KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

       
   2022/június
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Óhullám A Nemzeti Filmalap (2011-19) filmjei
• Murai András: Gyomorgörcs és puncstorta Ügynökfilmek a Kádár-korszakról
• Rudolf Dániel: Áldozathozatal Beszélgetés Zsigmond Dezsővel
• Kelecsényi László: Pisti a filmgyárban Örkény-mozi
• Huber Zoltán: Követni a formát Beszélgetés Sophy Romvarival
NŐI TESTEK
• Forgács Nóra Kinga: Anyanyelv Női reprodukciós horrorfilmek
• Bartal Dóra: Mintha orvos írta volna fel Autoerotika a sorozatokban
• Varró Attila: A vágy tüze Szörnylányok és rémapák
• Kovács Kata: Semlegesítsd a belső pandádat Domee Shi: Pirul a panda
LENGYEL VILÁGOK
• Fekete Tamás: Dubaji lányok, lengyel nők Maria Sadowska
• Szíjártó Imre: Csodás életek Lengyel hétköznapfilmek
• Varga Zoltán: Összefüggések pókhálója Gombrowicz és Żuławski
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Lovas Anna: Emlék-kollázsok Lynda Barry: One! Hundred! Demons!
AMERIKAI ÁLMOK
• Géczi Zoltán: Techno-Messiások tündöklése és bukása Amerikai startup: sorozatok és filmek
• Orosdy Dániel: Összebilincselve Sidney Poitier (1927-2022)
FESZTIVÁL
• Boronyák Rita: Idegen akcentusok találkozása Toulouse: Cinélatino
TÉVÉFILM
• Schubert Gusztáv: Családi kalitka Paczolay Béla: Pacsirta
• Kolozsi László: Frigye nem lett sikeres Tóth Tamás: Frici és Aranka
• Pethő Réka: Ez nem cég, hanem színház? Madarász Isti: Ecc-pecc
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: A halászlé és a tenger Pálinkás Norbert: Katinka
• Huber Zoltán: Hamlet, a barbár Robert Eggers: Az északi
• Varró Attila: Nickelodeon Tom Gormican: A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya
MOZI
• Déri Zsolt: Szerelmes nehézfiúk
• Kovács Kata: Soha néha mindig
• Baski Sándor: Doctor Strange az őrület multiverzumában
• Vajda Judit: Hölgy
• Rudas Dóra: Kis lecke a szerelemről
• Pazár Sarolta: Mindenki utálja Johant
• Kovács Patrik: Camelot – Harcok trónja
• Varró Attila: Downtown Abbey: Egy új korszak
STREAMLINE MOZI
• Kovács Gellért: Fordulópont
• Benke Attila: Maixabel
• Huber Zoltán: Utazás
• Sándor Anna: Novícia
• Jordi Leila: Umma – Anyám szelleme
• Déri Zsolt: Stamping Ground
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Apokrif történelem

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Downtown Abbey: Egy új korszak

Varró Attila


Downton Abbey: A New Era – brit, 2022. Rendezte: Simon Curtis. Írta: Julian Fellowes. Kép: Andrew Dunn. Zene: John Lunn. Szereplők: Michelle Dockery (Mary), Hugh Bonneville (Robert), Elizabeth McGovern (Cora), Dominic West (Guy), Maggie Smith (Lady Violet). Gyártó: Carnival Films. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 125 perc.

 

A 70-es éveire a kortárs brit filmgyártás oszlopos tagjává vált Julian Fellowes előző életében minden bizonnyal elegáns kúria volt egy ezerhektáros sussex-i birtokon: a filmes belépőjét jelentő Gosford Park óta jóformán ki sem mozdul az angol arisztokrácia aranykorából, jeles épületeinek szentelve életművét Buckingham palotától (Az ifjú Viktória) a Belgravia negyeden át Agatha Christie Ferde házáig. A szakmai csúcspontot jelentő Downton Abbey-sorozat, majd a 2018-as játékfilm, a háztematikát is csúcsra járatta, az egyre bővülő nemesi család és népes szolgaseregük szintbeli különbségeinek fokozatos lebontásával, amely a hierarchikus társadalmi felépítményt mind újabb terekben nyitotta össze: az évadok során kialakult kedélyes jazz age kommunához képest még a Csengetett, Mylord? is hitelesebb képet nyújt a korabeli játékszabályokról.

Nem csoda hát, hogy a második mozifilm (amelyet lezárásnak szántak egy új korszak előtt) mindkét szála épülethez kötődik: míg a Grantham-család egy rejtélyes módon megörökölt dél-francia villában próbálja összerakni Lady Violet hajdani románcának mozaikdarabkáit, az ifjú Lady Marynek (és hű szolgaseregének) a – tetőfelújítás finanszírozása okán – házukba engedett mozgókép-stáb forgatási felfordulásával gyűlik meg a baja. Fellowes szemrebbenés nélkül dolgozza fel újra a Gosford Park alapszituációját és számos motívumát (lásd a furán beszélő ripacs szálát, a fattyú-konfliktust vagy a meleg filmsztár karakterét), nem sok mozgásteret hagyva a patinás falak között zajló minisztoriknak, miközben gondosan ügyel rá, hogy nosztalgia-édenjére – szemben az Altman-filmmel – valódi drámának az árnyéka se vetüljön. Súlytalan örömfilmjének fináléja a széria hatásmechanizmusáról kínál árulkodó tükörképet: ahogy a megváltó filmstáb elegáns lordoknak és ladyknek öltözteti egy vacsorajelenet kedvéért a cselédséget a gondtalan fényűzés pár órányi illúziójával megajándékozva őket, úgy varázsol a Downton Abbey puha mesefészket rajongói köré egy fain régi világról, ahol még a kandallórács is kolbászból volt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/06 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15390