KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

       
   2022/június
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Óhullám A Nemzeti Filmalap (2011-19) filmjei
• Murai András: Gyomorgörcs és puncstorta Ügynökfilmek a Kádár-korszakról
• Rudolf Dániel: Áldozathozatal Beszélgetés Zsigmond Dezsővel
• Kelecsényi László: Pisti a filmgyárban Örkény-mozi
• Huber Zoltán: Követni a formát Beszélgetés Sophy Romvarival
NŐI TESTEK
• Forgács Nóra Kinga: Anyanyelv Női reprodukciós horrorfilmek
• Bartal Dóra: Mintha orvos írta volna fel Autoerotika a sorozatokban
• Varró Attila: A vágy tüze Szörnylányok és rémapák
• Kovács Kata: Semlegesítsd a belső pandádat Domee Shi: Pirul a panda
LENGYEL VILÁGOK
• Fekete Tamás: Dubaji lányok, lengyel nők Maria Sadowska
• Szíjártó Imre: Csodás életek Lengyel hétköznapfilmek
• Varga Zoltán: Összefüggések pókhálója Gombrowicz és Żuławski
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Lovas Anna: Emlék-kollázsok Lynda Barry: One! Hundred! Demons!
AMERIKAI ÁLMOK
• Géczi Zoltán: Techno-Messiások tündöklése és bukása Amerikai startup: sorozatok és filmek
• Orosdy Dániel: Összebilincselve Sidney Poitier (1927-2022)
FESZTIVÁL
• Boronyák Rita: Idegen akcentusok találkozása Toulouse: Cinélatino
TÉVÉFILM
• Schubert Gusztáv: Családi kalitka Paczolay Béla: Pacsirta
• Kolozsi László: Frigye nem lett sikeres Tóth Tamás: Frici és Aranka
• Pethő Réka: Ez nem cég, hanem színház? Madarász Isti: Ecc-pecc
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: A halászlé és a tenger Pálinkás Norbert: Katinka
• Huber Zoltán: Hamlet, a barbár Robert Eggers: Az északi
• Varró Attila: Nickelodeon Tom Gormican: A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya
MOZI
• Déri Zsolt: Szerelmes nehézfiúk
• Kovács Kata: Soha néha mindig
• Baski Sándor: Doctor Strange az őrület multiverzumában
• Vajda Judit: Hölgy
• Rudas Dóra: Kis lecke a szerelemről
• Pazár Sarolta: Mindenki utálja Johant
• Kovács Patrik: Camelot – Harcok trónja
• Varró Attila: Downtown Abbey: Egy új korszak
STREAMLINE MOZI
• Kovács Gellért: Fordulópont
• Benke Attila: Maixabel
• Huber Zoltán: Utazás
• Sándor Anna: Novícia
• Jordi Leila: Umma – Anyám szelleme
• Déri Zsolt: Stamping Ground
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Apokrif történelem

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Női testek

Domee Shi: Pirul a panda

Semlegesítsd a belső pandádat

Kovács Kata

A kulturális türelem és az önelfogadás zászlóját lengető családi beavatástörténet egyben menstruációs metafora is.

 

Ugyan a női hormonális változások és olyan természetes folyamatok, mint a menstruáció, a menopauza vagy a szülés, egyre népszerűbb témái a közbeszédnek, egy Európában és az Egyesült Államokban folytatott kutatás eredménye szerint a nők hatvan százaléka érez szégyent a havi vérzés idején. A menstruációs stigma minden küzdelem ellenére él és virul, habár Amerikában már a negyvenes években erőfeszítés tárgya volt a róla szóló tabu semlegesítése. A Disney – a mai Kimberly-Clark jogelődjének megbízásából – már 1946-ban készített oktatófilmet A menstruáció története címmel a maga korabeli, negédes hangnemében. A stúdió jellegzetes figuráit felsorakoztató – és egyértelműen kizárólag női közönségnek szánt – rövidfilmjének központi üzenete, hogy semmi misztikus nincs a ciklus folyamatában, és a kötelező oktatóvideós tartalmon kívül életvezetési tanácsokkal is ellátja a serdülőkorúakat: nyugodtan lehet zuhanyozni, sportolni, és ne sajnáltassuk magunkat, inkább mosolyogjunk és őrizzük meg jókedvünket. „Elvégre, bárhogy is érezzük magunkat, együtt kell élnünk másokkal.” – szól a ma már avíttan csengő, ám sajnos mégis aktuális üzenet.

