszélünk, holott a rendező az európai fesztiválok kedvence: a Shelley Berlinben debütált, a Határeset a cannes-i „Un certain regard” szekciót nyerte, a Szent pók ugyanott az Arany Pálmáért versenyzett. Abbasi társadalmilag érzékeny, olykor kifejezetten kritikus alkotói attitűddel közelíti meg az erős műfaji mintákat, és az exploitation nyersességétől sem riad vissza, amint ezt a Shelley gore-szekvenciái és a Határeset trollszexjelenete után most a Szent pók is nyomatékosítja. Ám amíg az előző film valóban érzékeny portréját nyújtotta különc hősnőjének, addig az új rendezés a publicisztikus hevületű társadalomkritika kedvéért éppen az árnyalt jellemábrázolásról mond le. Enélkül megmarad a műfaji és művészfilmes sablonoknál: a Szent pók lezárásában a Hetedik John Doe-ja átadja a stafétabotot a Benny videóját újraforgató, kisiskolás fundamentalistáknak.

 

SZENT PÓK (Holy Spider) – svéd, 2022. Rendezte: Ali Abbasi. Írta: Ali Abbasi és Afshin Kamran Bahrami. Kép: Nadim Carlsen. Zene: Martin Dirkov. Szereplők: Zar Amir Ebrahimi (Rahimi), Mehdi Bajestani (Saeed), Arash Ashtiani (Sharifi), Alice Rahimi (Somayeh). Gyártó: Profile Pictures / One Two Films. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 117 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/10 35-36. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15506