KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

       
   2022/június
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Óhullám A Nemzeti Filmalap (2011-19) filmjei
• Murai András: Gyomorgörcs és puncstorta Ügynökfilmek a Kádár-korszakról
• Rudolf Dániel: Áldozathozatal Beszélgetés Zsigmond Dezsővel
• Kelecsényi László: Pisti a filmgyárban Örkény-mozi
• Huber Zoltán: Követni a formát Beszélgetés Sophy Romvarival
NŐI TESTEK
• Forgács Nóra Kinga: Anyanyelv Női reprodukciós horrorfilmek
• Bartal Dóra: Mintha orvos írta volna fel Autoerotika a sorozatokban
• Varró Attila: A vágy tüze Szörnylányok és rémapák
• Kovács Kata: Semlegesítsd a belső pandádat Domee Shi: Pirul a panda
LENGYEL VILÁGOK
• Fekete Tamás: Dubaji lányok, lengyel nők Maria Sadowska
• Szíjártó Imre: Csodás életek Lengyel hétköznapfilmek
• Varga Zoltán: Összefüggések pókhálója Gombrowicz és Żuławski
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Lovas Anna: Emlék-kollázsok Lynda Barry: One! Hundred! Demons!
AMERIKAI ÁLMOK
• Géczi Zoltán: Techno-Messiások tündöklése és bukása Amerikai startup: sorozatok és filmek
• Orosdy Dániel: Összebilincselve Sidney Poitier (1927-2022)
FESZTIVÁL
• Boronyák Rita: Idegen akcentusok találkozása Toulouse: Cinélatino
TÉVÉFILM
• Schubert Gusztáv: Családi kalitka Paczolay Béla: Pacsirta
• Kolozsi László: Frigye nem lett sikeres Tóth Tamás: Frici és Aranka
• Pethő Réka: Ez nem cég, hanem színház? Madarász Isti: Ecc-pecc
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: A halászlé és a tenger Pálinkás Norbert: Katinka
• Huber Zoltán: Hamlet, a barbár Robert Eggers: Az északi
• Varró Attila: Nickelodeon Tom Gormican: A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya
MOZI
• Déri Zsolt: Szerelmes nehézfiúk
• Kovács Kata: Soha néha mindig
• Baski Sándor: Doctor Strange az őrület multiverzumában
• Vajda Judit: Hölgy
• Rudas Dóra: Kis lecke a szerelemről
• Pazár Sarolta: Mindenki utálja Johant
• Kovács Patrik: Camelot – Harcok trónja
• Varró Attila: Downtown Abbey: Egy új korszak
STREAMLINE MOZI
• Kovács Gellért: Fordulópont
• Benke Attila: Maixabel
• Huber Zoltán: Utazás
• Sándor Anna: Novícia
• Jordi Leila: Umma – Anyám szelleme
• Déri Zsolt: Stamping Ground
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Apokrif történelem

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Utazás

Huber Zoltán


I onde dager – norvég, 2021. Rendezte: Tommy Wirkola. Írta: Nick Ball, John Niven és Tommy Wirkola. Kép: Matthew Weston. Zene: Christian Wibe. Szereplők: Noomi Rapace (Lisa), Aksel Hennie (Lars), Atle Antonsen (Petter), Christian Rubeck (Dave). Gyártó: 74 Entertainment. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 113 perc.

 

A kortárs norvég tömegfilm első számú exportcikke, Tommy Wirkola a hóban csoszogó zombinácikkal váltott jegyet Hollywoodba, de két felemásra sikerült próbálkozás után ismét a hazájában forgatott. A csendes kikapcsolódást és egymás legyilkolását tervezgető házaspár hétvégi kiruccanása a rendező korábbi munkáinál földközelibb koncepciót ígér. Lars kiégett, saját értékelése szerint jóval többre hivatott rendező, a színésznő Lisa évek óta nem kap szerepeket. Nem igazán a tervek szerint alakul tehát az életük, amiért a másikat okolják. A legkézenfekvőbb megoldásnak a hitestárs balesetnek álcázott likvidálása tűnik, a távoli vidéki házba azonban hívatlan vendégek érkeznek, kisiklatva a páros eredeti darabolós terveit.

A háztáji thriller és az éjfekete komédia határvidékéről induló történetből a forgatókönyvet is jegyző Wirkola nem sajnálta a meghökkentő fordulatokat, igen hamar vérbő abszurdba fordítva a hitvesi perpatvart. Az egyre vadabb meglepetések és poénok egy része működik, egy másik inkább kényszeredett fokozásnak tűnik, túlságosan messze távolodva a minimalista alapkonfliktustól. Tény azonban, önkéntelen párkapcsolati terápia még nem volt ennyire gyors és hatásos, amiben nem kis adag iróniát fedezhetünk fel. Wirkola néhol finoman önreflektív, de a lélektani mélységek helyett a fizikai összecsapásokra és válogatott abúzusokra koncentrál. Az Aksel Hennie alakította öntelt rendezővel kimondottan gonoszul bánik, de a Noomi Rapace megformálta színésznővel sem finomkodik. Az eredeti norvég cím a házastársi eskü fő ígéretére utal, aminek a súlyát végül a saját bőrünkön is érezhetjük. Míg a „jóban” kifejezetten szórakoztató Wirkola munkája, a „rosszban” már könnyen más kalandok után nézhet a távkapcsolót szorongató néző. A fő kérdés, mennyire van épp kedve az imponálóan szalonképtelen túlzásokban dagonyázni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/06 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15381