A film óta eltelt nyolcvan év során a nyugati társadalom megengedőbbé vált a női illedelmesség és az önelfogadás tekintetében, ugyanakkor az is tény, hogy a mai kislányoknál jóval korábban, nem ritkán nyolcéves korban megjelenik az első menstruáció. Hogy a Disney leányvállalata miért éppen egy jókora vöröspandás metaforával lépett elő a témát tárgyaló első egészestés animációjában, talányos, annyi azonban biztos, hogy a Pirul a Panda azonnal a Pixar egyik legvitatottabb rajzfilmje lett. Hősnője, a 13 éves kínai-kanadai Mei a kora kétezres évek Torontójában éli a lázadó kis tinik életét, de a család kulturális öröksége szellemében azért engedelmes gyereke szigorú szüleinek, segít például karbantartani a családi templomot, ahol őseik előtt tisztelegnek. A kortársai között is népszerű Mei életében egy nap váratlanul új fejezet nyílik: egy nagy érzelmi vihart kavaró konfliktus után óriás vöröspandává változik, s mint megtudja, ez az emocionális hátterű átalakulás – bár nála korábban jelentkezik, mint rokonainál – szörnyű öröksége volt női felmenőinek is. Anyja elmondja, hogy az átok feloldásának titka egy olyan misztikus szeánsz, melyben a pandává alakulással kapcsolatba hozható összes intenzív érzést elzárják. A film elsősorban a kamaszkori lázadás témáját érintő túlkapásaival verte ki a biztosítékot a konzervatív közönségnél: az érzelmileg túlfűtött, lánya után kémkedő, azt lépten-nyomon megszégyenítő anya és a kedvenc zenekarának sztárját tamagocsija apjaként megnevező Mei kétségkívül nehezen feleltethetőek meg a jólnevelt amerikai középosztály ideájának.

Ugyanakkor a film több, összefüggő témát is átfogóbban vizsgál, így a transzgenerációs élményeket, a multikulturális környezetben felnövő gyerekek traumáit, a prepubertás kríziseit, valamint az érzelmi élet elfojtására vonatkozó társadalmi normát. A menstruáció témája azonban alig jelenik meg direkten, leszámítva az átalakulás jelenetét, ahol Mei édesanyja arra gyanakszik, hogy a lánya az első havi vérzés miatt bujkál, és – kissé késve és szégyenkezve – megkezdi a felvilágosítást. A film hibátlanul sorakoztatja fel a menstruációt tabusító eufemizmusokat („kivirágzott a vörös rózsa”), a férfiakat száműző gesztusokat, és az olyan félreértéseket, mint hogy ez egy, a nők életét megkeserítő generációs örökség. A panda-metafora továbbá történeti vetületben is megállja a helyét: a menstruációhoz hasonlóan a filmbeli állattá alakulásnak is megvolt egykor a maga természetes funkciója, hiszen háború idején a férfi nélkül maradt női közösségekben védelmező szerepe volt. Mindezek az összefüggések a valódi célközönség számára azonban aligha felismerhetőek, marad helyettük egy imádnivalóan cuki hősnő szabálytalan beavatástörténete.

 

PIRUL A PANDA (Turning Red) – amerikai, 2022. Rendezte: Domee Shi. Írta: Julia Cho és Domee Shi. Kép: Mahyar Abousaeedi és Jonathan Pytko. Zene: Ludwig Göransson. Gyártó: Pixar Animation Studio. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 100 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/06 29-30. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15369